Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Athén
a korban sem szűnt meg, sőt tőle délre, a mai odosz Dimitrakopulu végénél újabb lakónegyed alakult ki. A mitikus, történeti szempontból azonban erősen kétséges hagyomány szerint Thészeusz Attikát egységes állammá szervezte. Valószínű, hogy az „összetelepülés”, a szétszórt települések egyesítése, csak az i. e. VIII. század végére zajlott le. így is, becslések szerint, az i. e. XIII. században a lakott terület az Akropoliszon és környékén már körülbelül 90 km2 lehetett. Ez időben Attika területén kb. 70 település volt. A centralizációs törekvések alighanem háborúskodásokhoz vezettek, a konfliktusoknak számos mozzanatát őrzik az athéni mítoszok. Az összetelepítés tiszteletére tartották a Szünoikia és Panathénaia ünnepeket. A hagyomány szerint Attika 12 kis állama közül Kekropia, a későbbi Athén volt a legjelentősebb, amely a helyi királyságokkal való egyesülés után kapta a többes számú Athénai névalakot. A város ma is ezt az ősi nevet viseli. A mükénéi korban az Akropolisz lakóinak temetkezőhelye az Areiosz Pagosz dombjának északkeleti lejtőjén volt. A feltárt gazdag kamrasírok anyaga az Agora Múzeumba került. További temetők a Philopapposzdomb északi lábánál, az Akropoüsztól délre, valamint a még ma is meglevő, tengerhez vezető utak mentén voltak. A mükénéi kor legjelentősebb emléke a már fentebb említett Akropolisz-fal volt. Bevehetetlennek tűnő hatalmas méretei miatt ezt az ókori athéniek később természetfeletti lények, a küklópszok alkotásainak tartották. A város lakói által nagy tisztelettel övezett „küklópikun”falnak csupán kisebb szakaszai maradtak fenn: a leglátványosabb rész az Athéna Niké-templomtól keletre, a Propülaia déli szárnyának sarkától dél felé, a klasszikus kori Akropolisz-falig húzódik. A városegyesítés óta az Akropoliszt a város jelentésű görög polisz szóval illették, s egy másik, szintén város jelentésű görög szóval, az asztüvel az Agorát és a lakott terület többi részét jelölték. Athén északnyugati részén, amelyet az Eridanosz folyócska szel át, a Kerameikoszban alakult ki a mükénéi kor legvégén a város nagy temetője (i. e. XII-XI. század fordulója). Az itt feltárt protogeometrikus és geometrikus sírleletek a város történetének legfontosabb forrásai a bronzkor vége és az archaikus kor közötti időszakról (i. e. 1100-700 k.). A dór vándorlás pusztításai megkímélték Attikát. A város lakossága rohamosan nőtt, s ehhez az i. e. VIII. századra lezajló városegyesítés, Attika Athén vezetésével létrejött egysége nagyban hozzájárult. A királyság intézménye hanyatlásnak indult, a királyt sorra megfosztották hatásköreitől, s ezeket önálló hivatalnokokra, arkhónokra ruházták. Ezzel az uralmat az arisztokrácia vette át, s az Akropolisz mint királyi székhely elveszítette a jelentőségét. Az arisztokratikus kormányzás fő szerve, a szolgálati évüket letöltött arkhónok tanácsa, az Areiosz Pagosz az Akropolisz szomszédságában levő Arész-domb kopár szikláit választotta tanácskozóhelyül. Athén az i. e. XI-VIII. században vetette meg az i. e. V. századi virágkoráig ívelő fejlődésének alapjait a gazdasági, a politikai élet és a művészetek terén. Műhelyeiből a protogeometrikus és geometrikus vázafestészet legkiemelkedőbb alkotásai kerültek ki, példázva az athéni kultúra elsőségét Görögországban. Az athéni ásatásokból - elsősorban a Kerameikosz és az Agora területéről -, de Attika más vidékeiről is a protogeometrikus és geometrikus művészet gazdag leletanyaga került elő. Ezek szinte kivétel nélkül sír leletek; az élők lakhelyénél, szentélyeinél és mindennapi életüknél sokkal jobban ismerjük a temetőket, a temetkezési szokásokat. Az i. e. VIII. században az Akropoliszon templomot emeltek Athéna Poliasznak, ennek része volt az archaikus Athéna-templom alapfalai között látható két oszloptalapzat, amelyen egykor faoszlopok álltak. A korabeli Athén magja az Akropoüsztól délre az Olümpieionig terjedő terület. Könnyen pusztuló építőanyagot használtak, kevés volt a fém. Főleg vasat használtak, s ezt is elsősorban fegyvereik készítésére. Attika vallási és közigazgatási központja Athén lett. Athén geometrikus kori településtörténetéről meglehetősen keveset tudunk. Feltételezhető, hogy a közigazgatás központja ebben az időben az Akropoüsztól északra volt, Thészeusz Agorájánál. A fellegvárban a palota ekkor még nem pusztult el - nincs adatunk a pusztulásról -, de az Akropolisz vallási központ jellege egyre inkább előtérbe került. Irodalmi források alapján biztosra vehető, hogy fontos kultuszhelyek voltak az Olümpieion területén. A platóni Akadémiánál meglehetősen bonyolult alaprajzú késő geometrikus épület maradványai kerültek elő, amelyet az ásató Akadémosz hérósz „szent házának” (Hiera Oikia) határozott meg. Ováüs alaprajzú i. e. IX. századi házat tártak fel az Areiosz Pagosz északi lejtőjén. írott forrásokból tudjuk, hogy az i. e. VIII. században a vidékről beköltözött előkelők mindenekelőtt a Pnüxdombot és a szomszédos Meütét választották lakóhelyül. Ezzel megindult a városon belül az önálló városnegyedek kialakulása. A lakosság ebben a korban is az Akropolisz lábánál levő forrásokból és kutakból fedezte vízszükségletét. A Szintagma téren előkerült, sziklába vájt vezeték és kút létezése arra utalhat, hogy itt nagyon régóta szent üget állt, amelynek szerepét később a Lükeion és Theophrasztosz kertje vette át. A lakosság az Iüsszosz és az Eridanosz folyók vizét is felhasználta. Athén alkotmányáról, poütikai történetéről az i. e. VII. századtól kezdve vannak részletesebb adataink. Az első olyan lista, amelyen évenként választott arkhónok szerepelnek, i. e. 682-ből származik. A kilenc arkhón intézménye az arkhón baszileuszból (királyi arkhón), a polemarkhoszból (hadvezér), az epó-38 EURÓPAI FŐVÁROSOK
