Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bonn
Bonn, a Német Szövetségi Köztársaság fővárosa a Rajna partján fekszik, a Rajna-völgy középső részén. Földrajzi koordinátái a Bundeskanzlerplatzon: az északi szélesség 46° 43' 14", a keleti hosszúság 70 7' 4". Legmagasabb pontja a 194,8 m magas Paffelsberg. A város az észak-déli irányú Köln-Frankfurt és a keletnyugati Bonn-Aachen vasúti vonal kereszteződésénél fekszik. A városban a Köln-Mainz, valamint az Aachen-Siegburg főútvonalak találkoznak, melyek a Köln-Frankfurt és a Krefeld-Ludwigshafen autópályákhoz csatlakoznak. Bonn lakóinak száma 1976 végén 283 462 volt, összterülete 141,27 km2, ebből a belváros 35,1 km2, a történelmi városmag 1,61 km2. A város agglomerációs területe 448 km2. A régészeti leletek tanúsága szerint a térséget már az i. e. X. században sűrűn lakták. A rómaiak, akik időszámításunk kezdete körül erődítményekkel biztosították a rajnai határvonalat, a mai város északi részén fekvő légióstábornak egy régi kelta település - Bonná - nevét adták. A mai városháza közelében i. e. 37-ben vár épült, s ennek helyén létesült a tábor is. A légió erődjétől - amelynek körvonalai és utcahálózata még a modern városképben is felismerhetők - délre római polgárok lakta kisváros - vicus - terült el, a neve nem maradt ránk. A településegyüttestől körülbelül 1000 méterre délre temették el a keresztények a IV. században vértanúikat. Az itt épült sírkápolna helyén már a IV. század végén csarnoktemplom épült, s ezt szánták az új település központjául. A vidéket 400-ban a frankok hódították meg; ezután a lakosság először a kiürült légióstábor helyére települt, amelynek délnyugati szögletében keresztény gyülekezeti templom (Diet-Kirche) állt. Valószínűleg ebben a várban, a Bonnburgban (Castrum Bonná) volt Bonn és Ahr tartomány frank grófjainak székhelye is. A település másik súlypontja, az úgynevezett Villa Basilica Szent Cassius vértanú temploma volt, mely a VIII. század végétől az egyik kanonokrend székhelye is. A Bonn elnevezés a X. századig a római táborra vonatkozott, de 1000 körül már a Szent Cassius-templom körüli települést (vicus Bonnacusis) jelöli, mely a XII. századig nagyarányú fejlődésen megy keresztül. A Villa Basilicából a császárság idején a „civitas Verona” elnevezésű apátsági vár lett. A X. századtól Bonn a legrégibb őrgróf nemzetség, az Ezzonok fennhatósági területéhez tartozott, akik azonban a XII. században kénytelenek voltak a területet és hatalmukat átadni a kölni érseknek. Az érseki területen, az erődített apátság falai előtt várfal nélküli polgári vásártelepülés fejlődött ki. 1244-ben Konrad von Hochstaden érsek elrendelte, hogy a telepet falakkal vegyék körül; egyúttal megerősítette az „oppidum Bonnense” jogait is. Ettől az időponttól számítható a várossá válás folyamata, amely 1286-ban a városi alkotmány bevezetésével zárult le. Az alkotmánnyal a város bizonyos mértékig önálló közigazgatáshoz jutott, de a legfelső városi és jogi hatalom továbbra is az érsek kezében maradt. A következő időszakban a polgárság számos előjogot szerzett, és a rajnai városok szövetségében való részvételével sikerült jelentőségét is növelnie. Bonn fontosságát jelzi, hogy a kölni választófejedelem kedvelt tartózkodási helyévé vált, és a város kegyúri székesegyházában még német királyt is koronáztak; ugyanakkor éppen ezek a tények azt is mutatják, hogy gyengébb volt Kölnnél vagy Neussnál, amelyek eredményesen védekeztek az uralkodó letelepedési szándéka ellen. 1601- ben Bajor Ferdinánd koadjutor a kölni választófejedelmi kancelláriát Bonnba helyezte. Gerhard von Truchsess és Hermann von Wied választófejedelmek uralma idején Bonn két ízben is a reformációs törekvések kezdeményezője volt. Truchsess célja az volt, hogy az érsekséget protestáns hercegséggé alakítsa át, ami azonban a katolikus hatalmakat beavatkozásra késztette. A kölni háboBONN 87 Bonn
