Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
291 21. Szarajevó, 1592. január 4. (Raguza, 1604. április 28.) Serafino Zamagna levele Scipione Bonának Sarajewo, 4. Januar 1592 (Ragusa, 28. April 1604) Brief von Serafino Zamagna an Scipione Bona Hallotta, hogy a címzett megállapodott a levélíró nagybátyjával, Francesco Zamagnával, hogy Bucchia hagyatéki végrehajtói a levélírót bízzák meg az elhunyt cégének felszámolásával évi 300 tallér nettó fizetség fejében, úgy, hogy a levélíró lesz a föfizetö. Elfogadja az ajánlatot, köszöni a bizalmat és igyekezni fog megszolgálni. Megértette, miként kell eljárnia Bucchia szolgáival és a budai kereskedőkkel, már ismeri őket, főleg azt a köszvényest. Bucchia hitelezői beleegyeznek és pecsétes okmánnyal is megerősítik, hogy csak annyit kel! megfizetnie, amennyit Bucchia kinnlevőségeiből behajt. Támogatni fogják, hogy a tezkerék biztosak legyenek, és segítik az elkerülhetetlen kifizetések teljesítésében. A levélíró biztos az ügy sikeres elintézésében, és ezt biztosra ígéri a címzettnek is. Megfogadja a címzett tanácsát, és Budára érkezve nem a néhai Bucchia házában fog megszállni. A hitelezőkkel nem állapodik meg, hanem leltárba foglalja Bucchia javait, amelyeket a pasa és a kádi emberei, illetve a raguzai kereskedők jelenlétében átadnak neki. Lassanként felgöngyölíti az ügyet, nem hiszi, hogy bárki fizetésre tudná kényszeríteni, hiszen nem nyúlt semmihez. A megbízásával kapcsolatos pecsétes okmányt nem Szarajevóban, hanem majd Budán fogja kiállíttatni. Er hörte, dass der Adressat mit dem Onkel des Briefschreibers, Francesco Zamagna, vereinbart hat, dass die Erbschaftsverwalter von Bucchia den Briefschreiber gegen eine Bezahlung von 300 Talern mit der Auflösung der Firma des Verstorbenen betrauen, so, dass der Briefschreiber der Hauptzahler wird. Er nimmt das Angebot an, bedankt sich für das Vertrauen und wird sich bemühen, dienlich zu sein. Er hat verstanden, wie er mit den Dienern von Bucchia und den Ofener Kaufleuten verfahren muss. Er kennt sie bereits, hauptsächlich den Gichtigen. Die Gläubiger Bucchias geben ihr Einverständnis und bekräftigen es auch mit einer Urkunde mit Siegel, dass er nur soviel zahlen muss, wie er von den Außenständen Bucchias eintreibt. Sie werden zusichern, dass die tezkere zuverlässig sind, und sie helfen bei der Erfüllung der unvermeidbaren Auszahlungen. Der Briefschreiber ist sich der erfolgreichen Erledigung der Angelegenheit sicher und versichert dies auch dem Adressaten. Er akzeptiert den Rat des Adressaten und wird, wenn er in Ofen ankommt, nicht im Hause des verstorbenen Bucchia Quartier nehmen. Er trifft keine Vereinbarungen mit den Gläubigern, sondern erstellt ein Inventar der Güter von Bucchia, die ihm in
