Miszjuk Mihajlo - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938–1944/1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2014
Bevezetés
közel 1 millió 300 ezer levéltári egységet tartottak számon, s ezzel alapjában véve befejeződött az iratok begyűjtése. Az egyházi iratok jelentős része valamivel később került az államhatalom kezelésébe. Az anyag begyűjtését a belügyi szervek végezték. Ennek következtében a kárpátaljai felekezetek jelentős része iratanyag nélkül maradt. Nem kímélték a falvak görög, és római katolikus, továbbá református híveinek iratait sem. Barbár módon bántak a zsidóság dokumentációs örökségével, amire jellemző példa a beregszászi eset, ahol szinte minden iratot elégettek. A görög katolikus püspökség példásan rendezett iratanyaga csak az egyház betiltása (1949) után kerülhetett a levéltárba. Előtte azonban a püspökség irat- és könyvtáranyagát kíméletlen selejtezésnek vetették alá, amelynek eredményeként a dokumentumok jelentős része a Területi Levéltárba, a kéziratok egy része pedig a Honismereti Múzeum birtokába került. A szovjet éra elején szállították át Csehszlovákiából a Földművelésügyi Minisztérium Hegyvidéki kirendeltségének az iratgyűjteményét, mivel erre a szovjet hatóságok igényt tartottak. A továbbiakban az alaptalanul megvádolt papok, ellenzéki értelmiségiek elkobzott irat- és könyvtáranyaga kerülhetett még a levéltári gyűjteménybe. 1949-ben szervezték meg a területi pártbizottság levéltárát, amely a területi levéltártól teljesen függetlenül működött. Itt gyűjtötték össze a Csehszlovák Kommunista Párt kárpátaljai szervezetének iratait, valamint a területi és járási szintű párt és komszomol szervezetek dokumentumait. Ez a levéltár 1986-ban egy új, impozáns, kimondottan irattárolásra szolgáló épületet kapott Ungváron, amely később - a Szovjetunió megszűntével (1991) - a Területi Levéltár tulajdonába került. A Területi Levéltár szovjet időszakának iratai és az igazgatóság ma is ebben az épületben van. Ungváron helyhiány miatt a levéltári iratokat különböző helyeken tárolták 1945 után. Raktárul szolgált az egykori kormányzóság épületének néhány szobája, a belügyi osztály és az újságszerkesztőségek is. Ez az állapot 1953-ig tartott, amikor az egész levéltárat Beregszászba szállították. Itt az egykori (1865-ben épült) börtönépületben kapott helyet, ahol már elfogadható létszámmal folytatták az iratrendezést a szovjet levéltári szabályoknak megfelelően. Ez azt jelentette, hogy a hivatalok, a gyárak, az intézmények iratanyagai külön fondszámot kaptak, ezen belül pedig a rendszerezés a kronológiai elv szerint történt. Az új természetű irat- rendezés nagyfokú szakértelmet és felelősséget követelt, amelynek a korra oly jellemző mennyiségi mutatók hajszolása miatt nem tudtak maradéktalanul eleget tenni. A beregszászi levéltári épület állapota az évtizedek folyamán fokozatosan romlott, ami ma is negatív hatással van a levéltári iratok kutathatóságára. A mesterséges szovjet levéltári rendszer - ami megbontotta az egykori hivatal ügyrendje szerint lajstromozott iratok belső rendjét - az iratok nagyfokú átdolgozását-átrendezését, tematikai csoportosítását, az egységek bekötését, restaurálását, a lapok számozását és különböző kísérő lapokkal való ellátását, címzését, kartonfedővel való ellátását irányozta elő. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy milyen feladatokat róttak ezek a követelmények a levéltárosokra. Az iratrendezés ily módon nagyon lelassult és hosszú idő telt el, amíg egyes „nélkülözhetetlen” iratok kutathatóvá váltak, nem beszélve azokról, amelyeket a szovjet rendszer idején kevésbé vagy egyáltalán nem tartottak fontosnak. A rendszerezés a beregszászi levéltárban 1953-tól a mai napig folyik; ma évtizedekkel a szövet levéltári rendszer bevezetése után elmondhatjuk, hogy a levéltár iratanyagának kb. fele rendezett az említett követelményeknek megfelelően. Az 1990-es évek végétől a beregszászi történelmi levéltárban nem működik restauráló műhely, ennek következtében az iratokat nem tudják a szabályok szerint rendszerezni és a kutatók rendelkezésére bocsátani. Természetesen az iratok levéltári egységekbe vannak rendezve, de belső feldolgozásuk - jelen körülményeket ismerve - még sok időt fog igénybe venni. A levéltár tevékenysége során több okmánytárat adott ki, amelyekre erősen rányomta bélyegét a szovjet politika szemlélete, s ennél fogva az itt publikálásra került iratok tartalma tendenciózus és a történészek csak fenntartásokkal használhatják. Levéltárügy a független Ukrajnában 1991-től 1991 után a politikai enyhülés adta lehetőségeket a régi nómenklatúra továbbélése és anyagi okok miatt a levéltár nem tudta kihasználni. Az iratrendezés tovább folytatódott immár az új követelményeknek megfelelően, s a levéltári ügyvitelbe is fokozatosan bevezették az ukrán nyelvet. A beregszászi fióklevéltár régi 12
