Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).
"Minden bank tőzsde" - hangzik a szintén korabeli megállapítás, s ez bizonyos oldalról frappánsan jellemzi a megváltozott helyzetet, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egyrészt e viszonyok között a legfőbb bankok képviselői ott ültek a tőzsde vezető szerveiben, s másrészt a legfőbb bankok, nálunk az öt nagy, a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület, töltik be ezt a szerepet. Hogy mennyire tudatában volt ennek a helyzetnek a tőzsde "kisembere", azt világosan példázzák a válságidőszakokban elhangzó olyan értelmű nyilatkozatok, melyek szerint a tőzsde vezetősége figyelmen kívül hagyja a "parkett" érdekeit, ha az ellentétben áll a bankokéval. A tőzsde válságának nyilvánvalóvá válása első ízben az első világháború kitörésekor tapasztalható, amikor a monopoltőkés átalakulás egybekapcsolódik az állammonopolista fejlődéssel. "Tőzsdénk normális tevékenysége már a vihar első szelére megbénult" - olvashatjuk a tőzsdetanácsnak az 1914. évről szóló jelentésében. /28/ Ha végigtekintünk az ezt követő korszakon, alig találunk néhány olyan évet, amelynél ez a "normális" tevékenység megállapítható lenne. A tőzsdetanács először a tőzsdei forgalom szüneteltetését rendelte el 1914.júl.27-29-én, majd júl.29-én az értéktőzsdét bezárta. Az árutőzsdét aug.3-án a készáruforgalom számára újból megnyitotta - az áru-határidőügyletekben 1926 júniusáig szünetelt a forgalom -, de mint az idézett jelentés megállapítja, "az eleinte élénk forgalom részint a hozatal fokozatos csökkenése, részint a rövid idő alatt bekövetkezett rendkívüli áremelkedés következtében mindinkább hanyatlott, majd a maximális árak életbeléptetésével úgyszólván teljesen megszűnt." /29/ Az ezt követő időszak egészen 1924-ig az infláció jegyében zajlott, miközben a trianoni szerződések nyomán kialakult és a monarchia keretéből kiszakadt ország sajátos gazdasági helyzete a tőzsde számára is új helyzetet teremtett, ily módon a kapitalizmus kibontakozó általános válsága hazánkban a kapitalizmus sajátos válságával párosult. Miután az árutőzsde legfőbb termékének, a kenyérgabonának, a forgalma csak 1924-ben szabadult fel, alapvetően az értéktőzsde funkcionált, s erre jól illik az a jelentés, amely a tőzsdetanácsnak az 1920-as évről szóló jelentésében elvi megállapodásként olvasható: "...míg normális körülmények között az értékpapírpiac forgalma hű képét adja gazdasági viszonyainak, addig a mai rendkívüli helyzetben az értéktőzsdei forgalom kialakulása nagyrészt különleges okokban keresendő." /30/ A nem normális körülmények különösen az 1920-as évtől jutottak erőteljesen kifejezésre, amikor az infláció ütemének felgyorsulása a tőzsdetagság felduzzadását eredményezte - 1914-ben 1822, 1920-ban 2820 s 1924-ben 5554 tagot tartottak nyilván -, s azt, hogy az országban lévő szabad pénzeszközök elsősorban a tőzsdén kerestek befektetést. Az ily módon jelentkező kereslet egy ideig megoszlott a külföldi pénznemek és kifizetések, valamint a részvények és egyéb papírok között, de 1922-ben a Devizaközpont megnyitásával, s ezzel összefüggésben a külföldi pénznemekben és kifizetésekben való ügyletkötések megtiltásával a pénzüktől szabadulni igyekvők egész kereslete az utóbbi területre özönlött, s az árfolyamok nagyméretű emelkedését hozta magával. Ez az emelkedés elsősorban persze a korona romlását fejezte ki, amelyet - s ez is az új helyzet kifejezője - nem a bécsi, hanem a zürichi
