Felhő Ibolya: Budapest Főváros Levéltára - Levéltári dokumentáció 1. (Budapest, 1973)
I. A Levéltár története
A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE Budapest Főváros Levéltárának eredete messzi évszázadokra nyúlik vissza, arra az Időre, amikor Buda és Pest még két külön szabad királyi városként élt egymás mellett a Duna két partján, Óbuda pedig korábbi Jelentőségét elveszítve mezővárosi ranggal volt kénytelen megelégedni. Buda - amelyet már 13. század második felétől kezdve az ország fővárosának tekintettek - valamint a népességben, gazdasági erőben közvetlenül utána következő Pest és a magyar királynék birtokához tartozó Óbuda 1541-től kezdve csaknem másfél évszázadig török uralom alatt voltak és csak visszafoglalásuk után, 1686-ban kapcsolódhattak be Ismét az ország életébe. így 1686 előtti Irataik sorsa Is homályba vész. Valószínű, hogy a megszállás, vagy az 1686. évi ostrom alatt pusztultak el a három város korábbi Iratai, de az Is lehet hogy már 1541-ben, a török elől vitték el máshová az Iratokat, vagy legalább egy részüket. Az 1541-ben Pozsonyba menekült Palczan Péter budai helyettes bíró 1558-ban készült hagyatéki leltára szerint ugyanis Palczan Ingóságai között különféle régi budai és pesti Íratok Is voltak. Az bizonyos azonban, hogy a török uralom megszűnte után csupán Buda két 16. századi kiváltságlevele került elő, még pedig János király 1531. évi és I. Ferdlnánd 1541. évi privilégiuma. /Az előbbit Szlrmay István országbírói Ítélőmestertől szerezte meg Buda 1692-ben, az utóbbit pedig gróf Révay szepesi püspök 1740-ben ajándékozta a városnak./ Ezen a két kiváltságlevélen kívül semmi sem maradt fenn a három város 1686 előtti Irataiból. Viszont Buda város levéltára őriz néhány olyan Iratot az 1686 előtti Időszakból, amelyek nem tartoztak ugyan szorosan véve a város levéltárába, mégis kapcsolatban vannak Budával. Ez Iratok egyik csoportját a budai német mészáros céhnek az 1481-1519. évekből származó nyolc kiváltságlevele és az 1500-1529- lg vezetett céhkönyve alkotja. Ezeket az 1529-ben Budáról Pozsonyba távozott németek vitték magukkal s ennek köszönhetik megmaradásu — kát.Az Íratok másik csoportja pedig a pereiket a tárnokszékhez fellebbező
