Miszjuk Mihajlo - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938–1944/1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2014
Bevezetés
székhellyel pedig megalakult Máramaros vármegye, amely a técsői (az aknasuhatagi, a dragomérfalvai, a felsővisói és a máramarosszigeti) járásokra terjedt ki. A ruszinok lakta területeken a megyerendszertől eltérő közigazgatást vezetett be a magyar államhatalom. Ungvár székhellyel megalapította a Kárpátaljai Kormányzóságot, amelyet három közigazgatási kirendeltségre osztott: 1.) Ungvár székhellyel az ungira, az ungvidéki, a perecsényi, a nagybereznai és a szobránci járásokkal; 2.) a beregire Munkács székhellyel, a munkácsvidéki, az ilosvai, és a szolyvai járásokkal; 3.) Huszt székhellyel a máramarosira, a nagyszőlősi, a huszti, az ökörmezői, a técsői és a rahói járásokkal. 1940-ben a máramarosi kirendeltség técsői járásának neve taracvölgyi járásra változott. A járáshoz a volt técsői járás községei tartoztak Alsóapsa, Kerekhegy és Técső kivételével. Ezzel párhuzamosan megszűnt a nagyőlősi járás, a községek pedig részben a huszti járáshoz, illetve a beregi kirendeltség ilosvai járásához tartoztak, Gödényháza, Királyháza, Nagyszőlős, Szőlősegres, Szőlősvégardó, Tekeháza, Tiszahetény, Tiszaszírma, Tiszaszászfalu pedig Ugocsa vármegyéhez került.1 Ekkor újból átrendezték az iratanyagokat, csomagonként válogatva szét az Ung, a Bereg, az Ugocsa és Máramaros vármegyei iratokat. Az iratok vármegyék szerinti rendezését Jaross Gyula kárpátaljai főlevéltáros vezetésével végezték az Ungi Közigazgatási Kirendeltség megbízásából. A rendezésben aktívan kivették részüket Tar Zoltán és Bekény István ugocsai levéltárosok is. 1943-ra már alapjában véve véglegesült a levéltárak történelmi (megyei) felosztása. Az iratok rendezéséhez azonban nyugodt állapotokra lett volna szükség, amit a háborús viszonyok nem tettek lehetővé. Szovjet levéltárügy 1944-1991 1944. októberében Kárpátalját elérte a szovjet hadsereg és megkezdődött a szovjet mintájú államapparátus kiépítése. Ezt követően levéltári szempontból is jelentős változások következtek be. Kárpátukrajna Néptanácsa rendeletének értelmében 1945. november 6-ai hatállyal megalapították Kárpátalja Központi Állami Történelmi Levéltárát és ezzel párhuzamosan rendelkeztek annak szovjet elvek szerinti rendezéséről is. Ettől kezdve az iratgyűjtemény rohamosan gazdagodott, mivel a totális államosításnak köszönhetően az egyházi és magánlevéltárak gyűjteményei is folyamatosan ide kerültek. Különösen nagy kár érte a magántulajdonban őrzött iratgyüjteményeket, mivel azok vidéki kúriákban, kastélyokban voltak tárolva, s így nem mindig jutottak el az állami gyűjtőhelyre. A Kárpátukrajnai Néptanács rendeletben hívta fel az illetékesek figyelmét a történelmi iratok összegyűjtésének szükségességére. A háborús körülmények miatt számos intézmény iratanyaga elveszett, vagy a papírhiány miatt különböző „praktikus” célokra lett felhasználva. A Központi Történelmi Levéltár 1946. januárjában a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár nevet kapta. Az újonnan kinevezett levéltári felelősök élükön egy belügyi megbízottal, G. Nekleszával felkutatták azon szervezetek, vállalatok, intézmények, intézetek, katonai és belügyi szervek iratait, amelyeket a magyar köz- igazgatás hátrahagyott. A Kárpátukrajnai Néptanács határozata értelmében megalakultak a járási és városi archívumok, illetve az anyakönyvi hivatalok. Ekkor kezdődött el a levéltári anyag rendszerint szakszerűtlen selejtezése is, mivel a munka végrehajtásához nem voltak meg a képzett szakemberek. Akik viszont meg tudták volna oldani az iratrendezést, azok vagy elmenekültek, vagy megbízhatatlanokká nyilvánították őket. A levéltár, mint állami hivatal a belügyi szervek fennhatósága alá került. A levéltári anyag további felkutatása, a megőrzés körülményeinek a biztosítása érdekében több helyi rendelet is született, de ezek nem teljesültek. Megfelelő épület hiányában képtelenség is volt eleget tenni a határozatokban foglaltaknak. Sajnos a kárpátaljai iratanyag egy része ebben az időszakban semmisült meg. A berendezkedő katonai közigazgatás, majd a szovjet hivatalok vezetői felesleges nyűgnek tekintették a számukra érthetetlen nyelven írt dokumentumokat és sokszor - mint például Beregszászi Törvényszék iratanyagát - szemrebbenés nélkül megsemmisítették. Hasonló sorsra jutott azoknak az iratoknak a jelentős része is, amelyeket a Kárpátaljai Néptanács épületében tároltak. Ettől függetlenül a szervezett gyűjtőmunka eredményeként 1948-ban már 1 Bővebben lásd. jelen kötet 291-295. oldalain Kárpátalja 1938 és 1945 közötti közigazgatási beosztását, továbbá Fedinec Csilla: Kárpátalja közigazgatása és tanügyigazgatása 1938-1944 között című tanulmányát a Magyar Pedagógia 1996. (96. évf.) 4. számának 367-375. oldalán. 11
