Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

tőzsde árfolyamai szabályoztak. A tőzsdén jegyzett részvények száma is ugrásszerűen megnőtt: az 1920.jan.1-jei 189-cel szemben 1925.jan.1-jén 299. Jelentős forgalom alakult ki - különösen 1923-ban és 1924-ben - az ún.exótvpapírokban, azaz a tőzsdén nem jegyzett értékpapírokban is. Ennek a féktelen rohanásnak vetett véget 1924 májusában a népszövetségi kölcsön felvételét és a Magyar Nemzeti Bank megalakulását követően a korona stabilizálása, mely megszüntette a vásárlási lázat, sőt a kínálat túlsúlyához s ezzel az árfolyamok zuhanásszerű csökkenéséhez vezetett. A Tőzsdei Hírlap 1924.jún.29-ei száma "A legmagasabb kurzusoktól a mélypontig" című, s "A részvényvagyon pusztulása" alcímű cikke rámutatott arra, hogy bár a korona 1923-aug. végétől 1924.jún.25-ig értékének közel négyötödét vesztette el - a dollár árfolyama 19 900 K-ról 86 000 K-ra emelkedett -, az értékpapírok értékelése 70-80%-kal csökkent "...a tőzsde a pusztulásképét mutatja, a tőzsdével pusztul a nemzet egész mobil vagyona..." 1926-ban látszólag minden rendbejött, visszatértek a "normális" körülmények. 1925 végén visszaállították a külföldi pénznemekben és kifizetésekben felfüggesztett forgalmat, ismét megindult a gabona-határidőüzlet, külföldi vásárlásoktól is ösztönözve fellendült az értéktőzsde forgalma, emelkedtek az árfolyamok. A fellendülés azonban csak csalóka ábrándnak bizonyult, mert 1927 nyarától az értéktőzsde forgalma, s az árfolyam is hanyatlani kezdett, s a következő időben már ez az év az az alap, melynek törtrészeként fejezték ki úgy a forgalmat, mint az árfolyamokat. Például a Budapesti Giro- és Pénztáregylet Rt.-nél leszámolásra bejelentett összes értékpapírok darabszáma 1927-ben 36 971 724, 1928-ban már csak 14 932 260, 1929ben 9 828 848. Az 1929-es számot is csak néhány évben - 1936, 1937 és 1941 közelítették meg, a többi évre az 1-2 milliós forgalom a jellemző. így nem meglepő, hogy már 1928-ban felmerült "A pénzvilág" hasábjain a kérdés: "Mi lesz a tőzsdével?" Róna Lajos, a cikk szerzője szerint "mostanában és sajnos, már régóta, sokat beszélnek a budapesti tőzsde beteg állapotáról." Szerinte "a börze a gazdasági élet tükre. Amilyen a gazdasági élet, olyan a tőzsde is..." s ennek alapján egyszerűen a monarchia felbomlásában látta a tőzsde betegségének a magyarázatát. "A mi börzénk - írta -, sajnos fejfája annak a gazdasági temetőnek, amelyet Trianon hozott létre." /31/ Voltak természetesen reálisabb magyarázatok is, amelyek a problémák okát a monopóliumok uralmában, a tőkés állam gazdasági szerepének fokozódásában látták. Ennek a felfogásnak adott hangot a maga módján a korszak ismert tőzsdei személyisége, Sándor Pál: "A fellendülés, amely bekövetkezett s a fejlődés egymásutánja csak egy liberális korszakban volt lehetséges. Egy liberális gazdasági időben, amelyben szabad volt a kereskedelem, s nem megkötött s amelyben a tőzsde autonómiáját szentségként tartották fenn. Én nagyon jól tudom, hogy a liberalizmus száz éves élete után meghalt..." /32/ ) A tőzsde hanyatlása a tőzsdetagság létszámának alakulásában is kifejezésre jutott. Az 1924. évi 5554 taggal szemben 1929-ben kb. 2900, 1939-ben kb.1500 tőzsdetag volt, s ez a létszám a továbbiakban is csökkent. Az I929-I933. évi gazdasági világválság hazai általános tőzsdei következményei, a forgalom és az árak csökkenése mellett, sorjában követték egymást a konkrét események: az 1930:XXII.tc., az ún. bolettatörvény, amely a határidőpiacon eszközölt nagyarányú állami intervenciós vásárlásokkal párosulva a gabo-