Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

ban. Az ülés jellemző mozzanata Kovács Emil felszólalása, aki elmondotta, hogy "informálódott pártja miniszter tagjainál s az információ alapján állíthatja, hogy a kormány tagjainak fogalmuk sem volt azokról a nehézségekről, amelyekkel bizonyos körök a tőzsde megnyitását késleltették s nem fogják tűrni ezt a játékot. A tanács álljon a sarkára, inkább ne nyissa meg az értéktőzsdét, mintsem engedjen kizárni a tőzsdetagok sorából egyetlen tagot is." /50/ A szeptember második felében tartott megbeszéléseken az elnökség, a pénzügyminisztérium azon álláspontjával szemben, hogy az értéktőzsde megnyitását csak zárt számú tőzsdetagsággal tartja megengedhetőnek, határozottan kijelentette, hogy ez a feltétel elfogadhatatlan számukra. A Pesti Tőzsde 1946.okt.3-i számában maga a pénzügyminiszter - Rácz Jenő - is nyilatkozott: "Egyenlőre nem aktuális az értéktőzsde megnyitása." Elmondotta, hogy szerinte helyesebb volna, ha egy darabig még a nem hivatalos magánforgalom maradna meg s a hivatalos forgalom megindítására az új, forintra szóló mérlegek elkészülte, illetve nyilvánosságra hozása után kerülne sor, amikor a részvények belső értékéről a gazdasági élet teljes és megbízható képet kap: így elkerülhető minden felesleges kilengés és árfolyamtúlhajtás. 1946.nov.4-én a GF főtitkára benyújtotta előterjesztését a Gazdasági Főtanácsnak. Az előterjesztés utalva a kereskedelem és szövetkezetügyi, valamint a pénzügyminiszter szeptemberi állásfoglalásaira, melyekre vonatkozóan a döntést akkor a GF elnapolta, megállapítja: "Az azóta eltelt 6 hét alatt bebizonyosodott, hogy az értéküzleti forgalom megnyitására szükség van". Figyelmet érdemel a javaslat indoklása: "1.) A Tőzsde a magyarországi gazdasági viszonyoknak a külföld által hitelesnek elismert értékmérője. Megnyitása kifelé is bizonyítéka volna gazdasági életünk megerősítésének és stabilizációjának. Az ehhez fűződő nemzeti érdekek tehát igen jelentősek. 2. ) A forintmérleg-rendelet kibocsájtása után előbb-utóbb sor kerül arra, hogy a termelő iparvállalatok részvényemisszió útján igyekeznek tőkére szert tenni. Ez annál is inkább várható, mert a bankjegymisszió beszüntetésével együtt járó hitelkorlátozások a vállalatokat természetszerűleg erre az útra fogják vezetni. Ez a termelési szempontból fontos akció csakis a tőzsde útján bonyolítható le. 3. ) A működő Tőzsde útján mozdítható elő a különböző állampapírok elhelyezése is. 4. ) Az értékpapírállomány a nemzeti vagyon jelentős része. Az értékpapírpiac megnyitása a nemzeti vagyonnak ezt a részét mobilizálja és a belevetett bizalmat emeli. Stabilizációs szempontból is kívánatos, hogy a felesleges tőkék az esetleges tiltott ügyletek, vagy nem kívánatos árufelvásárlás helyett az értékpapírpiacon keressenek elhelyezkedést. 5. ) Az értékpapírforgalom - függetlenül a Tőzsde értéküzletének megnyitásától - fennáll. Amíg azonban a tüzetesen szabályozott tőzsdei forgalom mind az árfolyamingadozások, mind pedig az ügyletkötések tekintetében teljes mértékben ellenőrizhető, sőt irányítható (minden ügyletkötést a Girón keresztül kell lebonyolítani, amelyben az ügyletkötésekre vonatkozó fontos adatok megtekinthetők), addig a zugforgalom nem irányítható és nem is ellenőrizhető megfelelően, tehát alkalmas talajt nyújt a nem kívánatos Spekula-