Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság

tálja, mivel katonái és küldöncei engem korábban oly gyakran becsaptak, s így én semmilyen közösködésre véle nem vagyok hajlandó. Thököly nagyon szegény, s valóban rászorul a könyörületre, de jelenlegi körülményei közepette aligha szolgálatná ő(felség)ét bármilyen módon; fiatal, de köszvényes és igen határozatlan; minden kísérője elhagyta, s a saját boldogulását keresi, így csak 6—7 szolgája maradt, de őket is ki tudja, meddig fogja megtartani; állandóan leszólja a franciákat, közben folyamatos levelezésben van a követtel, bár velem az ellenkezőjét akarja elhitetni, ennek okáért egyebekben sem hihetek neki, de „Necessitas cogit ad turpia" (A szükség csalárdságra késztet), talán ha valahol máshol élhetne, ahol szabadon szólhatna (amit itt nem tehet), a mostaninál tán többet tehetne. . . " (A levél beérkezése 1696. április 10/20.; 1696. november 9-i konstantinápolyi levelében a követ testvére, Thomas Paget azt írja Vernonnak, hogy „Thökölyt köszvény gyötri és mérhetetlenül elkeseredett ügyei itteni alakulása miatt" - 246. fol.) A nyugati diplomaták azon nehézségei, hogy érdemben tárgyalhassanak a Porta hatalmasságaival, jól tükröződnek abban a kissé bőbeszédű olasz nyelvű jelentésben, amelyet Luigi Ferdinando Marsigli gróf (aki Bécs megbízásából 1690 és 1692 között megszakításokkal Hussey titkára volt) küldött (Pera, 1691. augusztus 104 keltezéssel) arról a konferenciáról, amelyet egy nappal korábban (augusztus 9.) tartottak Trumbull perai rezindenciáján. Ezen a találkozón Angliát Trumbull és Hussey, az Egyesült Tartományok Rendi Gyűlését pedig Jacob Colyer képviselte. A napirenden nem konkrét javaslatok megvitatása szerepelt, hanem az, hogy mi módon lehetne a nagyvezérrel kapcsolatba kerülni. Mindez a vidini és nisi török győzelmek árnyékában történt. (Husseynak Nottinghamhez Drinápolyból 1691. augusztus 18/szeptember 7-i levele - 206. fol.) A törökök halogató taktikáját és kibúvóit — mindez nyilván francia ösztönzésre - élénken részletezi Coke, aki gyakorlott és értelmes diplomata és adminisztrátor volt. Az egymást követő államtitkároknak szóló Paget jelentések — 1693. március 9/19-ével, a követ drinápolyi megérkezésével (261-263. fol. - ennek melléklete van Heemskerck 1692. október 13-i béketervezete és a tervezetnek Alexandro Mavrocordato portai fő tolmács által készített latin nyelvű fordítása: 264-265., illetve 269-270. fol.) kezdődnek s egészen lord Pagetnek a Török Birodalomból történő végleges elutazásáig, 1702, április 304g folytatódnak. így Paget jelentéseiből kerül még a következő, S.P. 97/21 jelzetű kötetbe is. Az anyag teljességét nehéz pontosan megítélni. Igen valószínű, hogy az iratok közül jónéhány elveszett egyfelől a tengeri és szárazföldi utazás nehézségei, másfelől a francia ügynökök praktikái miatt. Mindazonáltal bármilyen formában is maradtak ezek az iratok ránk, a Paget iratok alkotják az eddig még kiadásra nem került, a keresztény Nyugatnak Magyarországért folytatott küzdelmével (pontosabban a Német Birodalomnak a Portával folytatott harcával) kapcsolatos levéltári forrásanyagok legfontosabb csoportját. A jelentésekből kirajzolódik egy jól fogalmazó, gyakorlott diplomata képe, aki végtelen türelemmel s elszántsággal fáradozik azon, hogy minden fél számára elfogadható békekötés születhessen — akkor, amikor már számos diplomatatársa föladott minden reményt. Paget attitűdje alapvetően különbözött Heemskerckétől, a császár bizalmasáétól, aki merev és erőszakos álláspontjával — Paget véleménye szerint — alaposan félreismerte a törökök jellemét és temperamentumát. Paget kiváló megfigyelő és levelező, aki - a még olykor gyorsan változó körülmények közepette is — utána járt minden apró, de jelentősnek lát555