Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
II. Gyula pápa trónra lépésével (1503-1513) a „restauratio urbis”, V. Miklós pápa városrendezési programja, új életre kelt. A cél az volt, hogy a Mediciek Firenzéje helyett a jövőben Rómáé legyen a kulturális vezető szerep. Elősegítette a cél megközelítését a XVI. század óta kialakult szokás, hogy Rómába hívják a különböző itáliai művészeti iskolák és irányzatok legkiemelkedőbb képviselőit, építészeket, festőket és szobrászokat. Közülük megemlítjük Michelangelót, aki a Sixtus-kápolna freskóinak elkészítésére jött Rómába; Bramantét, aki római tartózkodásának első éveiben felépítette a S. Maria della Pace-kolostort és a S. Pietro in Montorio-templomot, valamint a S. Maria del Popolo apszisát; Raffaellót, aki építészi minőségében Bramantét követte a Vatikánban stb. Az említettek az egész évszázadban szinte valamennyi jelentős építkezésen részt vettek. Ebben az évszázadban az építészeti jellegzetességek egyrészt Sangallo műhelyében alakultak ki, másrészt pedig Michelangelo követőinek táborában, akik Rómában is meghonosították a manierizmust. A pápa nagyszabású terve a következőkre irányult: a Ponte, a Parione, a S. Eustachio és Colonna kerületek szanálására, új utak és terek létesítésére, a SS. Apostolibazilika és más templomok restaurálására, illetve befejezésére. A pápa pénzügyi politikájával függött össze a Via dei Banchi (az egykori Canale del Ponte) környékének rendezése. Itt tömörültek ugyanis a nagy firenzei bankok képviseletei, továbbá a német Fugger bankház. Magánerőre támaszkodva nyitották meg a város két újabb fő közlekedési útját: a Lungarát és a Via Giuliát, amelyek a folyóval párhuzamosan futva a két parton összekötötték a Vatikánt egyrészt a Trastevere kikötői negyeddel, másrészt a folyókanyarban rendezték a középkori városmag közlekedését, egyúttal reprezentatív és közigazgatási szerepet is betöjtve. Ez volt az első gyökeres átalakítás, amelyet valószínűleg maga Bramante sugallt a pápának. Azon az úton, amely II. Gyula pápa szerint Róma igazi korzójává kellett hogy alakuljon, néhány év alatt a Rómába hívott firenzei bankárok palotái emelkedtek. Ezek a következők: Sacchetti, Altoviti, del Vescovo di Cervia. A Lungarán emelkedő kevés épület közül a Riario-, majd a Corsini-palotán kívül Agostino Chiginek, a pápa bankárjának a ragyogó villája érdemel említést. Említsük még meg a sorból a Drago-, a Cantalupi- és a Santoropalotákat is. II. Gyula harmadik nagy célkitűzése a Vatikán bazilikájának teljes felújítása volt. A kereszténység legnagyobb templomát és Szent Péter utódai hatalmának szimbólumát kívánta létrehozni vele. Lebontatta tehát a kora keresztény bazilikát és Bramantét bízta meg az új templom terveinek elkészítésével. Bramantét az évszázad legjobb építészei követték ennek az óriási feladatnak a megoldásában. Mindezzel nem merül ki II. Gyula tevékenysége. A vatikáni paloták építésébe is belefogott, újból restauráltatta az Angyalvárat és rendeztette az azt körülvevő rétet. Mivel a pápai állam pénzügyi eszközei egyáltalán nem voltak arányban a pápa erőfeszítésének nagyságával, valamennyi általa megkezdett munka szünetekkel, bizonyos esetekben hosszú megszakításokkal folyt, a Szent Péter-bazilika például az egész évszázadon át épült. A nagy Rovere pápa utódai, különösen X. Leó (1513- 1521), II. Gyula megkezdett műveit fejezték be. Urbanisztikai téren az első és második Medici pápa érdeme a Tridente alaprajzának kialakítása, majd a sixtusi terv kimunkálása. Ekkor nyílt meg az egykori Via Lata a Via Ripetta irányába. A Bourbon-csapatok 1527-es támadása és súlyos fosztogatása kilenc hónapon át tartott. Felbecsülhetetlen emberi és anyagi veszteség érte Rómát, egy időre megálltak az építkezések is. A város rendbe hozásával egyidejűleg számos utat kiszélesítettek és megjavítottak, néhány család pedig az új építészeti stílus szerint építette újjá palotáját (pl. Massino-palota). Ez időben épült a később villa Madamának nevezett épület a Monte Mario nyúlványán, amelyen Raffaello és Giulio Romano is dolgozott. E villával kezdődött meg az a divat, amelynek eredményeként a század végére Rómát kör alakban villákkal vették körül. III. (Farnese) Pál pápa (1534-1549) idejében a város modernizálása érdekében sor került számos utca kiegyenesítésére és meghosszabbítására. A Via Clementia meghosszabbításával befejezték a háromágú sugárútrendszer kiépítését a Piazza del Popolóval. A Via dei Baullarit meghosszabbították a Piazza del Farneséig, ezt az útszakaszt a Navona téren át egészen a S. Apollinaretemplomig folytatták. Ez időben rendezték a Montecitorio zónát, jelölték ki a Via Paolinát, szélesítették ki a S. Angelo-hídra vezető Via di Panicót. Terv készült a Pantheon környékének rendezésére, ekkor alakul ki a Via della Torre Argentína és a Via dei Castari is. V. Károly császár Rómába jövetele alkalmából a pápa ünnepélyes fogadtatásra készült. Lebontatott számos kis épületet, és újraburkoltatta az antik Forum Romanum kövezetét. A capitoliumi városházát is ünnepélyesebbé kívánta tenni, hiszen a középkor óta itt ülésezett a legfőbb bíróság, ezért megbízta Michelangelót, hogy építse át a történelmi teret. A város megerősítése érdekében a barbár támadásokkal szemben különösen a tengerpart felőli rész védelme központi feladat volt. A munkálatokat Sangallo irányította. Ugyanő építette tovább a Szent Péterbazilikát, halála után Michelangelo dolgozott rajta, meghatározva az épületkomplexum arányait. III. Gyula pápa (1550-1555) nem emelkedik ki különösebben az általa létrehozott építészeti alkotások szempontjából, főleg elődjének megkezdett műveit fejezte be. Ebben az időben Vignola két nagyon elegáns építménye RÓMA 271
