Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Drezda - Az egykori Szász Választófejedelem iratai
TÖRTÉNETI BEVEZETŐ A harmincéves háború befejezése után a Szász Választófejedelemség kiterjedése és gazdasága alapján a jelentősebb német fejedelemségek közé tartozott, de a birodalmi politikában nem játszott meghatározó szerepet. A Wettin-házból származó III. János György uralkodásának (1680-1691)jellemző vonása, hogy a választófejedelem megkísérelte növelni hatalmát a rendekkel szemben. Törekvései elsősorban katonai téren hoztak eredményt. így a nyolcvanas évek elején sor került az állandó hadsereg felállítására, amelynek legütőképesebb egységei részt vettek a török elleni háborúban. 1683 nyarán a szász választófejedelem személyesen vezette katonáit Bécs felmentésére, s a szász segély csapatok 1686-ban is kivették részüket a hadjárat sikeréből. III. János György halála után fiatalabbik fia, I. Frigyes Ágost választófejedelem (1694— 1733) aktív Habsburg-barát külpolitikát folytatott, amelynek fontos részét képezte a magyarországi török hódoltsági területek elleni katonai segítségnyújtás. Nem kis mértékben Hans Adam von Schöning hadseregfőparancsnok befolyására I. Frigyes Ágost erősen szorgalmazta a fegyverkezést, aminek végrehajtásához magasabb adót követelt a tartományi rendektől. Amikor I. Lipót császár 1695 áprilisában reá ruházta a Magyarországon állomásozó császári csapatok főparancsnokságát, a Szász Választófejedelemség 8000 katonát állított ki a török elleni hadjárat céljára. A császári hadvezetés számára dicstelenül végződött 1695-ös és 1696-os hadjáratban a szász választófejedelemnek a császár és a bécsi Haditanács utasításaihoz kellett magát tartania. Az események kedvezőtlen alakulásában főleg a császár szolgálatában álló Aeneas Caprara tábornok játszott negatív szerepet. Miután I. Frigyes Ágost 1697-ben elnyerte a lengyel koronát, személyesen nem vett részt többet a Török Birodalom ellen vívott magyarországi háborúban, egy szász segélycsapatot azonban továbbra is a császár szolgálatában hagyott. Mielőtt a szász választófejedelem Bécs alatt bevetette volna csapatait, hosszas diplomáciai tárgyalásokat folytatott a császári kormányzat megbízottjaival. A megbeszélések tárgya 1682-ben és 1683 elején még nem az osztrák örökös tartományokat fenyegető török támadás elleni védelem volt, hanem az, hogy a Szász Választófejedelemség is lépjen be abba a Franciaország ellen irányuló szövetségbe, amelyben több német birodalmi fejedelemség részt vett. III. János György 1683. június 17-én csatlakozott a szövetséghez, s külön szerződést kötött I. Lipót császárral, amelynek értelmében a szász választófejedelemnek cseh vagy osztrák területen nyújtandó katonai segítség céljára 4700 főből álló kontingenst kellett kiállítania. Erre hamarosan sor került, mert gróf Lamberg, császári küldött I. Lipót megbízásából gyors segítséget kért Drezdától a Kara Musztafa nagyvezér vezetésével Bécs felé nyomuló török hadsereg ellen. Az újabb megbeszélések során a szász választófejedelem közölte von Lauenburg herceggel, hogy kész hadseregével a törökök ellen harcolni. A kölcsönös érvelésekben nagy szerepet játszott a missziós gondo-581
