Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
51 A hagyatéki eljárás históriája igazában véve nem más, mint Serafino Zamagna és a budai oszmán apparátus kapcsolatának története. Ennek köszönhetően a számadáskönyvből és az igazolásokból az eddig ismert forrásoknál részletesebben kirajzolódik a vilájetszékhely hivatali apparátusa, megismerjük a beglerbégi udvar és a seriat-bí- róság tisztségviselőit, legalábbis azokat, akiknek egy ilyen ügyben a szervezeten belül súlyuk volt.156 A hagyatéki megbízott 1592 januárja és 1595 nyara között három budai pasával került kapcsolatba: Szúfi Szinánnal, Haszannal és Mehmeddel. A pasának és udvara egyes tagjainak támogatása egy-egy vitás ügyben döntő lehetett, ezért Zamagna minden esetben hozzájuk fordult. Az apparátus kulcsfigurája a beglerbég után a helyettese, a kethüda volt, a raguzaiak az ő segítségét vették a leginkább igénybe; a másik típusú helyettessel, a távollevő pasa helyett irányító kajmakámmal a budaiaknak - ellentétben például a belgrádiaktól - viszonylag kevés dolguk akadt. A hagyatéki eljárás megindításában fontos szerep jutott a főistállómesternek, aki Raguzába utazott a felszámoló biztos kinevezése érdekében. Az udvarba való bejutáshoz a kapuban álló csausokkal, pejkekkel, kapidzsikkal, illetve tisztjeikkel, a kapidzsibasikkal, a csausba- sival és a kapidzsilar kethüdaszival kellett jó kapcsolatot ápolni. A mindennapos ügyintézésben a legfőbb segítséget a csausok jelentették, akiket a pasa vagy a kethüdája bocsátott a folyamodók rendelkezésére. A csausok kísérték a kereskedőket útjaik során, segítettek az adósságok behajtásában, fizetésre kényszerítették a renitens adósokat, még az oszmán tisztviselőket és katonákat is; vállalták a kiskorúak, a távollevők vagy az elhunytak érdekeinek képviseletét, ők fogták el és tartották börtönben az adósokat. A rendészeti feladatokat a vojvodák látták el; Zamagna egy gyilkossági ügyben volt kénytelen egyikük pártfogását kérni, míg a szubasival a börtönőr funkcióban találkozunk. Az udvari agák és a janicsárok, megfelelő ajándékok fejében, a csausokhoz hasonlóan hathatós (adott esetben fegyveres) segítséget tudtak nyújtani védenceiknek a vitás ügyekben. A pasa kancelláriáján az elismervényeket és a kiutalásokat a tezkeredzsi, az egyéb iratokat a dívánímokok szövegezték, a hitelesítés a pecsétőr, a mühürdár feladata volt; a kiutalások ügyében a kincstárnok, a hazínedár jóindulatát kellett megnyerni. Az iratokat keltező és nyilvántartó hivatalnokkal, a táríhcsivel és az étekfogó, a csasnigir emberével csak Bucchia adósai között találkozunk. Sokszor egy-egy személy súlyát nem a tiszte, hanem az informális befolyása adta meg. Ilyen esettel állunk szemben a pasa orvosaként működő éléskamra-felügyelő, a kilerdzsi156 A tartományi központ oszmán tisztségviselőinek legalaposabb bemutatását Fekete Lajosnak köszönhetjük: Fekete: Budapest i. m. [mint 2. j.j 170-220. p. A pasa és a kádi hivatalaiban működő tisztviselőkről azonban ő is viszonylag keveset tudott, hiszen erről mind a török, mind pedig a keresztény források igen szűkszavúan tájékoztatnak. Vö. még: Fekete Lajos: Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között. In: Levéltári Közlemények 28-29. (1941) 208-222. p. A tartományi oszmán apparátus felépítésének vizsgálata a nemzetközi oszmanisztikában sem tartozik a kiemelt kutatási témák közé, amint azt a legújabb intézménytörténeti szintézis hiányai is jól mutatják: Colin Imber: The Ottoman Empire 1300-1650. The Structure of Power. Houndmills-New York, 2002. 177-251. p. A kivételekre magyarországi példák: Dávid Géza: A simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest, 1982. 22-36. p.; Fodor Pál: A budai pasa. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkori. Főszerk.: Köszeghy Péter. Budapest, 2003. 470-473. p.
