Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Osztrák Köztársaság
saját hatóságokkal: a kamarai funkciókat ellátó kincstárral meg egy Bécsben székelő kancelláriával. Az erdélyi államigazgatás kiépítésénél az Udvari Kamara és az Udvari Haditanács játszott döntő szerepet. Az erdélyi kamarai hivatalnokok közvetlenül Bécstől függtek. Döntő volt az ország érc- és ásványkincsekben való gazdagsága, különösen azért, mert Magyarország újonnan meghódított területein nem volt só, és így a Neoaquistica-t kényelmesen el lehetett látni Erdélyből. A sóbányászat és a sóforgalmazás a legfontosabb camerale-bevételek közé tartozott. Magyarországon 1686 után a bécsi Udvari Kamara által a meghódított területekre már 1684-ben létrehozott kamarai igazgatóság Budán működött. Tekintve a még folyó háborút egyenlőre nem lehetett a végleges polgári közigazgatás megteremtésére gondolni. Az ország bevételeiről, hozamairól alig tudtak valamit, a háborús zűrzavarok megtizedelték a polgári lakosságot, lehetetlennek és kivitelezhetetlennek tűnt, hogy visszanyúljanak azokhoz a közigazgatási struktúrákhoz, melyek a török hódoltság előtti időkben álltak fenn. A kamara szándékai nagyon hamar összeütközésbe kerültek a katonaság önkényeskedéseivel. Mindenesetre már 1684 augusztusában elhatározták a bécsi udvarban, hogy a „noviter acquisita et adhuc occupanda quoad oeconomicum et politicum”-ot az udvari kamarai adminisztrációnak „immediate” rendelik alá. A pozsonyi kamara már meghozott intézkedéseit vissza kellett vonni, s a vonatkozó közigazgatási ügyiratokat át kellett adni a bécsi Udvari Kamarának. A Neoacquistica-t ipso facto semmiképp sem lehetett a királyság részeinek tekinteni, e területek nem Magyarország megkoronázott királya, hanem a császár szabad rendelkezése alá tartoztak. Később a budai kamarai igazgatóság mellett Eszék székhellyel még egy igazgatóságot hoztak létre Szlavónia részére. A bécsi Udvari Kamara irattáraiban a közigazgatási intézkedések számos dokumentuma megtalálható: általános államigazgatási ügyek, viták a katonai hatóságokkal, a „berendezkedő” bizottságok működése, Kollonich tevékenysége és „Einrichtungswerk ”-e, az újra betelepítés kérdései, birtokok eladása stb. Az 1683—1699 közötti időszakból többtízezernyi irat maradt ránk. Az 17494g terjedő régi állományok magját az ügyviteli könyvek képezik, amelyek lényegében az Udvari Kamara jegyzőkönyvei és mutatói. Ez a tekintélyes sorozat 1083 kötetet foglal magába, amelyekhez az 1701-től 1751-ig tartó időszakra belső-, felső- illetve előausztriai ügyekre vonatkozó további 291 kötet járul. Ezek a kötetek a korábbi időkre nézve - legalábbis elméletileg — felölelik az Udvari Kamara teljes beérkező és kimenő anyagát. Az első időkben a beérkező és a kimenő iratokat még közösen, egy kötetben tartották nyilván. Későbbi gyakorlat szerint a beérkező és kimenő anyagokra minden évben külön-külön jegyző és mutatókönyvet rendszeresítettek. 876
