Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság raguzai működése
18 részét visszaszerezni egy római örömlánytól.31 A valóság számos hasonló esetet produkált, de miként a mi történetünk is mutatja, a pénz behajtásához a komédiánál sokkal keservesebb út vezetett. Scipione Bona és Marino Bucchia 1573. július 15-én alapítottak közös kereskedőtársaságot a raguzai kancellária jegyzője előtt, az üzleti társulás Marino Bucchia 1591. június 1-jén bekövetkezett haláláig működött.32 A két patrícius ifjú - miként az majd az alapító szerződésből is kiviláglik - teljesen más anyagi helyzetű családból érkezett. Bucchia felmenőiről a nevükön kívül semmit sem tudunk, apja valószínűleg nem folytatott számottevő kereskedelmi tevékenységet, legalábbis ennek nyomát a levéltári anyagban nem találtam. Scipione Bona apja, Michele Bona ellenben jelentős üzletembernek számított, akinek működésére az 1550-es évek közepétől kezdve 1570-ben bekövetkezett haláláig vannak adataink. Az öreg Bona a Raguzában legáltalánosabbnak számító, Itália és a Balkán-félsziget közötti áruközvetítésben dolgozott. Itáliában három irányban rendelkezett számottevő üzleti kapcsolatokkal. Legjelentősebb partnere a Velencében megtelepedett rokona, Pasquale Menze volt, akinek nagyobb részben készpénzt, kisebb részben pedig balkáni marha-, birka- és szattyánbőröket küldött, cserébe Menze szöveteket (selymet, bársonyt, szederjes és skarlátposztót, damasztot és atlaszt) szállított Raguzába. A másik irányt Ancona jelentette, ide szintén bőrök érkeztek Benedetto Gondolához, a városban élő legtekintélyesebb raguzai üzletemberhez.33 Gondola az árukért kapott pénzt Velencébe irányította Menzéhez. A harmadik célterületnek Puglia, elsősorban Bari és Otranto számított, ahová szintén bőröket, illetve talán viaszt és lent küldött, cserébe olajat importált, illetve — akárcsak Anconából — a pénzt Velencébe utalta szövetekért.34 A lagúnák városából érkező jelentős mennyiségű szövetet Raguzából nyilván az Oszmán Birodalomba irányította, ezért is meglepő, hogy balkáni kapcsolatairól viszonylag kevés adatot találtam. Mindössze háromszor hitelezett belgrádi kereskedőknek, összesen 1200 dukát értékben, ugyanakkor két alkalommal vett fel hitelt Jakov Dzon belgrádi kalmár megbízottjaként. A jelek szerint ez a Dzon volt a legfontosabb balkáni 31 Magyar fordítása: Marin Drzic: Dundo Maroje. Vígjáték öt felvonásban. Ford. Csuka Zoltán. Budapest, 1959. (Világirodalmi Kiskönyvtár) 32 A kötetben közzétett dokumentumokra csak a sorszámukkal hivatkozom: Dók. III. 1. 33 Benedetto Gondola a Balkán-félsziget és Nyugat-Európa között közvetítő raguzai kereskedelem egyik legnagyobb volumenű képviselője volt a 16. században, érdekeltségei a Kelet-Mediter- ráneumtól egészen Angliáig és Hollandiáig elértek, üzletfeleinek száma pedig több százra rúgott. Toma Popovic: Trgovaéki odnosi Dubrovnika i Ankone u drugoj polovini XVI véka. In: Beogradski universitet. Zbornik Filozofskog fakulteta 11/1. (1970) (Spomenica Jorja Tadica) 443-462., 452., 455., 457. p. 34 DAD Diversa Cancellariae vol. 170., föl. 39’v-44’v., 56’r-57’r., vol. 174., föl. 57’r-63’r., vol. 175., föl. 74’v-78’r. A kancellária köteteit mindkét oldalról vezették: elölről a rövidebb terjedelmű bevallásokat, hátulról a hosszabb iratokat regisztrálták. Az aposztróffal jelölt oldalak a hátsó részben található dokumentumokra utalnak.
