Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Szófia
Szófia Szófia, Bulgária fővárosa, az ország nyugati felében, a Vitosa hegység mellett terül el, és magába foglalja a szófiai völgy déli részét. Földrajzi koordinátái: az északi szélesség 42° 45' és a keleti hosszúság 23° 20'. A város tengerszint feletti magassága 550 m, területe 160 km2. Lakosságának száma 1 073 000 az 1975. évi népszámlálás szerint. Itt található az ország összes jelentős államigazgatási, politikai, kulturális intézményeinek székhelye. A város 7 kerületből áll. Szófia egyike Európa ókori városainak, számos ősi műemlék, régészeti lelet, erődítmény, falmaradvány, városkapu, védmű, középület és más, trák kor előtti, trák kori, ógörög, római, bizánci, szláv és óbolgár eredetű emlék található benne. A legrégibb települések: Kurilo, Kremikovci és Buhovo falvak, amelyeket a neolitikum első feléből (i. e. IV. évezred) származtatnak. A mai város centrumában, a termálforrások mellett, állítólag trák falu állt, amely az i. e. V. században az Odrin Birodalom területéhez tartozott. A várost a trák szerd törzs lakta, és i. e. 29 után elfoglalták a rómaiak. A régészeti kutatások tanúsága szerint ezt a rómaiak teljesen lerombolták, majd helyébe újat emeltek. I. sz. 46 után a várost Trácia római provinciához csatolták és fontos stratégiai központtá vált. A rómaiak, lakóik után, Serdicának, azaz a „szerdek városának” nevezték. Ulpius Traianus római császár uralkodása idején (i. sz. 98-117) Serdica belső autonóm kormányzású város volt, városi tanáccsal, népgyűléssel, választott hivatalnokokkal és kitüntetésül az Ulpia Serdica nevet kapta. A II. század végén a római város köré kőből és téglából erődfalakat emeltek, háromszögletű és kerek tornyokkal. Az utak szélessége 3-8 m volt, kövezett burkolatuk alatt csatornahálózat húzódott. A városközpontban nagy középületek emelkedtek. Serdica a Közép-Európából Bizáncba (később Konstantinápoly) és a Dunától az Égei-tengerig vezető út mentén feküdt. A III. századtól Belső-Dácia tartomány fővárosa lett és saját pénzt veretett. Virágkorát I. Nagy Konstantin kelet-római császár uralkodása idején (306-337) érte el. A város bizánci neve: Triaditca. A IV. század végétől, a római birodalom megoszlása után Serdica a Kelet-római Birodalomhoz tartozott. A hunok támadásai során elpusztult várost (441-447) rövid idő alatt újraépítik, Justinianus (527-565) és Tiberius Constantinus idejében (578-582) nagy építkezések folytak. Az Északi kapu a mai Georgi Dimitrov-sétány, és a Keleti kapu a fedett Vásárcsarnok (Hali) közelében. A Nyugati kapu feltárás alatt áll. A városközpont több középülete alatt, a Pártház előtt a korszak emlékeit tárták fel, melyek az ókori város fejlett védelmi rendszeréről tanúskodnak. Számos középület maradványa is előkerült: az elöljáróság (Praesidium), a városban székelő római hatóságok és az ókori városi tanács épületének részletei, a mai termálfürdők területén pedig római fürdők nyomára bukkantak. A városban épített római templomokról részint az ásatások, részint pedig a Serdicából származó érmék ábrázolásai tudósítanak. A IV. századtól kezdve a pogány templomok helyett már keresztény templomokat építettek; egyikük a Balkán Szálloda udvarán megmaradt Szveti Georgi (Szent György)-templom. A mai Szveta Szófia (Sz. Zsófia)-templom helyén valamikor egyhajós sírtemplom állt; a ma is létező templom az V. vagy VI. századból származik. 809-ben Krum bolgár-török kán (803-814) elfoglalta és a bolgár államhoz csatolta a várost, amely akkor kapta a szláv Szredec nevet. Az antik város fokozatosan adta át helyét a középkori bolgár városnak, amely erős erődítménnyé és fontos stratégiai, valamint adminisztrációs központtá fejlődött. Az első bolgár birodalom bukása után, 1018-ban a város ismét bizánci uralom alá került, SZÓFIA 309