Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

válaszában, hogy egyrészt Blum malma korábban 11 éven át hasonló vízvezetéssel élt korlátlanul és díjtalanul, másrészt a telek vásárlásakor ezt eleve kikötötte Blum, s a vétel jóváhagyásával a tanács - hallgatólagosan - ezt is nyugtázta. S különben is "ily korlátozások és terhelések nem célszerűek, mert az ipar és kereskedés csak ott telepedik le, ahol támogatják, azon helyeket pedig, ahol sanyargatják, következetesen kikerüli." /108/ 1868 januárjában kérték, hogy a Blum által korábban használt, s az építkezéskor elbontott kocsimérleget, valamint a korábban elfogadhatatlan feltételekhez kötött alagutat - még a lóvaspálya elkészítése előtt - megépíthessék, mert utána erre már senrni lehetőség nem lesz. Cserébe megígérték, hogy a malom előti Dunapartot 18 öl szélességben, a vaspálya sinétől kikövezik, s azt rendben tartják. A gazdasági bizottmány febr.8-án - a városi mázsáltatási jog megsértése nélkül - engedélyezte a mérleg felállítását, s végre az alagút ügyében is megegyezés született, miszerint a Társulat 1. ) a Dunapartot 11 ölnyire kitölti, s majd ha a város a partot szabályozni fogja, magára vállalja e partszakasz elkészítését; 2. ) a közúti vaspálya mellett a malomépület előtti területet kockakövekkel burkolja, s 3. ) évente 50 ft-ot fizet a házipénztárnak. /109/ (A két alagút használatáról a Társulat 1875. januárban lemondott, azokat saját boltjuk felől befalaztatta. /110/) 1868.júl.1-én a részvénytársaság főépülete mellé egy raktárépület, júl.17-én pedig - a már korábban megvásárolt - Víziváros (Kacsa u.) 241.sz. ház udvarára egy 20-22 lóra tervezett istálló emelésének engedélyezését kérték, s a tanács mindkettőt jóváhagyta. /111/ A Társulat nagyszámú lóállományát 1872.márc.3-án eladta, s így csupán az előző évre, 26 ló után kivetett 52 ft-nyi közmunkaváltságdíjat kellett fizetniük. /112/ 1869 augusztusában a gyárépület északi részére egy csúsztató felépítését tervezték, a liszteszsákok kocsira rakodásához. Az építést a tanács - évi 10 ft haszonbér-fizetési , kötelezettség mellett - engedélyezte; a haszonbért 1875 szeptemberétől törölték. /113/ Ez idő tájt a malomépület földszintjén bolt, az I. emelet nagy részén pedig búzaraktár volt. /114/ Az 1867-ben Blum által átadott 14 őrlő- és 3 tisztítójáratú, de 24 kŐjáratra tervezett új malom 1868-ban - egy adóügyben keletkezett jelentésszerint - csak az eredeti őrlőkapacitással kezdte meg működését, sőt, - mint Blum írta, - ezek az őrlőjáratok "nem 52, hanem csak 42-43 hüvelyk átmérőjűek, kevesebb őrlési képességgel bírnak, s így csak 10 járatot képviselnek." Ezek mellett 6 búzatisztítd járat állt még működésben. /115/ Az őrlési eljárás a hetvenes évekig változatlan maradt a malmokban, s alapja a kőjárat volt. Ebben az időszakban a korszerűsítést a több járat alkalmazása mellett a mellékműveletek gépesítése, nagyobb gőzgépek használata jelentette. /116/ 1871.máj.10-én a kazánvizsgálati jegyzőköny felvételével fejeződött be a 7 darab Ruston-féle hengerkazán javítása. /117/ A következő évi adatok szerint e kazánok mellett egy fekvő helyzetű Woolf-Corliss szabályozós gőzgép működött, s 32 pár őrlő- és 6 hegyezőjárat volt a malomban, az évi teljesítmény - 180 munkással - 392 000 vámmázsát tett ki. /118/