Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság raguzai működése
19 üzleti partnere, a hiteleket is együtt folyósították. Belgrádi kapcsolataira utal az is, hogy több ízben szerepelt elhalt belgrádi kereskedők hagyatéki végrehajtójaként.35 Michele Bona 1570-ben hunyt el, végrendelete alapján mindenképpen a tehetősebb raguzai patríciusok közé számított. Bár testamentuma a szokásokhoz híven nem tartalmaz adatokat az általános vagyoni helyzetére, de a még raguzai viszonylatban is kiemelkedően magas kegyes hagyományai jó anyagi lehetőségeire utalnak. Általános örökösének két fiát, Marinót és Scipiónét tette meg, míg két hajadon lányára, Catára és Madára, illetve férjezett lányának, Anicának a gyermekeire pénzt hagyott. Sem a végrendeletben, sem pedig egyéb iratokban nem találtam meg a felesége nevét, aki 1570-ben már minden bizonnyal nem volt az élők sorában.36 Üzleti tevékenységét és az ehhez szükséges kapcsolati tőkét a fiaira hagyományozta tovább. A forgalmában kulcspozíciót elfoglaló velencei kapcsolatot az idősebb Marino vitte tovább, erre utal, hogy apja már 1566-ban Velencébe küldte Menzéhez.37 A balkáni vonalra minden bizonnyal Scipiónét szánta, valószínűleg ezzel függ össze az 1573. évi társaságalapítás is. Nyilván a belgrádi piacon szerzett tapasztalatok ösztönözhették a fiatalabb fiút, hogy kereskedelmi tevékenységének központját a kevésbé telített piacú és a nyersanyagexport szempontjából is jelentős begyűjtő központnak számító Budára helyezze.38 Scipione üzleti stratégiáit befolyásolta bátyjának, Marinó- nak 1582 előtt bekövetkezett halála, hiszen ezt követően rá hárult az itáliai forgalom szervezése is. Ennek egyik első lépéseként 1583-ban teljhatalmú anconai megbízottjának tette meg Marino Cabogát, akinek feladata apja és bátyja kinnlevőségeinek behajtása lett. A jogi aktus jelentősége ezúttal is túlmutatott önmagán: Caboga az elkövetkező évtizedben Scipione Bona legfontosabb üzleti partnere lett Itáliában.39 Scipione Bona és Marino Bucchia társasága az accomandita-szerződések egy továbbfejlesztett változatát képviselte, a societä in accomandita jellegű társulási formát. Az accomandita-típusú kapcsolatok lényegét az jelentette, hogy az egyik fél (egy vagy több személy) biztosította a tőkét, a másik fél pedig jutalék fejében ebből kereskedett. Ezzel szemben a societä alapformát követő cégek esetében mindegyik résztvevő vitt tőkét a vállalkozásba, ennek arányában részesedtek a haszonból és feleltek a kárért. A kettő közötti átmenetet jelentette a Bona-Bucchia társaság, amelybe csupán Bona helyezett tőkét, de ő sem csak befektetőként, hanem aktívan részt vett az üzlet működ35 TadiÓ: Dubrovaéka arhivska grada i. m. [mint 13. j.] I. 75., 96., 120., 226., 228., 230., 238., 240., 311., 312. p. 36 DAD Testamenta Notariae vol. 43., föl. 51v-53r. 37 DAD Diversa Cancellariae vol. 170., föl. 43’v. 38 A hódolt Magyarországon, így többek között Budán működő raguzai kereskedők történetét 1570-ig dolgozta fel Bogumil Hrabak, sok adattal és kevés tanulsággal: Bogumil Hrabak: Dubrovaíki trgovci u osmanlijskom delu Panonije do 1570. godine. In: Zbornik Matice srpske za istoriju 30. (1984) 7^12. p. 39 DAD Procurae Notariae vol. 26., föl. 283rv.; DAD Procurae Cancellariae vol. 3., föl. 123v-124v.
