A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

is bizonyítja, hogy a német mészárosoknak is volt oltára, amit az oklevelekben gyakran előforduló eonfraternitas, testvéridet elnevezésük is bizonyít. Állítólag a budai céhnek Keresztelő Szent János volt a védőszentje.

77 Buda városának egy 1502. március 22-én Schaur Tamás és Gáspár pék esküdtek relációjára kiadott oklevél szerint Borbála, Péter kötélverő budai polgár felesége férje belegyezésével 200 aranyforintot ad a városi német mészároscéh céhmestereinek, Nüssel Jánosnak és Häkel Tamásnak, valamint utódaiknak, hogy ennek fejében örökmisét tartassanak minden pénteken a karmeliták Irgalmas anyjáról nevezett váraljai kolostora Mária Magdolna oltárán egy karmelita szerzetes által. Az asszony bevallásánál a céhmestereken kívül jelen voltak a céh tekintélyesebb és idősebb mesterei is.

78 Elképzelhető, hogy ez volt a céh oltára, hiszen ha ritkán is, máskor is voltak koldulórendi kolostorban céholtárok.

79 A karmelita kolostort 2002-ben Benda Judit ásatása a mai Kapás utca 6-12. sz. telken találta meg.

80 Az Irgalmasság anyja kolostort 1. Lajos és felesége 1372 előtt alapította.

81 Ez nem esett messze a budai Német mészárosok-utcájától, ahol a legtöbb céhtag lakott, és amelynek végén, a Duna közelében állt a vágóhíd.

82 A karmelita kolostor alapítása gyakorlatilag egybeesett az általunk feltételezett első céhlevél kiadásával. Gondolnunk kell arra is, hogy a karmeliták is németek voltak. Nincs adat a céh káplánjára, ami szerzetes kolostor templomában levő oltár esetében érthető. így hajlok arra, hogy a mészároscéh oltárát a karmeliták Mária Magdolna oltárával azonosítsam. (A céhkönyvben többször előforduló Altarmeister Amt-ra alább térek ki.) Számos egyéb pénzügyi vonatkozású adat található a céhkönyvben, így pl. a marhahajtásra adott pénzekről, a mestereknek ház és ingatlan vásárlásra, vagy egyéb célból adott kölcsönökről, továbbá a valószínűleg firenzei Johannes Baptista és a céh között marhabőr eladásra kötött üzletről. A céh a jelek szerint közös kereskedelmi tevékenységet is folytatott, ugyanakkor az egyes mesterek önállóan is tevékenykedtek. A mészárosok üzleti tevékenységét valakinek majd a forrás feldolgozása segítségével kell megírni, ez azonban nem jelen bevezetőnek a feladata. Egy kérdésre azonban feltétlenül fel kell hívnom a figyelmet. Míg az 1500 és 1508 közti rész a kötetben viszonylag rövid, 1509-ben hirtelen megugrik a bejegyzések száma és terjedelme. Úgy látszik, hogy sok kinnlevősége volt a céhnek, és így ezeket nyilván kellett tartani. Számunkra ebből a tagok számára adott kölcsönök és esetleges tartozásaik behajtása az ér77 PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest, 2000. 42. p. 78 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Diplomatikai Levéltár (= DL) 46582. „rectoribus seu magistris ceche carnificum theotunicorum ... puta Johanni Nüssel et Thome Häkel cum potioribus ac senioribus pretacte ceche magistris personaliter astantibus." Vö. még PÁSZTOR: i. m. [mint 77. j.] 87. p. 79 DECEVINS: i. m. [mint 61. j.] 197. p. 42. j. Aszerzönő itt tévesen magyar mészárosoknak nevezi őket. 80 BENDA Judit: A középkori budai karmelita kolostor feltárása. In: Műemlékvédelem 47. (2003) 114-119. p. 81 KUND MIKLÓS REGÉNYI: Die ungarischen Konvente der oberdeutschen Karmelitenprovinz im Mittelalter. Budapest - Heidelberg, 2001. (METEM Bücher. Bd. 31.) 41-42. p. 82 KUBINYI ANDRÁS: A várnegyed és környéke középkori helyrajza. In: SZAKÁLY - Szűcs: i. m. [mint 76. j.] 23-24. p.