Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
készült el. 1551-ben jelent meg Bufalini gondozásában a város első ikonográfiái térképe, amely az első biztos dokumentum a főbb épületek elnevezését és elhelyezkedését illetően. A tridenti zsinat bezárása után a legjelentősebb városépítési terv a lateráni épületegyüttes átszervezése és több városkapu díszítése volt (a Porta Piavét Michelangelo készítette). A legnagyobb erőfeszítések azonban egyrészt a Szent Péter-bazilikára, amely Buonarroti felügyelete alatt gyakorlatilag már elkészült, másrészt a pápai rezidenciára összpontosultak. Pirro Ligorio fejezte be a bramantei Belvederét, valamint a S. Damaso udvarát. Fontosságuk miatt meg kell említeni azokat a restaurációs munkákat, amelyeket Michelangelo végzett Diocletianus templommá alakított fürdőiben. Az ez időben épült nemesi paloták jelentősebbjei: a Torres Lancillotti, a Ruspoli és a Mattéi Caetani. Új mecénások tűnnek fel Farnese bíborossal az élen. A bíboros igazi arbiter elegantiarum, aki a nemrégiben felépült családi Farnese-palotában számos művészt gyűjtött maga köré, megkezdte a Gesü-templom építését, a jezsuiták rendjének székesegyházát, amely később az ellenreformáció korában nagy szerephez jutott. A templom alaprajza és formája modellül szolgált az egész század építészetéhez. V. Pius, a lepantói győzelem pápája (1566-1572) arról nevezetes, hogy jótékonysági akciót szervezett Augustus fóruma és a Maxentius-bazilika rendezéséhez. A munkálatok eredményeként szanálták a földterületet és új öszszekötő utakat nyitottak meg a S. Giovanni és a S. Maria ai Monti irányában. II. Gergely pápa (1572-1585) kezdeményezte a város terjeszkedését a már jó ideje érintetlen zónák irányába, így például a Quirinalis környékén. Ugyanakkor befejeztette a Borgó zóna munkálatait a vatikáni falakon belül, és utat nyitott a Trinitá dei Montitól, amit róla Gregoriánénak neveztek el. Az ez időben épült számos polgári és vallásos épület közül különösen említésre méltó a pápák rezidenciájának készült Quirinale-palota s a nagy kiterjedésű Római Kollégium. A XVI. század végén, V. Sixtus (1585-1590) idején Róma már erősen terjeszkedő város volt. A népesség 50 ezer főhöz közeledett, olyan rendezési tervre volt tehát szükség, amely az antik időktől eltérően, a város későbbi növekedésével számolt, ugyanakkor az aurelianusi falakon belül maradva, kerületekre osztva a várost, az addig elhanyagolt területeket is a fejlesztés körébe vonta. A terv öt év alatt elkészült és megkezdődött a kivitelezése is. Űj vízvezeték épült, amely Palestrina város környékéről vezetett egészen a Terminiig a pápa villája közelébe, az ún. „vízi parádé” első példáját alkotva. Ez egyfajta szökőkútrendszer volt, amely az elkövetkező években meghonosodott. Természetesen nagyban közrejátszottak a várostervezési elgondolás kialakításában vallási természetű okok is. A zarándokoknak megfelelő útvonal kiépítése volt az egyik feladat. V. Sixtus a pápai villa megalkotóját, Domenico Fontanát bízta meg a kivitelezéssel, aki szabad kezet kapott a munkálatok fölött, és még az Apostoli Kamara sem rendelkezett beleszólási joggal. A sixtusi terv alapja az volt, hogy egymás között egyenes útvonalakkal összekötött csomópontokat jelölt ki, az útvonalakon belül pedig bizonyos mértékű ellenőrzés mellett teret hagyott a magánépítkezésnek. E csomópontok: a S. Maria Maggiore-, a Lateráni-bazilika, a Traianus-oszlop, a S. Croce in Gerusalemme, a Trinitá dei Monti és a S. Lorenzo kapu. A Via Merulana kivételével, amely már XIII. Gergely idején elkészült, kijelölték a csomópontokhoz vezető valamennyi mellékútvonalat, és újraépítették a már meglevőket. Újonnan megrajzolt útvonalak: Via Sistina, Via Felice, Via Panisperna, Via Maggiore, Via S. Croce in Gerusalemme, egy út a S. Maria Maggiore- és a S. Lorenzo-bazilika között, egy másik a Settiminana kapu és a Ripa Grande között, egy harmadik a S. Pietro in Vincoli körül. Felújították a Merulanát, a Via dei Serpentit, a S. Lorenzót és a S. Maria degli Angelit. Ezekkel az építkezésekkel összefüggésben épültek ki a S. Maria Maggiore, a S. Lorenzo, a Diocletianus termái, a Palatínus előtti és a Quirinalén levő terek. E tereken obeliszkeket és szökőkutakat állítottak fel. Ezek az ún. vízi látványosságok különös népszerűségnek örvendtek a barokk korban, egyedülálló jellegzetességet kölcsönözve a városnak. Igen meglepő a munkálatok rendkívül gyors üteme, amely nemcsak az utak építésére vonatkozik, hanem a magánépítkezésekre is. A szállodaépítkezés áttevődött a Campo dei Fioriról a Piazza di Spagna környékére. Az építkezések méretei is megragadóak. Ezekben az években kapott kupolát számos templom, és ekkor fejeződött be a Szent Péter-bazilika kupolájának építése is, amelyet Michelangelo befejezetlenül hagyott. Befejezték a S. Luigi del Francesi- és a S. Girolamo degli Schiavonitemplomok építését, ekkor készült el a Serlupi-Crescenzi-, a Marescottí-Maífei- és a Lancellottí-palota a Via dei Coronarin. Róma a XVII. században A XVI. század utolsó évtizedében VIII. Kelemen (1592-1605) folytatta a sixtusi városrendezési terv megvalósítását. E pápa idején tehát nem voltak, nem is lehettek az urbanisztika terén nagy újítások, ugyanakkor kivételes építői aktivitás bontakozott ki. A gazdag római családok a XVI. század végén és a XVII. században óriási összegeket áldoztak palotáik építésére és díszítésére. Ez időben emelték a Quirinalén felépült pápai palotán túl a Chigi-palotát a Piazza Colonnán, a Farnese- és a Spadapalotát, amelyekben régészeti gyűjtemények is voltak. 1597-ben fejezte be Giacomo della Porta a Sapienza kollégiumot, a michelangelói tervek szerint folytatódott a 272 EURÓPAI FŐVÁROSOK
