Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)
1867 márciusában, a dunaparti terület átvételekor Tschögl és Blum kötelezték magukat arra, hogy annak idején a Dunapartot a malom előtt húzódé területen 2 öl 3 láb szélességben feltöltik, a város által megkezdett partszabályozással összehangolva. Az 1867 tavaszán benyújtott tervek alapján felépítendő négyemeletes gőzmalom építési munkálataihoz Blum a szomszéd házak során fekvő üres telket is bérbe szerette volna venni, de ez ellen szomszédai, Müller Anna és Brandl Teréz tiltakoztak. Müller Anna, aki egyébként is megpróbálta megakadályozni az építkezést, egészen a belügyminisztériumig elment panaszaival, többek között azzal érvelve, hogy bérháza erre a területre néz, s az építkezés miatt lakói elköltöznek tőle, vagy csak alacsonyabb bérért tudja kiadni lakásait, ha a malom felépül. /104/ Októberben Blum felajánlja, hogy a Bomba téri rongált állapotban levő csatornát rendbehozva meghosszabbítja a Dunáig, ha a város - az ezzel együtt megépítendő, a malom szállítási rakodásait megkönnyítő alagútért és magáért a vízvezetékért, a földesúri jog elismerése címén - évi egy aranyforintnál nem kér többet. A vízvezetéket úgy tervezték, hogy tűz esetén a víz könnyen megszerezhető legyen, s hogy a malom melletti kis utcácskákban rendes kúttal ellátva mindenki, de főleg a szegény sorsúak télen-nyáron is vizet merhessenek. A gazdasági bizottmány 1867.jan.7-i ülésén külön kihangúlyozta, hogy "méltányolni kell a kérdéses vállalkozás nagyszerűségét, mely minden tekintetben jótevői eg hat a közönségre és az iparos osztályra." /105/ A tanács két feltétellel engedélyezte a csatorna építését: a. ) a társulat - használati bér címén - évi 300 o.é.ft-ot köteles fizetni a városi építészeti alap javára; b. ) az egész gőzmalomépület hosszában a Duna partját a megállapított szabályozási vonal mentén, Blumék költségén töltik fel, s az erre vonatkozó engedély kiadásáért egyszeri összegként 10 ft-ot fizessenek be a városi házipénztárba. /106/ E feltételeket a részvénytársaság "el nem fogadhatja, s a szándékolt alagút építéséről ezennel világosan lemond." - írták nov.6—i válaszukban a tanácsnak. • A gőzmalom felépítésében szigorúan ragaszkodtak a tervekhez, azaz - az északi kivételével - a homlokzatokat egyszerűen díszítették. A felépített malom megvizsgálására a tanács 1867. dec.4-én bizottmányt küldött ki, akik az épületet rendben találták, s csupán két negatív megjegyzést tettek: 1. ) a malom északi (óbudai) homlokzatát 1868.júl.1-jéig díszítsék ki; 2. ) a Társaság a Dunaparton kutat, s abból a malomba földalatti vízvezetéket épített, engedély nélkül. A díszítést nem készítették el, amiért is 200 ft birságot kellett volna fizetniük, s ennek mérséklését kérték, "tekintve, hogy a malomipar huzamosabb idő óta majdnem teljesen pang, tetemes üzleti kiadásaink ellenben nem apadnak, továbbá, hogy temérdek sok állami és községi adót fizetünk, s azon kívül is minden alkalommal igénybe vetetünk, s végre, hogy épületünk északi homlokzatának kifestésé nem is kerülne annyiba, alázattal kérjük, hogy a váltsági összeget 100 ft-ra leszállítani méltóztassák." Ezt a kérést a tanács teljesítette. /107/ A második kérdésről Tschögl János hangsúlyozta a
