Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Drezda - Az egykori Szász Választófejedelem iratai
lat, a ’’keresztény nyugat” megmentésére való hivatkozás. A Szász Választófejedelemség csapatainak ellátására és elszállásolására vonatkozó anyagi feltételekről, valamint a választófejedelemnek a császárral szemben támasztott további követeléseiről a regensburgi birodalmi gyűlés szász követének, Anton von Schottnak kellett Passauban a császári kormányzat képviselőjével megállapodnia. Miután 1683 júliusában lezajlottak az előkészületek, a választófejedelem augusztus 11-én elindult Bécs felé. Hadserege 10 454 főből állt: 3194 lovasból, 7073 gyalogosból és 187 tüzérből, 16 ágyúval s a trénnel. A választófejedelem mellett a szász vezérkar tagja volt báró Goltz, a szász egységek főparancsnoka, von Flemming főparancsnokhelyettes, von Neitschütz táborőrnagy (főstrázsamester), Christian Sachsen-Weissenfels herceg és von Trautmannsdorff. Két külön hadtestet képezve vonultak a Cseh Királyságon keresztül Tullnba, ahol szeptember 5-én egyesültek néhány birodalmi fejedelem és III. (Sobieski) János, lengyel király Bécs felmentésére érkező csapataival. III. János György kezdetben nem akarta magát a lengyel király főparancsnoksága alá rendelni, mert az remélte, hogy a legfőbb vezetést reá ruházzák. A szász választófejedelem hadserege döntő szerepet játszott a Bécs felmentéséért vívott csatában, ahol a derékhadban, a jobb szárnyat alkotó lengyelek mellett harcolt. Az 1684-1688-as években a Szász Választófejedelemség seregének egy része a Velencei Köztársaság zsoldjában vett részt a törökök ellen — főleg a Peloponnészoszi félszigetért (Morea) — vívott harcokban. A többi szász egység császári szolgálatban maradt. 4700 katona Christian Sachsen-Weissenfels herceg parancsnoksága alatt 1686. április 16-án indult útnak a választófejedelemségből Csehországon és az ausztriai területeken át Magyarországra. A bajorok mellett harcolva vettek részt Buda ostromában és elfoglalásában, miközben 3 gyalogos- és 2 lovasezredük érzékeny veszteségeket szenvedett. A szász segélycsapatok 1686 novemberében tértek haza. I. Iipót császár képviselője, Clary gróf és III. János György újabb katonai szerződést kötött Drezdában 1688. április 27-én. Ennek értelmében a választófejedelem kötelezte magát, hogy egy újabb gyalogosezredet állít ki. Ezt a Cuno Christoph von Birkholz (Birckholz-ként is) alezredes parancsnoksága alá rendelt ezredet több gyalogos egységből alakították ki, és a „Trónörökös háziezrede” (”Kurprinzliches Leibregiment”) névre keresztelték. Az ezred, miután a császári menetbiztos átvette, elindult Magyarországra s Eszéken csatlakozott a Miksa Emánuel bajor választófejedelem főparancsnoksága alatt álló szövetséges fősereghez. Részt vett Belgrád ostromában és elfoglalásában, majd Magyarországon téli szállásra vonult. Az I. Lipót császár és a szász válaszófejdelem között 1695. április 25-én létrejött szerződés értelmében I. Frigyes Ágost átvette a császári csapatok főparancsnokságát, ugyanakkor a választófejedelemségből 8000 katona (9 svadron és 7 zászlóalj) indult el a magyarországi hadszíntérre. A csapatok szemléjére júniusban került sor Bécs mellett, azután a szász kontingens magyar területen csatlakozott a Caprara tábornok vezetése alatt álló császári fősereghez. A katonák Pétervárad alatt ütöttek tábort augusztus 13-án, majd Szegedig vonultak. A török sereg közben elfoglalta Lippát és Titelt, ezért a császáriak gyors menetben Erdély felé indultak. Mivel a fősereg és a törökök között nem került sor 582
