Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
50 semmit, csak a kezeseivel, a (minden bizonnyal kévéi) bírákkal pereskedtek. A kévéi és pesti illetőségű Péter deák viszonylag ismert figurája a hódoltság nyugati külkereskedelmének a 16. század végén. 1590-1591-ben több alkalommal szerepel a Maria Ellend-i vámon készült jegyzékekben: „török árukat”, vagyis szőnyeget, takarót, borsot és egy „machei”nevű szövetet vitt Pestről Bécsbe.153 1591 őszén János deák nevű társával a Magyar Királyságba szökött, és a hódoltságban tetemes adósságokat hagyott hátra.154 155 A zsidó üzletemberek az Oszmán Birodalomban a raguzaiakhoz hasonló kereskedelmi hálózatot hoztak létre, magyarországi központjukat Budán tartották, de mint azt forrásunk is bizonyítja, jelen voltak a vidéki oszmán centrumokban is.153 Bucchia csak hosszas pereskedés és egy gyilkossággal is terhelt eljárás útján jutott hozzá a két fehérvári zsidó, Júszuf és Baruh által felvett 871 tallérhoz. Annyi a fenti adatokból is világosan kitűnik: zsidó és keresztény üzleti partnerei csekély számarányukhoz képest igen jelentős tőkével voltak jelen Bucchia vállalkozásában, érdekeiket a raguzaiakhoz hasonló elszántsággal és nem is mindig sikertelenül képviselték az oszmán hatóságok előtt. Bucchia üzleti kapcsolatrendszeréből nyilvánvaló, hogy Buda a hódolt Magyarország katonai és igazgatási központjaként a déli irányú kereskedelmi forgalomban centrális szerepet töltött be. Erre utal az a néhány elszórt említés is, amely a Bona-Bucchia társaság ingatlanairól szól. Bucchia Budán két boltot és egy raktárt bérelt egy vakuftól, illetve a saját háza melletti, úgynevezett Topalovic-féle ház után is fizetett bérleti díjat. Ezek mellé Zamagna egy borbély adóssága fejében szerzett még egy házikót és egy boltot a Latinok utcájában. A társaságnak Kévén volt egy háza, valamint Hatvanban egy háza és egy boltja, továbbá szoléi, amelyek valószínűleg Budától északra feküdtek, legalábbis a borait Esztergomban tárolta. Kereskedelmi hatósugara gyakorlatilag az egész hódolt Magyarországra kiterjedt: északon Esztergomig, Hatvanig és Nógrádig ért, és behálózta az Alföld és a Dunántúl jelentősebb oszmán központjait, mint Szolnokot, Becskereket, Zombort, részben még Temesvárt és Modavát is, illetve Kévét, Fehérvárt, Szekszárdot, Szigetet, Pécset és Vörösmartot. 153 Gecsényi Lajos: Becs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján. In: Uő: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből. Győr, 2008. 271-288., 275. p. 154 Takáts Sándor: Rajzok a török világból IV. A török hódoltság korából. Budapest, [1928.] 245-246. p.; Gustav Bayerle: Ottoman Diplomacy in Hungary. Letters from the Pashas of Buda 1590-1593. Bloomington, 1972. 92-93. p. 155 A törökkori Pest-Buda zsidóságáról máig alapvető feldolgozás: BüCHLER SÁNDOR: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig. Budapest, 1901. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat Kiadványai XIV.) 73-175. p. Újabb összefoglalás: Raj Tamás - Vasadi Péter: Zsidók a törökkori Budán. Budapest, 2002. A hódoltsági zsidó történelemről újabban két fontos áttekintés is napvilágot látott: Haraszti György: Szefárd zsidók Magyarországon a kezdetektől a török uralom megszűntéig. In: Uő: Két világ határán. Budapest, é. n. 57-80. p.; Reinhard Buchberger: Das Leben im Grenzraum. Grenzräume zwischen Österreich, Ungarn und dem Osmanischen Reich in der Frühen Neuzeit - Die Grenze der Christenheit als Chance für die Juden? In: Räume und Wege. Jüdische Geschichte im Alten Reich 1300-1800. Hrsg. Rolf Kiessling - Peter Rauscher - Stefan Rohrbacher - Barbara Staudinger. Berlin, 2007. 217-252. p.
