Delehan Mihajlo – Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztályának magyar provenienciájú fondjai 1919-ig és 1938–1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai. 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2009)

BEVEZETÉS

idejéből maradt két zászló is. A csehszlovák éra idején pedig meggondolatlanul selejtezték az iratok tömegét. Egy 1943. évi megállapítás szerint a levéltár rendezésre szorult, levéltárosát, nevezetesen Bekény Istvánt épp, hogy kinevezték, máris frontszolgálatra osztották be és csak 1943 közepén térhetett haza. О tájékoztatta a közvéleményt a levéltári állapotokról, beszámolva arról is, hogy a nagy veszteségek ellenére gyarapodása is van a levéltárnak. Az első jelentés Máramaros vármegye levéltáráról 1772-ben készült, s e szerint az iratok rendezésre szorultak. Ezt követően a máramarosi levéltárban hosszú ideig tartó rendezés vette kezdetét, amelynek befejezése Petrovay György levéltáros-genealógus nevéhez fűződik. A vármegyei levéltár iratanyaga a Romániához került Máramarosszigeten maradt, amit a későbbiekben a román hatóságok Nagybányára szállítottak át. Ezért a Kárpátaljai Állami Levéltárban a Máramarosi öt koronaváros iratanyagán kívül csak jelentéktelen iratanyag maradt ebből a régióból. Az 1939. évi változások jegyében újraszervezték Máramaros levéltárügyét is. A Kárpátaljai Területi Kormányzói Biztos Valkovics Józsefet Huszt székhellyel a máramarosi közigazgatási kirendeltséghez folevéltárossá nevezte ki. A máramarosi koronavárosok levéltárát 1814 körül alakították ki, amely gazdag iratanyagot tartalmaz elsősorban a koronavárosok köztörténetre, és igazságszolgáltatására vonatkozóan. A levéltárat Técsőn szervezték meg, de a kiadás költségeit az öt város között egyenlően osztották szét. Kiemelkedő levéltárosai közé tartozik az 1841-ben elhunyt Gazela János, akinek halála után a levéltári teendőket egy ideig Técső város főbírája, nevezetesen László Mihály látta el. A levéltárat 1920 után a csehszlovák központosítás következtében a munkácsi Lehoczky Múzeumba szállították, s a múzeum akkori vezetőjének, Jankovics Jánosnak a kezelésébe adták. Az iratanyag rendezését csak 1944 után végezték el, a szovjet levéltári rendszer alapján. A vármegyei és a városi levéltárakon kívül több egyházi levéltárat is őriztek Kárpátalja területen. Ezek közül a leggazdagabb és a legrendezettebb a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség és a Munkácsi Csernekhegyi (bazilita) Kolostor levéltára és könyvtára volt. A mai kárpátaljai terület talán legrégebbi levéltárának a csernekhegyi bazilita kolostor gyűjteményét tekinthetjük. Jellemző, hogy ennek a levéltárnak az anyagai hiánytalanul megmaradtak. Hosszú ideig az 1646-ban alapított Munkácsi Görög Katolikus Püspökség iratanyagát is a csernekhegyi kolostorban őrizték, mivel a püspöki rezidencia is itt működött egészen 1752-ig. Itt dolgoztak a vidék első egyháztörténészei, mint például Bazilovics János és Lucskay Mihály. Iratanyaga ma is a legnagyobb gyűjtemény a Kárpátaljai Állami Levéltárban. Mivel 1776-ig a püspök(ség)nek nem volt állandó székhelye, ezért addig nem is hoztak létre egyházmegyei levéltárat. Az egyházmegyei levéltár megalapítójának sokan Bacsinszky András püspököt tartják, aki gondoskodott az oklevelek tárolásáról és gyűjtéséről. A levéltár átrendezése csak 1775-ben történhetett meg, amikor a püspök beköltözött az akkori állandó székhelyére, az egykori ungvári jezsuita kollégium épületébe, és itt végre rendelkezésre álltak a szükséges és megfelelő helyiségek. A püspökség levéltárát először Hodermarszky Márton, szentszéki ügyész rendezte 1794 körül. A levéltár anyagáról két méretes kötetben alfabetikus katalógust készített. Hodinka Antal, a neves egyháztörténész 1913 körül szakrepertóriumot is készített a püspöki levéltár anyagairól. A példásan rendezett levéltár számos monográfia és okmánytár megjelenését tette lehetővé. Trianon után a 12 vármegyére kiterjedő püspökség részekre szakadt. A püspökséget 1949-ben a szovjet hatóságok megszüntették, püspökét meggyilkolták, papjait száműzték, vagyonát pedig átadták a pravoszláv egyháznak. Az 1950-es évek elején levéltárát és könyvtárát kíméletlen selejtezésnek vetették alá, az iratokat átrendezték, majd a könyvtárát és a levéltárát a Kárpátaljai Állami Levéltár, az Ungvári Állami Egyetem, illetve a Kárpátaljai Honismereti Múzeum kapta meg. Alapvetően elmondhatjuk, hogy a rendszerváltások idején a megyei és a városi levéltárak kevésbé sérültek, mint a családi és az egyházi levéltárakról. A családi levéltárak közül a legjelentősebb a Perényi bárók és a Schönborn grófok és birtokaik iratgyüjteménye. A Perényi levéltárat 1944 után Nagyszőlősről, a Schönbornok iratait pedig Munkácsról szállították először Ungvárra, majd Beregszászba. A családi levéltárakra jellemző, hogy elméletileg a családi és gazdasági iratanyagon kívül közigazgatási, gazdasági, igazságszolgáltatási, kulturális és más kérdésekkel foglalkozó iratokat is magukba foglalnak. Podkarpatszka Rusz levéltárügye 1920-1938 Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolása után - az új közigazgatási alakulatnak megfelelően - a csehszlovák hatóságok hozzáláttak Kárpátalja levéltárainak központosításához. Az Ungvárra koncentrált nagyszámú iratanyag elhelyezése céljából tervbe vették egy központi levéltár felépítését, ami végül nem valósult meg. A leendő központi levéltár vezetésével Radványi Miklóst bízták meg, aki kísérletet tett az egyesítendő levéltár rendezésére, de ezt a körülmények és a rendelkezésre álló rövid idő nem tette számára lehetővé. Részeredményeket ugyan elért, ami 9