Miszjuk Mihajlo - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938–1944/1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2014
Bevezetés
véltár méltó elhelyezése csak 1775-ben történhetett meg, amikor a püspök beköltözött akkori állandó székhelyére, az egykori ungvári jezsuita kollégium épületébe, és itt végre rendelkezésre álltak a szükséges és megfelelő helyiségek a levéltári anyag számára is. A püspökség levéltárát először Hodermarszky Márton szentszéki ügyész rendezte 1794 körül. A levéltár anyagáról két méretes kötetben alfabetikus katalógust készített. Hodinka Antal, a neves egyháztörténész 1913 körül szakrepertóriumot is készített a püspöki levéltár anyagairól. A példásan rendezett levéltár számos monográfia és okmánytár megjelenését tette lehetővé. Trianon után a 12 vármegyére kiterjedő püspökség részekre szakadt. A püspökséget 1949-ben a szovjet hatóságok megszüntették, püspökét meggyilkolták, papjait száműzték, vagyonát pedig átadták a pravoszláv egyháznak. Az 1950-es évek elején levéltárát és könyvtárát kíméletlen selejtezésnek vetették alá, az iratokat átrendezték, majd a könyvtárát és a levéltárát a Kárpátaljai Állami Levéltár, az Ungvári Állami Egyetem, illetve a Kárpátaljai Honismereti Múzeum kapta meg. Alapvetően elmondhatjuk, hogy a rendszerváltások idején a megyei és a városi levéltárak kevésbé sérültek, mint a családi és az egyházi levéltárak. A családi levéltárak közül a legjelentősebb a Perényi bárók és a Schönborn grófok és birtokaik iratgyűjteménye. A Perényi levéltárat 1945 után Nagyszőlősről, a Schönbornok iratait pedig Munkácsról szállították először Ungvárra, majd Beregszászba. A családi levéltárakra jellemző, hogy a családi és gazdasági iratanyagon kívül közigazgatási, gazdasági, igazságszolgáltatási, kulturális és más kérdésekkel foglalkozó iratokat is magukba foglalnak. Podkarpatszka Rusz levéltárügye 1920-1938 Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolása után - az új közigazgatási alakulatnak megfelelően - a csehszlovák hatóságok hozzáláttak Kárpátalja levéltárainak központosításához. Az Ungvárra koncentrált nagymeny- nyiségű iratanyag elhelyezése céljából tervbe vették egy központi levéltár felépítését, ami végül nem valósult meg. A leendő központi levéltár vezetésével Radványi Miklóst bízták meg, aki kísérletet tett az egyesítendő levéltárak rendezésére, de ezt a körülmények és a rendelkezésre álló rövid idő nem tette számára lehetővé hozzáértésének köszönhetően azonban részeredményeket fel tudott mutatni. Munkálatainak eredményét a Die Archive in der Podkarpatska Rus (Ungvár, 1922.) című kötetben jelentette meg. Ebben jellemezte a levéltári gyűjteményeket és jelezte a fennálló zavaros állapotokat. A megyei, főképpen az állami hivatalok levéltárainak Ungvárra való szállítása 1928-ban fejeződött be, ezért az iratanyag használhatóvá tétele csak nagy vonalakban valósulhatott meg. Az 1928. évi közigazgatási reform befejeztével ugyan létrehozták Kárpátalja Tartományi Levéltárát, de a levéltári örökség megfelelő épület nélkül továbbra is széttagolt maradt. Levéltárak 1938-1944 között A kárpátaljai levéltárügy helyzetét tovább bonyolította az első bécsi döntés (1938. november 2.), amelynek értelmében Magyarország visszakapta Kárpátalja magyarlakta területeit. Az 1938. évi területrendezés következtében közigazgatásilag az ungvári (és a nagykaposi) járás(oka)t az Ungvár székhelyű Ung vármegyéhez, a beregszászi, a munkácsi, a tiszaújlaki (és a vásárosnaményi) járásokat Beregszász székhellyel Bereg és Ugocsa ideiglenesen egyesített vármegyékhez csatolták. A továbbra is csehszlovák fennhatóság alá tartozó területek közigazgatási hatóságai Husztra próbálták átszállítani a központi levéltárat. Az irathalmaz hónapokkal később az akkor szerveződő Volosin Ágoston (1874-1945) vezette államalakulat, a Karpatszka Ukrajina területére került, amely jellemzően Kárpátalja hegyvidéki részén működött. A zavaros körülmények következtében teljesen összekuszálódott a Radványi által létrehozott rend is, megfelelő felügyelet híján pedig számtalan irat elkallódott vagy megsemmisült. A helyzetet tovább bonyolította, hogy amikor 1939. március 15-én a magyar hadsereg teljes egészében visszacsatolta Kárpátalját az anyaországhoz, Bereg és Ugocsa vármegyéket kettéválasztották. Beregszász székhellyel Bereg vármegye a beregszászi, a munkácsi és (vásárosnaményi) járásokat, Ugocsa vármegye pedig Nagyszőlős székhellyel a nagyszőlősi (és a halmi) járás(oka)t foglalta magába. Máramarossziget 10
