A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Végh András: A budai német mészárosok céhkönyvének helyrajzi vonatkozásai
gött. 6 Északról a városi konyhától vezetett ez a sor délre a patikák közt megemlített Rigo (Heinrich) Rechperger bíró házáig. Továbbá tudjuk még azt is, hogy a kofák harmadik sorát a baromfiárusok képezték, akik a középső sort alkotó káposztás-vadvágó-sóárus kofákkal szemben álltak, de a gyümölcsös-zöldséges-sajtos kofákkal ellentétes oldalon. A baromfiárusoknak ugyanis a mai Tárnok utca keleti házsorában található kalmárboltok előtt, a mészárszékekkel szembeni sarokháztól kezdve fentről, majd lefelé az úton kellett árusítaniuk. 7 Tehát a hetipiac szélső peremét a kalmárüzletek és a patikák házsorai jelölik ki. A közöttük lévő térségen rendezték el a kofák árusításának rendjét, továbbá itt a kalmár üzletek és a patikáros boltok közötti térségen, vagyis a két házsor között kellett állnia a mészárszékek sorának is. A Jogkönyv leírásának értelmezését megerősíti egy 1474. május 14-én kiállított oklevél is, amelyben egy Patikáros utcában álló háznak nyugati szomszédságában említik meg a mészárszékeket. 8 A számadáskönyvben említett mintegy 40 mészárszék aligha férhetett el a fenti, meglehetősen szűkös térségben. Számításba kell azonban venni, hogy a német mészárosok, ha a magyarok piacterén talán nem is, de a váralja piacterén bizonyosan árusítottak. Tehát a 40 körüli számba az ottani mészárszékeket is beleérthetjük, habár azokról a mészárszékekről nem rendelkezünk további adatokkal. Vágóhíd és mészárszék tehát Budán viszonylag messze esett egymástól. Mindezt a természeti adottságok befolyásolták alapvetően, hiszen a hegyre épült város (vagyis a Várnegyed, korabeli szóhasználattal a Castrum) központjába települt piactér, ha légvonalban nem is feküdt messze a vágóhelynek alkalmas Duna-parttól, a szintkülönbség azonban a két helyszín között jelentős volt, kissé megnehezítve a szállítás mindennapos igényét. Ez egyébként természetes. Másutt is a természeti adottságok befolyásolták alapvetően a vágóhíd helyét, a mészárszékeknek pedig a piacon kellett lenniük. Sopronban például a vágóhíd a külvárosban, a Hátsó-kapu előtt, a belvárost övező vizesárokból kivezető patak partján helyezkedett el, míg a mészárszékek a belvárosban az említett Hátsó-kapuhoz közel a Sópiacon álltak. 9 Itt tehát a szerencsés 6 „Jtem Der Wiltpreterr sullen sein Zwen oderr drey auf das maist an der zal, vnd sullen sten hinden an den Heisch pengken, hert an der maür, gegen dem egk." MOLLAY: Ofner Stadtrecht i. m. [mint 2. j.] Nr. 154. „Dy Wiltpreterr.dy süllen sten fest an der maurr, hinden an den fleisch pengken". Uo. Nr. 108. „Jtem dy fragnerin.dy man nennt dy kreüterin, der sülien sein an derr zal sechs, Zwaytayl deutsch vnd das drittail vngerisch. Ir sitz sol sein hinten an den fleischpengken, hart an der maur, an zu hebenn an den wiltpreteren vnd für pass hin auf hintz zu der alten kuchen" Uo. Nr. 154. „Jtem der saltzerin sol sein newn, zwaitail deutsch vnd der drittail vngeren. Ir sitz sol sein an dem offen waren weg, an zu heben pey den Wiltpreteren, gegen den hüeneren vber, für pass hin ab gen herren Rigo haus, also das sy den offenwaren weg da mit nicht pekumeren" Uo. Nr. 154. 7 „Dy fragnerin, dy man heist hunerin, dy süllen auch sein an der zal newn, zwaytail deutsch vn der drit Vngeren. Ir sitz sol sein pey den stain krémen, pey den egkhaus gegen den fleisch pengken vber, an dem nyderen tayl pey dem weg". MOLLAY: Ofner Stadtrecht i. m. [mint 2. j.] Nr. 154. 8 1475. V. 14./1475. IX. 22.: „...domum lapideam eiusdem Leonardi in dicta civitate nostra Budensi, in platea Apothecariorum, in vicinitatibus Philippi Magni ab aquilone, et sedium semellarum a meridionali et Emerici Bornemissa ex opposito ab orientali, ac macellorum carnium ab occidentali partibus existentibus (!)..." DL 17675. 9 MOLLAY KAROLY: Sopron vármegye vázlatos története. In: Sopron és környéke műemlékei. Magyarország Műemléki Topográfiája II. Budapest, 1956. 39-112. p. Itt tehát Itt tehát
