Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
igazán szerves városrendezési terv. Ekkor születik egy kertekből álló grandiózus pihenőhely terve is (Domus Aurea), amelyről Tacitus, Suetonius és Cassius Dione is megemlékezik művében. Vespasianus intenzív újjáépítésbe kezdett. Ennek keretében kiszélesítették az árkádok szegélyezte Via Sacrát és tovább bővítették a Fórumot. A Capitolium alapjainak újjáépítéséért kapta a „Restitutor Aedium Sacrorum” kitüntető címet. Lebontatta Néró nyaralóját, helyén megkezdte az antik világ egyik leghíresebb alkotásának, a Colosseumnak az építését (más néven Flavius Amphiteátruma). Egy újabb fórumot is alapított, a Forum Pacist. Plinius művében még egy sor középületet említ, amelyek a bölcs császár idejében épültek vagy fejeződtek be (az Aemilia-bazilika, a Circus Maximus, csatornahálózat, színházak, vízvezetékek stb.). Titus rövid uralkodása alatt i. sz. 8o-ban újabb tűzvész pusztított. Ebből a korból Titus fürdőit lehet megemlíteni. Domitianus korában Róma kegyetlen önkényuralommal, de ugyanakkor nagy pompával ismerkedett meg. A római császárok közül talán neki voltak a legvilágosabb városrendezési elgondolásai. Az ő idejében épült ki a monumentális Mars mező, kiszélesítve a Divorummal, az Odeonnal és a Stadionnal. Az Augustus és a Pacis fórumhoz csatolták az ún. „összekötő” fórumot, sőt egy újabbnak tervei is elkészültek, amelyet azután Traianus valósított meg. Mindenfelé szobrok és diadalívek emelkedtek, nem érdemtelenül címezte a császárhoz Martialis költő dicsérő, de gúnnyal fűszerezett verseit. összegezve: az egész II. században Augustus klasszicizmusa mellett az építészetben új, gazdagabb és tagoltabb térhatásra törekvő építészeti áramlat jelentkezik. Jellemzői a szabadon álló oszlopsorok, illetve a teljesen beépített falfelületek révén a fény-árnyék hatás fokozása, a merész falburkolatok, zsúfolt rajzolatok, különösen a fürdőkben. Traianus uralkodásához is nagy alkotások kapcsolódnak: a már említett fórum, mely a császárról kapta elnevezését, és a hozzá kapcsolódó piac véglegesítette a város köztereinek összefüggő láncolatát. Ugyancsak e korban alakítják a dombok tetejét tágas árkádokkal szegélyezett terekké. Hadrianus császár idején az építkezések folytatódnak: a Mars mezőn újraépül az előzőleg leégett Pantheon (ma is látható), továbbá a Venus- és Roma-templom, amelyek a Colosseum és a Via Sacra között emelkednek. Meg kell még említeni a Tevere jobb partján felépült hatalmas mauzóleumot (a ma Angyalvárként ismert kerek építményt). Antonius Pius császár idején az építkezések üteme kissé lassul, sőt a város különböző részein épülő létesítményeket újabb tűzvészek pusztítják el. Amikor Septimus Severus kerül a császári trónra, sürgősen hozzálát a tűzpusztította alkotások újjáépítéséhez. Az ő uralkodásához kapcsolódik a Caracalla fürdők felépítése és a császári palota részben lerombolt falainak újjáépítése. A római társadalom ezt követő válsága nem tette lehetővé a római császároknak azt, hogy a főváros szépítésének szenteljék idejüket. A III. században csupán másodrangú építészeti alkotások születnek, valamint a belviszályok során keletkezett tűzvészek által lerombolt épületek restaurálására került sor. A kor egyetlen fontos vállalkozása, amely egyben a barbár inváziótól fenyegetett Róma hatalmának hanyatlását is jelzi, az Aurelianus császár idején emelt utolsó városfalgyűrű. Diocletianus uralmával, aki nagy erővel rendet teremtett a birodalomban, újra megélénkült az építői tevékenység. Az ő idejében épültek fel a Quirinalis melletti nagy fürdők és a Forum néhány épülete, amelyeket 283-ban a tűz elpusztított. Itt kell megemlíteni, hogy ebben a korban és az azt követő időben az építészet igyekszik elszakadni az augustusi klasszicizmustól, és hangsúlyozottan érvényre jut az épületek funkcionális jellege. Tipikus példája e tendenciának a Maxentius császár idején megkezdett gigantikus bazilika építése, melyet Constantinus fejezett be. Constantinus császár trónralépésével új, elegáns építmények - a Colosseum melletti diadalív, a Quirinalison emelt fürdők - csatlakoztak az új hivatalos vallás tiszteletére emelt épületekhez. A kereszténység ekkor lépett elő hosszú illegalitás, majd a tolerancia időszakát követően nyíltan, és vált fokozatosan a birodalom hivatalos vallásává (313). Az első keresztény épületek a város szélén, az első keresztény mártírok áldozati helyén épültek, részben az egykori igazságszolgáltatás átriumaiból átalakítva. Ilyen formájukban, mint a vallásgyakorlás színhelyei, ezek az épületek gyökeres változást jelentettek a múlthoz képest. A pogány ceremóniák a szabad ég alatt, a templomon kívül zajlottak, míg a keresztény hívek egy-egy épületen belül tartották összejöveteleiket. Diocletianus idejétől megbízható adatok vannak arról, hogy a városban viszont már a polgári lakóházakon belül egy-egy helyiség (ecclesiae domesticae) szolgált a hívők vallásgyakorlására. Nincs történelmi alapja annak a hiedelemnek, hogy a keresztények az antik pogány templomokat vették volna igénybe a vallásgyakorlásra. Több dokumentum azt bizonyítja, hogy a fennmaradt templomokat mennyire tiszteletben tartották. Előfordult viszont az, hogy egy régi templom cellájában oltárt emeltek, vagy az egykori templom oldalához építkeztek. (Tipikus példa erre a Szent Kelemen-templom, amelyet nem bontottak le, hanem lepecsételtek.) A IV. században, Constantinus idejében épülnek tehát a nagy bazilikák (mint a Szent Péter a Vatikánban, a lateráni, a Szent Pál, a Santa Maria Maggiore és mások) és a parókiák, az ún. titulusok, amelyek nevüket egy személytől vagy a közösségtől kapták. Az ásatások a templomok közvetlen közelében vagy alattuk bukkantak a valRÓMA 267
