A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

levelet feltehetően a budai tanács bocsátotta ki, és bizonyára nem volt azonos az 1481. évivel. Kollmann Örs László kutatásai igazolták, hogy a céhfejlődésben két középkori szakasz különíthető el. Ez Rimaszombat esetében plasztikusan érzékelhető. Az ottani szűcsök 1458-ban, a mészárosok 1468-ban (egy korábbi ismeretlen szövegű pótlására), az ötvösök, kovácsok és több más mesterség közös céhe 1479-ben kapta céhlevelét. A takácsok céhét pedig 1461-ben említik. Ami érdekes, hogy a mészárosok 1514-ben, az egyesült céh 1516-ban, a szűcsök 1520-ban új kiváltságot szereznek. Az előbbi kettő azon a címen kért újat, mert az eredeti az 1506-os városi tűzvész alkalmával elégett. (Ma is megvannak azonban az állítólag megsemmisült oklevelek.) A bővítések részletesebbek, főként a céhbe történő belépést, de mást is szabályoznak.

34 Nem lehet kizárni, hogy Budán is módosítani akarták a korábbi szabályokat, ezért hivatkoztak 1481-ben az eredeti oklevél elégésére. A céhfejlődés második fázisa tehát a fővárosban korábbra tehető, mint Rimaszombat mezővárosban. Az I. Lajos-kori eredeti budai céhlevél tartalmára csak nagyon bizonytalanul következtethetünk. Kiindulhatunk a Budai Jogkönyvből. A szakirodalom szerint ennek első része a 403. cikkellyel bezárólag 1403 és 1421 közt készült, azonban valószínűleg már kész volt 1410 körül. A ránk maradt kéziratok egyike sem az eredeti kézirat.

35 A keltezés azonban problémás, és ez épp a mészárosokkal kapcsolatos cikkelyekből derül ki, amire korábban magam sem gondoltam. Zsigmond királynak ugyanis 1405-ben a budai halászok és halárusok panaszt tettek, hogy a mészárosok, szűcsök, szabók „ceterorumque artium mechanicarum magistri" az ő kárukra halakat árulnak. Ezt az uralkodó eltiltotta, csak a mészárosoknak engedte meg a nagy halak árusítását, mivel azokból élnek.

36 A király 1420. július 22-én a Lajos király oklevelére hivatkozó Aldoth János és Harcsás Miklós, a német mészárszékek mesterei, panaszára először a budai tanácsot utasította az ügy kivizsgálására, majd november 26-án engedélyezte nekik mindenféle nagyságú hal árusítását.

37 Végül 1424. április 12-én a budai tanács Paldauff Péter bíró elnökletével, a király szóbeli parancsára, a királyi alkancellár jelenlétében, utalva I. Lajos oklevelére, valamint a két Zsigmond-féle oklevélre, szabályozta a halárusítás ügyét.

38 A Jogkönyv 107., 111. és 112. cikkelye a mészárosokról, a 34 KOLLMANN ÖRS LÁSZLÓ: Rimaszombat középkori története. In: Analecta mediaevalia I. köt. Tanulmányok a középkorról. Szerk.: NEUMANN TIBOR. Budapest, 2001. 134-141. p. 35 BLAZOVICH - SCHMIDT: i.m [mint 22. j.] I. köt. 25-26.. 114. p. Blazovich itt idézte saját, ezt alátámasztó nézetemet is. Hozzáteszem még, hogy a másolat jelleget igazolja több, főként csak Budára érvényes helyi érdekű cikkelynek csupán címével említése, ahol a szöveg hiányzik. Ebből is következik, hogy a Jogkönyv fennmaradt szövegét valamely más város számára másolták le. 36 BTOE i. m. [mint 21. j.] III/1. köt. 212. p. Nr. 422. (A mészároscéh levéltárából, kiadását lásd alább: Források II. 3. sz.) A halász-mészáros ellentétre lásd még: MARTYN C. RADY: Medieval Buda: a Study of Municipal Government and Jurisdiction in the Kingdom of Hungary. New York, 1985. 81. p. (East European Monographs, No. CLXXXII.) 37 BTOE i. m. [mint 21. j.] III/2. köt. 51. p. Nr. 772. 54. p. Nr. 779. (A mészároscéh levéltárából, kiadását lásd alább Források II. 4-5. sz.) 38 BTOE i. m. [mint 21. j.] III/2. köt. 84-85. p. Nr. 844. (A mészároscéh levéltárából, kiadását lásd alább Források II. 6. sz.)