Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Bolgár Népköztársaság

A csiproveciek felkelése jól mutatja a korabeli szabadságtörekvések néhány jellegzetességét. Annak ellenére, hogy a felkelés vezetői határozott terv szerint cselekedtek, remélve, hogy összehangolhatják működésüket a császári csapatok előrenyomulásával, nem sikerült túllépni a szórványos helyi küzdelmek kereteit. A csiproveci felkelés csak Északnyugat Bulgáriában bontakozott ki, nem terjedt át az ország távolabbi területeire. A felkelők kapcsolata a császári katonai parancsnoksággal bizonytalan volt. 1688 Qszén elakadt a császári erők észak-nyugati előretörése, így nem került sor a felkelőkkel való egyesülésre. Ez megkönnyítette az ellenség dolgát. Egy nap, amikor a felkelők többsége kerülő után visszafelé tartott a táborhelyre ellátmányt hozva, Kutlovicánál Thököly Imre csapdába csalta őket és súlyos vereséget mért rájuk. ^Hamarosan elfoglalta a közeli Zseravec hegy melletti katonai táborukat is. Néhány ezer bolgárt megöltek. A mészárlás elől elmenekült felkelők Csiprovecbe vonultak vissza és védelemre rendezkedtek be. Thököly ostrommal bevette a várost. Csapatai a törököknél szokásos kegyetlenséggel leöldösték a lakosokat, felgyújtották a házakat, az életbenmaradt nőket és gyermekeket rabságba hurcolták. Ugyanez a sors érte a Csiprovec környéki falvakat is. A zseraveci és csiproveci mészárlások, valamint a felkelést követő megtorlás ellenére a bolgárok nem hagytak fel a szabadságukért folytatott küzdelmükkel. A következő évben 1689-ben a korábbiakhoz képest kisebb létszámú császári csapatok új győzelmeket arattak a Török Birodalom ellen folytatott háborúban. 1689. augusztusának végén, Badeni Lajos Vilmos őrgróf legyőzte a török erőket Kragujevac-Batocina mellett, majd 1689. szeptember 24-én fényes győzelmet aratott a stratégiailag fontos központ, NiS elfoglalásával, amelyből nyitva állt az út a bolgár területek felé. A császári előőrsök elérték Pirotot és Dragomant. A Kutlovica és Csiprovec melletti vereség után a megmaradt bolgár felkelők — mintegy 600 fő - részt vettek a császári katonai hadműveletekben. Új önkéntes alakulatok is létrejöttek és csatlakoztak a császári erőkhöz. A következő évben a Maros mellett három bolgár lovassági század 225 harcossal Savoyai Jenő parancsnoksága alatt állt. A szabadságvágy olyan erőssé vált a Balkánon, hogy még Kelet-Bulgária néhány olyan területén is megmozdulásokra került sor, ahol már erősen érvényesültek a török asszimilációs tényezők. 1689-ben, amikor a császári erők eljutottak Észak-kelet Macedóniába, Karposev hajdúkapitány megkísérelte egy nagy bolgár szabadságharc megszervezését. A Sip, Radovis, Velesz, Dojran, Szeresz, Volvis, Nevrokop és Razlog környéki lakosság fellázadt. Karposev összehangolta a felkelők egymással kapcsolatban nem álló akcióit, elfoglalta Kriva-Palankát és Kumanovot, elűzre a körzetből a törököket és megerősítette helyzetét a további küzdelemhez. Katonái és 5000 felkelő élén csatlakozott a császári sereghez Pristinánál. A császár fejedelmi kalapot küldött neki és megígérte, hogy tábornokká nevezi ki. A bolgárok újra reménykedtek, hogy a császár felszabadítja őket. XIV. Lajos francia király azonban ismét megtámadta a Német Birodalmat, a császári csapatokat kivonták a Balkánról és a nyugati hadszíntéren vetették be őket. A támogatás nélkül maradt Karposevet Kriva-Palanka mellett megtámadta és legyőzte egy túlerőben lévő török sereg. 84