Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság

német-római királlyá választják. Érdekes ez a levél: amennyire tudjuk; ez az egyetlen angol nyelvű dokumentum, melyben utalnak azokra a határozott és kimondottan ésszerűtlennek tűnő javaslatokra, melyeket állítólag XIV. Lajos tett, s mint ilyen, a szöveg kritikus elemzést kíván. A fölteendó' - s lehetőleg megválaszolandó - kérdések: Ki terjesztette elő ezt a javaslatot? Hol és kinek? És ha egyáltalán előterjesztette, mikor és milyen alkalomból? Esetleg segítségünkre szolgál, ha tudjuk, hogy ezidőtájt Franciaországot a császár bécsi udvarában Bernardin Cadot rendkívüli követ, Sebeville márkija képviselte 1680 januártól 1684 márciusig. Talán az ő jelentései tartalmaznak valamilyen adatot vagy utalást. S.P. 97/20. jelz. 1684.márc30.-1697.dec.29. lkot. Ez az iratkötet Chandos, Trumbull, Hussey, Coke és Paget követeknek az államtitkároknak küldött leveleit tartalmazza. A kötet 395 (bélyegzett) fólióból áll, amelyeket valószínűleg az Állami Iratok Levéltára (State Paper Office) gyűjtött egybe, de biztosan egybeköttetett 1770-ben. Az összeállítás nem szigorúan kronologikus, s bár nem minden dokumentum foglalkozik Magyarországgal, az anyagok között akad néhány igazán fontos is. Ha meg kellene fogalmaznunk, mi közös bennük, két dolgot említhetnénk: 1) a béke lehetőségeinek keresése, főleg az „uti possidetis" elv alapján, amelyet a törökök eleinte mereven elutasítottak. 2) Thököly politikai és személyes hanyatlása. Lássunk az utóbbira két példát. 1691. július 29-én Sir William Hussey mellékelve a magyarországi reformátusok hozzá intézett április 22/május 2-i keltezésű latin nyelvű kérvényét a szsbad vallásgyakorlat, a templomok, az iskolák visszaállítása, stb. ügyében, a következőket írja Perából, Konstantinápoly „külföldi" negyedéből Nottingham grófjának (190-193. fol.): „. . . Thököly rossz természetű ember hírében áll (nem kedvelik), sőt gyűlölik Havasalföldön és Erdélyben, ahol megszerezte a fejedelem címet, de az emberek megvetik; ezzel szemben Abaffy (sic) (=11. Apafi Mihály) nagy szépségű, jólelkű s minden erényekben gazdag ifjú, akit a népe szinte imád. Havasalföld fejedelme (= Constantin Bríncoveanu) mindkettőt óvatosan kezeli. Azok az embereim, akik jártak Thököly táborában, azt beszélik, hogy ott a legelképesztőbb szegénység uralkodik, gebe lovak, szakadt sátrak, majdnem csupasz emberek, akiknek időnként jut csak egy-egy pohárka rossz bor felüdülésül. Néhányan közülük, akik hozzám jöttek, meglepődve s igen nagy tetszéssel itták a jó sok rajnait, amivel elláttam őket. . . " Még meglepőbb dolgokról olvashatunk lord Pagetnek James Vernon helyettes államtitkárhoz írott, Konstantinápoly, 1696. február 18/28. keltezésű levelében: „. . . G/róf) Thököly állandóan arra ösztönöz engem (küldöncei által),, hogy érjem el Ő(felségé)nél, had vonulhasson vissza s élhessen Angliában. Fölajánlja, hogy a magyarokat Ó(felség)e szolgálatára rendeli, de Ígéreteit szerintem a szükség és nem az őszinteség dik554