Delehan Mihajlo – Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztályának magyar provenienciájú fondjai 1919-ig és 1938–1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai. 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2009)

BEVEZETÉS

alapvetően Radványi hozzáértésének köszönhető. Munkálatainak eredményét a Die Archíve in der Podkarpatska Rus. Ungvár, 1922. című kötetben jelentette meg. Ebben jellemezte a levéltári gyűjteményeket és jelezte a fennálló zavaros állapotokat. A megyei, főképpen az állami hivatalok levéltárainak Ungvárra való szállítása 1928-ban fejeződött be, ezért az iratanyag használhatóvá tétele csak nagyvonalakban valósulhatott meg. Az 1928. évi közigazgatási reform befejeztével ugyan létrehozták a Kárpátalja Tartományi Levéltárát, de a levéltári örökség megfelelő épület nélkül továbbra is széttagolt maradt. Levéltárak 1938-1944 között Tovább bonyolította az amúgy sem optimális kárpátaljai levéltárügyet az első bécsi döntés, (1938. november 2.), amelynek értelmében Magyarország visszakapta Kárpátalja magyarlakta területeit. Az 1938. évi területrendezés következtében közigazgatásilag az ungvári (és a nagykaposi) járás(oka)t az Ungvár székhelyű Ung vármegyéhez, a beregszászi, a munkácsi, a tiszaújlaki (és a vásárosnaményi) járásokat Beregszász székhellyel Bereg és Ugocsa egyenlőre egyesített vármegyékhez csatolták. A továbbra is csehszlovák fennhatóság alá tartozó területek közigazgatási hatóságai Husztra próbálta átszállítani a központi levéltárat. Az irathalmaz hónapokkal később az akkor szerveződő Volosin Ágoston (1874—1945) vezette államalakulat, a Karpatszka Ukrajina területére került, amely jellemzően Kárpátalja hegyvidéki részén működött. A körülmények folytán teljesen összekuszálódott még a Radványi által létrehozott rend is. Megfelelő felügyelet híján pedig számtalan irat elkallódott vagy megsemmisült. A zűrzavaros helyzetet tovább bonyolította, hogy amikor 1939. március 15-én a magyar hadsereg teljes egészében visszacsatolta Kárpátalját az anyaországhoz, Bereg és Ugocsa vármegyéket kettéválasztották. Beregszász székhellyel Bereg vármegye a beregszászi, a munkácsi és (vásárosnaményi) járásokat, Ugocsa vármegye pedig Nagyszőlős székhellyel a nagyszőlősi (és a halmi) járás(oka)t foglalta magába. Máramarossziget székhellyel pedig megalakult Máramaros vármegye, amely a técsői (az aknasuhatagi, a dragomérfalvai, a felsővisói és a máramarosszigeti) járásokra terjedt ki. A ruszinok lakta teriileteken a megyerendszertől eltérő közigazgatást vezetett be magyar államhatalom. Ungvár székhellyel megalapította a Kárpátaljai Kormányzóságot, amely három közigazgatási kirendeltségre osztott: 1.) Ungvár székhellyel az ungira, az ungvidéki, a perecsényi, a nagybereznai és a szobránci járásokkal; 2.) a beregire Munkács székhellyel, a munkácsvidéki, az ilosvai, és a szolyvai járásokkal; 3.) Huszt székhellyel a máramarosira, a nagyszőlősi, a huszti, az ökörmezői, a técsői és a rahói járásokkal. 1940-ben a máramarosi kirendeltség técsői járásának neve taravfölgy і járásra változott. A járáshoz a volt técsői járás községei tartoztak Alsóapsa, Kerekhegy és Técső kivételével. Ezzel párhuzamosan megszűnt a nagyőlősi járás, a községek pedig részben a huszti járáshoz, illetve a beregi kirendeltség ilosvai járásához, Gödényháza, Királyháza, Nagyszőlős, Szőlősegres, Szőlősvégardó, Tekeháza, Tiszahetény, Tiszaszírma, Tiszaszászfalu pedig Ugocsa vármegyéhez került.' Ekkor újból átrendezték az iratanyagokat, csomagonként válogatva szét az Ung-, a Bereg-, az Ugocsa- és Máramaros vármegyei iratokat. Az iratok vármegyék szerinti rendezését Jaross Gyula kárpátaljai fölevéltáros vezetésével végezték az Ungi Közigazgatási Kirendeltség megbízásából. A rendezésben aktívan kivették részüket Tar Zoltán és Bekény István ugocsai levéltárosok is. 1943-ra már alapjában véve rekonstruálódott a levéltárak történelmi (megyei) felosztása. Az iratok rendezéséhez azonban nyugodt állapotokra lett volna szükség, amit a háborús viszonyok nem tettek lehetővé. Szovjet levéltárügy 1944-1991 1944. októberében Kárpátalját elérte a szovjet hadsereg és megkezdődött a szovjet mintájú államapparátus kiépítése. Levéltári szempontból is jelentős változások következtek be. Kárpátukrajna Néptanácsa rendeletének értelmében 1945. november 6-ai hatállyal megalapították Kárpátalja Központi Állami Történelmi Levéltárát és ezzel párhuzamosan rendelkeztek annak szovjet elvek szerinti rendezéséről is. Ettől kezdve az iratgyűjtemény rohamosan gazdagodott, mivel a totális államosításnak köszönhetően az egyházi és magánlevéltárak gyűjteményei is folyamatosan ide kerültek. Különösen nagy kár érte a magántulajdonban őrzött iratgyüjteményeket, mivel vidéki kúriákban, kastélyokban voltak tárolva, s így nem mindig jutottak el az állami gyűjtőhelyre. 1 Bővebben Isd. jelen kötet 395-399. oldalain Kárpátalja 1938 és 1944 közötti közigazgatási beosztását, továbbá Fedinec Csilla: Kárpátalja közigazgatása és tanügyigazgatása 1938-1944 között, című tanulmányát a Magyar Pedagógia. 1996. (96. évf.) 4. számának 367-375. oldalán. 10