A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

A mészárszékeket és a legényeket a céh osztotta ki a jogosultak közt, az utóbbira csak ritkán utal a céhkönyv, ennek ideje Oculi, tehát a nagyböjt harmadik vasárnapja volt. Ekkor osztották ki a két céhszéket, és mindig előtte írták össze a mészárszékeket, és az érte fizetendő összegeket. 1524-ben Oculi vasárnap február 28-ra esett, és itt két bejegyzés olvasható a céhkönyvben: „amikor a székeket kiosztották", ill. „amikor a székeket és a legényeket kiosztották."

71 Nos, ez a nem teljesen világos szöveg jobban értelmezhető a nürnbergi mészárosok analógiája alapján. Itt, mint a legtöbb hazai városban is, a székek eredetileg magánosok birtokában voltak, de a középkor végén már a városi tanácséban. Nürnbergben a Laetare vasárnap előtti szerdán (Mitfasten), tehát Oculi után negyednapra került sor a székek kisorsolására, utána pedig közös étkezésre.

72 Minden mesternek joga volt egy székre, de mivel ezek helyüktől függően különböző értékűek voltak, évente sorsolást végeztek.

73 Megjegyzem, hogy a székek többségét Frankfurtban is csak bérelték a mészárosok, akik többnyire nem is abban a házban laktak, amelyben a szék volt, és aminek az ügyében a tanács járt el.

74 Az analógiákat azért kellett idéznem, mert a budai mészárosok céhkönyvének szövege valóban nem világos, és többféle értelmezést tesz lehetővé.

75 Az utókor számára a legfontosabb adatot a mészárszékek évenként kiosztása jelenti, ugyanis az egyes mestereknek 2 forintot kellett ezért fizetni. Kezdetben néhány 71 „do man dy penkch hat austailt'' - do man dy penckh und knecht hat auss tailt." Céhkönyv fol. 126r., 127r. 72 SACHS: i. m. [mint 59. j.] 3-5. p. 73 Uo. 2-3. p. 74 LERNER: i. m. [mint 32. j.] 18-20. p. Itt a mészárszéket Schirnnek, nem pedig Banknak nevezték, mint Budán, vagy Nürnbergben. Münchenben sem tartották a mészárszékeket lakottnak. Pius DIRR: Denkmäler des Münchener Stadtrechts. I. Bd. 1158-1403. Register und Erläuterungen. München. 1936. (Bayerische Rechtsquellen Bd. I.) 776. p. A müncheni Kaiserbildhandschriftnek nevezett, és a 14. század második felében keletkezett városjogi összeállítás 276. pontja szerint a városi tanács „an dem panchkzins" évi faggyúfizetésben állapodott meg a mészárosokkal. Pius DIRR: Denkmäler des Münchener Stadtrechts. I. Bd. 1158-1403. München, 1934. 536. p. (A mutatót és a magyarázatokat tartalmazó kötetet Dirr a két évvel korábbi szövegkiadással azonos kötetszámmal, és annak lapszámozását folytatva adta ki, a címlapon mégis utalt a mutatóra.) 75 Erre Tringli István barátom gondolatébresztő lektori véleményében hívta fel a figyelmemet. Többek közt ezt írta: „nem lehet, hogy arról van szó, hogy a mészárosoknak a működéshez szükséges illetéket meg kellett fizetniük, ennek fejében a céh elvégezte felügyeletüket, egyben jogot nyertek arra, hogy árulhassanak? A kiosztást esetleg nem úgy kell elképzelni, ahogy az újkorban sok városban történt? Nem mért ki folyamatosan az összes szék, hanem beosztották, hogy melyik, melyik héten. Egy Buda nagyságú város szükségleteire nem volt szükség állandóan kimérő 42-35, 1526 után 31 székre, ráadásul ezeken kívül voltak magyar céhek is." Tringli felvetései elgondolkoztatok. Több kérdésről van szó. Az első a székek kiosztása. A céhprivilégium Tringli által is idézett, és általunk az 58. j.-nél felhasznált 8. cikkelye arról intézkedik, hogy amennyiben egy mester özvegyének van a mészárszéktartásra elegendő vagyona, akkor a mesterek kötelesek neki egy mészárszéket adni, valamint egy legényt, aki elvégzi a munkát. Ha nincs vagyona, akkor jelöljenek ki egy mestert „et eidem assignent unum maccellum iuxta consuetudinem eorum", hogy abból eltartsa az özvegyet. Ennek, és a külföldi analógiák alapján valószínű, hogy a mészárszékeket valóban évente felosztották, de nem tudjuk, hogy ez sorsolás formájában történt-e, mint Nürnbergben, vagy a vezetőség döntött. Ebből azonban csak következtetni lehet arra, hogy a székek tulajdonjoga a céhé, amiért neki bér járt. Igaz, ez azt sem zárja ki, hogy a székek a városé voltak, és a céh vezetősége a tanács nevében járt el, és a bérrel annak számolt el. A német analógiák ezt az értelmezést is megengedik. Tringli többi kérdésére még visszatérek.