Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Berlin
Kölln város fala előtt. A berlini polgárság felkelésének (1448), amely a kastély építését is megzavarta, a rendi bíróság vetett véget. A lakosok száma 1450 körül kb. 6000 volt. Az a tény, hogy Berlin a választófejedelem székvárosa lett, meggyorsította a lakosság számának növekedését, és a város, valamint az elővárosok beépítését. Az udvari nemesség építkezési előjogokat élvezett. A XV. század végén számos új polgári lakóépületet emeltek, miután 1483-ban egy újabb tűzvész jelentős károkat okozott. A kőből való építkezés ekkor már majdnem teljesen kiszorította a favázas vályogépítkezést. A XVI. századbeli fellendülést a harmincéves háború törte meg, s a lakosság száma 1618-tól 1648-ig 12 000 főről 6000 főre csökkent. Berlin a XV. századtól a XVIII. század végéig előbb a brandenburgi választófejedelmek, majd a porosz királyok székvárosa volt. A tekintélyes fejedelmi kastély, a Schloß - amely kialakításában egyértelműen szász példákra vezethető vissza - Kaspar Theiss építész vezetésével 1535 és 1571 között épült. Később még számos épületcsoportot létesítettek köré, így például az Apothekenflügelt (Patikaszárny). A II. világháborúban a Schloß súlyosan megrongálódott, és 1950-51-ben lebontották. Az abszolutizmust szolgáló merkantilista gazdaságpolitikai rendszer új fejlődési szakaszt jelentett Berlin-Kölln székvárosok életében. Mivel Berlinben nem volt elegendő számú építész, Hollandiából hívtak be szakembereket. 1641. november 30-án adták ki az első építési rendeletet, amely formailag 1853-ig érvényben maradt. Megalkotása idején rendkívül korszerű építészeti jogszabály volt. Az addig kövezetlen utcákat lassanként kikövezték, és 1682-től létrehozták a közvilágítást is. Hogy a tartományi székvárost megvédjék az ellenséges támadásoktól, Berlint és Köllnt 1658-tól erőddé építették ki. A terv kivitelezését a Hollandiában tanult, osztrák születésű Johann Gregor Memhard vezette. Tőle származik a két város fennmaradt legrégebbi térképe (1650). Az erődítményeket befejezésük után 10 évvel nagyrészt lebontották. Az abszolutizmus a XVII. század közepe és a XVIII. század vége között ugrásszerű esztétikai fejlődést jelentett a városkép kialakításában. A fejedelem tervszerűen épített településekkel bővítette a várost: 1662-ben alakult meg a Friedrichswerder, 1674-ben Dorotheenstadt, 1688-ban a Friedrichstadt. A Dorotheenstadt és Friedrichstadt tervszerű beépítése egyforma polgárházakkal, a kastély Schlüter tervei szerinti barokk átépítése (1698), a Zeughausnak (Fegyverraktár) és a Wilhelmstraße palotáinak a létesítése Berlint európai nagyvárossá tették. A XVII. század közepén a lakóház-építkezésben is változás következett be: a házak már nem szabadon álltak, hanem szorosan egymás mellé építették őket, tehát a házsorokban az oromzatok egymás mellé kerültek, ezáltal megváltozott az utcák képe is. A porosz királyok, ahogyan a brandenburgi választófejedelmek 1701-től nevezték magukat, arra törekedtek, hogy - hasonlóan a többi európai udvarhoz - pompás épületeket emeltessenek. Az építészet és a városépítés fejlődésében III. Frigyes brandenburgi választófejedelem (1701-től I. Frigyes király) kezdeményezései fontos szerepet játszottak; a király 1709-ben Friedrichswerdert, Dorotheenstadtot és Friedrichstadtot Köllnnel és Berlinnel királyi fő- és székvárossá egyesítette és új városjoggal ruházta fel. Az egyesített város összlakossága ekkor 56 000 főt tett ki, ebből 6000 volt a francia bevándorló, 500 a svájci és 500 a pfalzi. Berlin északi, keleti és déli részén elővárosok alakultak ki, amelyeket később a fővároshoz csatoltak. A XVII. század végi és a XVIII. századi Berlin építészetében olasz és francia stílushatás mutatkozott. Különösen Andreas Schlüter - aki 1664-től udvari szobrász volt - sokoldalú tehetsége, a holland udvari építész Smid és utóda, Arnold Nering, a svéd származású Johann Eosander von Göthe udvari építész (1699-től) játszottak nagy szerepet az építészettörténetileg kiemelkedő alkotások létrehozatalában. Az udvar - építészeinek ízlése és hatásköre révén - közvetlenül befolyásolta a város építését. A hatalmas barokk kastély bővítésén és a Monbijoukastély építésén kívül Berlin környékén további kastélyok létesültek, így a charlottenburgi, amelyet 1695-ben Nering kezdett építeni, 1702-től pedig Eosander von Göthe bővítette és a niederschönhauseni kastély (Nering és Eosander von Göthe műve). E korszak épületei közül említésre méltó a Marstall (a korábbi udvari istálló, építész: M. Smid, 1665-1670), a Zeughaus (építészek: Nering, Grünberg, Schlüter és de Bodt, 1695-1706), az Operaház (építész: Knobelsdorf, 1741-1743), Henrik herceg palotája, melyet 1810 után egyetemmé alakítottak át (építészek: Knobelsdorf és Boumann, 1748-1753), a Königliche Bibliothek (Királyi Könyvtár; építészek: Fischer von Erlach és G. Ch. Unger, 1774-1780), a Brandenburgi kapu (építészek: Langhaus és Schadow, 1788-1794), valamint a templomok közül a dorotheenstadti templom, a Plébániatemplom, a Sophien- és a Hedwig-Kirehe, továbbá a Deutsche-Kirche és aFranzösische- Kirche. A kor jelentős nemesi palotái közül kiemelkedő a de Bodt által épített Podewill-kastély (Klosterstraße 68) és a Schwerin-palota (Molkenmarkt 3). A XVIII. század második évtizedétől kezdve beszélhetünk a városkép tudatos kialakításáról. Az Unter den Lindent, amelyet korábban szegényes házak öveztek, reprezentatív formában építették át. Az iparfejlesztést előnyösen befolyásolta, hogy a nantes-i ediktum visszavonása után a Franciaországból elmenekült hugenottákat nagy számban fogadták be és telepítették le Berlinben és környékén. 72 EURÓPAI FŐVÁROSOK
