Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ

eleget tenni. A modelltől való eltérések az adott ország levéltári rendszerével, iratőrző hagyományaival, a levéltári egységek rendezettségével, segédleteivel, az iratanyag terjedelmével és a korszakra vonatkozó történeti irodalom meglétével függnek össze. A vállalt feladat végrehajtását erősen befolyásolta az adott ország levéltári rendszere. Úgy tűnik, hogy a német levéltárak tárgyi szisztémája megkönnyítette az ottani munkatársak helyzetét, míg a holland, svéd vagy szlovák levéltárosoknak, ahol nem ez a rendszer érvényesül, nehezebb dolguk volt. Ebből és a korábbi feltáró munka mélységéből következnek a kötet kéziratainak egyenetlenségei: a közölt adatok részletessége, a téma teljes kiaknázása közötti különbségek. Úgy goldoljuk, nem igényelnek külön kommentárt kötetünk egyik lektora, Benda Kálmán következő sorai: a svéd levél tárismertető irodalomként „... említi a Hungary and Sweden című kiadványt, amelyet Budapesten az Akadémiai Kiadó jelentetett meg 1975-ben. Ennek második része kimutatást közöl a svéd levéltár 17. századi magyar vonatkozású iratairól, rövid regesztával (37—121. lap). Ezt a kimutatást és aregesztákat egy egykori hazánkfia készítette. Amikor a svéd levéltárban kutattam, magam is használtam ezt az összeállítást/és munka közben jöttem rá, hogy a regeszták, de több helyen még a levelek írójának és címzettjének neve is rossz. Mint utólag kiderült ... az illető nem tudott latinul, ezt szégyellte bevallani, ezért valamit tartalomként odaírt, úgysem ellenőrizte senki... Valamilyen formában jelezni kellene, hogy ez a kimutatás és főleg az iratok tartalmi kivonata nem megbízható." Az ellenőrzés korlátozott lehetőségei miatt csak bízhatunk abban, hogy kiadványunk mentes maradt hasonló veszélyektől. Az eltérő levéltári rendszerekkel és hagyományokkal indokolhatjuk azt is, hogy anyagismertetés címén egyes kéziratokban csak regeszták találhatók, míg másutt fondok és állagok tartalmi leírása olvasható. Részint a hagyományokkal magyarázható az egyes kéziratok terjedelmében jelentkező különbség is. Ez azonban szorosan összefügg a korszakunkból fennmaradt iratanyag mennyiségével és azzal a történeti ténnyel is, ami nyilván közvetlenül kihatott a keletkezett dokumentumok mennyiségére, hogy az illető ország, terület milyen mértékben vett részt a magyarországi felszabadító háborúkban. Az aránytalanságok részbeni kiküszöbölése elkerülhetetlen volt, és ez a hálátlan feladat a szerkesztőkre várt. Munkánk során azonban arra törekedtünk, hogy valamennyi ország nemzeti és levéltári hagyományait, sajátosságait, valamint a kéziratok szerzőinek történelemszemléletét tiszteletben tartsuk. A kéziratok tartalmi részét érintő változtatásokra csak akkor került sor, ha a szövegen belül, vagy az egyes kéziratok közötti átfedéseket és ismétléseket kellett megszüntetni. A korszakhatáron vagy a témán túlmutató történeti elemzések és forrásismertetések is szerkesztői beavatkozást igényeltek. (Legnagyobb sajnálatunkra ennek áldozatul estek a II. Rákóczi Ferencre és híveire vonatkozó, meglepően nagyszámú és eddig ismeretlennek tűnő adatközlések is.) Ilyen esetben a nehézségeket átszerkesztéssel vagy törléssel oldottuk meg. Máskor csupán arról volt szó, hogy a szerzők kéziratait a modell előírásaihoz, annak egységes követelményeihez igazítsuk. Ilyenkor csak formai változtatásokat hajtottunk végre: a történeti bevezetők jegyzetapparátusát megszüntetve megőriztük (a bennük foglalt adatokat az egyes történeti bevezetők szövegébe illesztettük, vagy a válogatott 11