Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
Capitolium palotáinak építése, végül a sok restaurált római templomon kívül egy új zálogházat is felépítettek. Az új évszázad új építkezéseinek célja s így jellege is különbözik az előző építkezésektől. Az eddigi pápák igyekezete arra irányult, hogy a rendezetten folyó építkezések során eltüntessék a középkor nyomait, és megteremtsék az „Űj Rómát” a maga nemében egyedüli, policentrikus európai városképpel. A XVII. század, majd kisebb mértékben a XVIII. század pápái egyes csomópontok kialakítására és a város belső rendezésére fektették a fő hangsúlyt. V. (Borghese) Pál pápa (1605-1621) a sixtusi terv kiegészítéseként számos útszakaszt épített, és három fontos új útvonalat létesített: a Via di Propaganda Fidet, a Via déllé Convertitet és a Via Paolinát. Nagy műve azonban: a Paola vízvezeték, amely a Bracciano tó vizét szállította a Gianicolóra, az ún. nagy szökőkút, a Fontanone, továbbá a Szent Péter-bazilika gigantikus homlokzata, melyre a megbízást pályázat útján Maderno kapta. Mind az egyházi, mind a világi építkezések irányításában nagy szerep jutott a pápa unokaöccsének, Scipione CafFarelli bíborosnak, aki a család magánépítkezéseit személyesen vezette, így a Quirinalén épülő palota munkálatait is. Villájuk gazdag műalkotásokban, és a római arisztokrácia városszéü rezidenciáit igyekszik utánozni, csakúgy mint a Mattéi család vagy a Peretti-Montalto család palotája. VIII. (Barberini) Orbán pápa trónra lépésével (1623- 1644) és a neki dolgozó művészek, Gian Lorenzo Bernini, Francesco Borromini és Pietro Cortona személyében a barokk művészet kap kivételes ösztönzést. Barberini pápa középületei főleg a korábban elhanyagolt Gianicolo lejtőjén épültek. A Porta Portese megnyitásával, a Milvio- és a S. Angelo-híd restaurálásával, valamint a S. Maria Maggiore közelében a Via Urbana megnyitásával és a Piazza Barberini rendezésével - amely a Bernini építette finom Barberini-palota lábainál helyezkedett el - tetézte be VIII. Orbán életművét. A Piazza Barberinire később a Tritoné szökőkutat építtette, a palota sarkába pedig a Méhek szökőkútját helyeztette el. Mind az egyházi, mind a polgári épületek nagylélegzetű és magas színvonalú vállalkozások voltak. Róma ez időben lüktető, élénk város, a kultúra egyik centruma. A S. Luca Akadémiát nagyszámú külföldi látogatta, akik a Babuino és a Piazza di Spagna szállodáiban találtak szíves fogadtatást. Sokan azért jöttek, hogy a műalkotások antik már vány tömbjeit megvásárolják, másokat a nagy nyilvános ünnepségek vonzottak, amelyek a XVI. századtól egészen a XVIII. századig voltak divatban a nagy patríciuspaloták előtti tereken. A reneszánsz kerületben a Piazza Navonán, a Campo dei Fiorin és a Piazza Madamán piacok voltak, a nagy állatbemutatókat pedig a Campo Vaccino antik romjai között tartották. Amikor a gyengekezű X. Pamphili Ince került a pápai trónra (1644-1655), az építkezések a pápa rokonainak kezdeményezésére folytatódtak, akik a VIII. Orbán által elhanyagolt Borromini mestert részesítették kegyeikben, őt bízták meg a Szent Ágnes-templom befejezésével, a család építkezéseinek központjában, a Piazza Navonán. Ugyancsak ide építtetett a család egy nagyméretű palotát, a teret pedig Bernini tervei alapján szökőkúttal díszítették. Ez idő alatt Borromini a Lateráni-bazilika restaurálásával foglalkozott, és befejezte a S. Andrea déllé Frattetemplomot. Ekkor épültek a Falconieri- és a Carpegnapaloták is. Befejeződött a Propaganda Fide kollégium és elkezdődött a Via Giulián levő börtön építkezése. VII. (Chigi) Sándor pápa (1655-1667) megújította a reneszánsz pápák törekvéseit, és növelte a város tekintélyét, kulturális jelentőségét. Egész Rómában láthatóak VII. Sándor pápa címerei, építőtevékenységének bizonyítékai. Városrendezési szempontból három igen fontos művét kell megemlíteni, amelyek komoly szerepet játszottak a mai városkép kialakulásában: a Piazza del Popolo rendezését, a tér bejáratának újjáépítését, az új burkolat lefektetését és ott két egymáshoz hasonló templom megépítését, a Pietro Cortona építette S. Maria della Pácét, és az előtte levő kis tér szerkezetének átalakítását. A kereszténység legnagyobb templomának, a Szent Péterbazilikának a felújításával és az előtte levő oszlopsor megépítésével elkészült az óriási mű. A kolonnád megépítője, Bernini kapott megbízást a bíborosi katedra és a Scala Regia megépítésére, rábízták a SS. Apostolitemplom melletti Chigi-palota felépítését és a Pantheon restaurálását is. Ekkor fejeződött be a S. Maria in Campitelli és a Via Latán épült S. Maria és S. Carlino. Rendezték a S. Maria in Trastevere és a S. Carlo in Catinari előtti tereket is. Róma a XVIII. században A settecentót a pápák politikai hatalmának lassú hanyatlása jellemzi. Az egyre apadó pénzügyi források arra késztették a pápákat, hogy felülvizsgálják városrendezési elgondolásaikat, és néhány kivételtől eltekintve főleg a már meglevő épületek fenntartására és restaurálására törekedtek. Két egymástól különböző tendencia érvényesül ebben az időszakban. Egyrészt a késő barokk, az ún. rokokó díszítés, másrészt a reneszánszra jellemző monumentalitás felidézése barokk színtérben, amelyet a század második felében az új, a neoklasszikus irányzat egészít ki. Megszületik és az építészetben is érvényt szerez a barokk mozgalomra válaszként a klasszicizmus. XI. Kelemen pápa (1700-1721) nevéhez néhány fontos alkotás fűződik, többek között egy olyan rendelet kihirdetése (1701), amely a város régészeti vagyonának védelmére született, véget vetve ily módon annak, hogy az antik épületek anyagát más építkezésekhez használják fel, vagy a római művészet alkotásait külföldre vigyék. A rendelethez valamennyi későbbi pápa ragaszkodott, és így jelentős RÓMA 273
