Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Bolgár Népköztársaság

riai fejleményeket és arra törekedett, hogy bátorítsa a függetlenségi törekvéseket. Amikor Lipót császár seregei 1687 szeptemberében elérték a balkáni területeket, az uralkodó kiáltványban hívta fel Bosznia lakosságát, hogy űzze ki hazájából az ellenséget és csatlakozzon a császári hadakhoz. A Habsburg uralkodó hasonló felhívással fordult a szomszédos népekhez is, felszólítva őket, hogy a császári tábornokká kinevezett Serban Cantacuzino zászlói alatt fogjanak fegyvert a törökök ellen. Lipót császár megígérte, hogy tiszteletben tartja a helyi lakosok jogait, vallási meggyőződésüket és kiváltságaikat. 1688-ban a császári seregek átkelve a Száván, behatoltak Boszniába, Belgrád mellett elérték a Dunát és eljutottak a Vaskapuig. A császáriak gyors előrenyomulása és a Török Birodalomban kibontakozó válság elősegítette a balkáni népek széles körű szabadságharcát. Amikor Veterani tábornok elfoglalta Karánsebest, szerbekből, havasalföldiekből és más balkáni harcosokból álló fegyveres alakulatok megrohamozták és elfoglalták Orsovát, levágták a helyőrséget és a helyi török lakosokat. A császári tábornok szavait idézve, a falusi emberek boldogok voltak, hogy az ellenségre saját földjén mérhettek csapást és kiűzhették onnan őket. A felkelés kiterjedt a Dunától délre eső területekre, Kladovo erődje is a felkelők kezére került. 1688 nyarán Orsova vidéke lett a belső balkáni területekről, közöttük az ÉszaknyugatBulgáriából érkező felkelők központja. A legaktívabbak a Csiprovecből és más katolikus településekről érkezett felkelők voltak, magában Csiprovecben is minden készen állt a felkeléshez. A Habsburg uralkodó csapatai 1688. szeptember 6-án elfoglalták Belgrádot. A vár bevételének híre mintegy jeladás volt a felkelésre. Georgi Pejacsevics és a csiproveci Bogdan Marinov fegyveresei képezték a felkelő erők magját. Hozzájuk csatlakozott egy magyar huszárezred Csáky László vezetésével, amely elkülönült a Moravától északra állomásozó császári erőktől. Ugyanebben az időben azonban Veterani tábornok már főerőit Erdélybe vonta vissza. A magyar lovasság közeledésének hírére a csiproveciek, és a szomszédos Kopilovci falu négy-négy felfegyverzett csapatot állított ki. Ezek csatlakoztak Csáky ezredéhez, amelyet Georgi Pejacsevics és Bogdan Marinov csapatai kísértek. Hamarosan az Ogoszta, Csibiica és Lom folyók mentén fekvő területek lakossága is csatlakozott a felkelőkhöz. Számuk meghaladta az 5000 főt. A későbbi török megtorló intézkedésekkel kapcsolatos levéltári forrásokból ítélve számos falu lakossága vett részt a felkelésben, közöttük a raszovoiak a piroti járásból, a szlamenyikiek a berkovicai járásból, a progrovcseiek (a mai Jakimovo) a lomi járásból, valamint Szlavnyik és Mikovci lakosai a vidini járásból. Vezetőik között olyan ismert személyiségek voltak, mint a Sztaniszlavov fivérek, Ivan és Mihail, továbbá Luka Andrenin. A felkelők ellen harcoló ellenséges erőket a törökökkel szövetségben levő magyar főúr, Thököly Imre vezette, aki 1688. szeptember 13-án és 14-én Vidin közelében tartózkodott. Rendelkezésére állt 1000 magyar és 1000 török harcos, továbbá az az 1500 katona, akiket Jegén Oszmán pasa küldött neki. Azonban még ezekkel az erőkkel is gyengébbnek érezte magát a felkelőknél és csak hirtelen rajtaütésekre vállalkozott, melyek gyakran vereséggel végződtek. 83