Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Holland Királyság

küldjék el követeiket a szultánhoz az ő békefeltételeinek megvitatása céljából. De ez alkalommal sem került sor komoly tárgyalásokra. Hussey, az angol közvetítő meghalt, mielőtt találkozott volna Colyerrel, a Tartományok Rendi Gyűlése konstantinápolyi megbizottjával. Hussey utódja, Harbord, ugyanerre a sorsra jutott. Mivel Harbord kijelölt utódja, lord Paget, a bécsi angol követ haza utazott magánügyei rendezésére és ugyanakkor híre járt, hogy a nagyvezér Belgrádnál vonta össze csapatait, III. Vilmos és a Tartományok Rendi Gyűlése úgy határozott, hogy nem vesztegeti tovább az időt, és van Heemskercket közös közvetítőként Belgrádba küldte, hogy kezdjen tárgyalásokat még Paget és Colyer megérkezése előtt. Az útközben kidolgozott részletes békejavaslatokkal Belgrádba érkező van Heemskercket azonban a törökök, akik lord Paget-tŐl kedvezőbb feltételeket vártak, hiú Ígéretekkel áltatták és arra kényszerítették, hogy kövesse a nagyvezért Drinápolyba. Lord Paget és Colyer megérkezése sem javított a helyzeten. Lord Paget saját és országa méltóságán alulinak tartotta, hogy két holland alattvaló vele egyenrangú szerepet tölthessen be, még akkor is, ha egyikük ugyanakkor Angliát is képviseli. A társaival való előzetes megbeszélés nélkül és a kapott utasítások ellenére már az első alkalommal az uti possidetis alapján a nagyvezérnek olyan békét ajánlott, amely Kameniecet török kézben hagyta volna. Bár a nagyvezér ezt a javaslatot sem fogadta el, a kevés önmérséklettel rendelkező van Heemskerck dühbe gurult. Mindazonáltal a közvetítés meghiúsulásáért elsősorban nem a veszekedő követek hibáztathatok. Az ismét hatalomra került török háborús párt a francia hadisikereken fellelkesülve nem volt hajlandó komolyan tárgyalni. A törökök üres kézzel engedek el Colyert és Paget-et, van Heemskercket pedig visszatartották; nem engedélyezték Bécsbe való visszatérését és 1694 végéig fogolyként kezelték. 1697-ben van Heemskercket a Tartományok Rendi Gyűlése első párizsi követének nevezte ki, míg a császár — a békekötés után —jó szolgálataiért a Német Birodalom grófjai közé emelte. Jacob Hop, az 1689 évi egyezmény közvetítője, követte őt a bécsi udvarnál. III. Vilmos és a Tartományok Rendi Gyűlése továbbra is összehangolta álláspontját. Követük szégyenteljes egyezménytervezetét megtagadták, és nem fogadták el a császár azon kérését sem, hogy küldjenek hajóhadat a Dardanellákhoz. Politikájuk nem vezetett közvetlen eredményre, mint ahogy sikertelenek maradtak Colyer ismételt erőfeszítései is a két fél tárgyalóasztalhoz ültetésére. Csupán a rijswijki béke és a török seregek megsemmisítő zentai veresége (1697) után következett be radikális irányváltoztatás a Porta álláspontjában. A törökök, akik már számíthattak a további francia pénzügyi és katonai támogatásra, hivatalosan felkérték III. Vilmost és a Tartományok Rendi Gyűlését a közvetítés folytatására. Colyert és Lord Paget-et, (aki korábban kísérletet tett rá, hogy őt nevezzék ki az egyedüli közvetítőnek) nevezték ki követnek a karlócai béketárgyalásokra. Az ő közvetítésükkel kerültek kidolgozásra 1698-ban és 1699-ben a békeszerződések (húsz évre szóló fegyverszüneti egyezmények) a Porta és a Szent Liga tagállamai között. A Tartományok Rendi Gyűlése nem volt abban a helyzetben, hogy a békeszerződés egyes pontjaiba érdemben beleszólhasson. Bár egy alkalommal megkísérelték. Megpróbáltak az 356