Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Prága
századtól ide sorolhatjuk a hradcanyi hűbéres várost is, amelyet utóbb királyi várossá nyilvánítottak). IV. Károly a gazdasági fellendülést sokféle módon támogatta. Szorgalmazta, hogy Prágán át vezessenek a közép-európai kereskedelmi főútvonalak. Saját, valamint fia, Vencel uralkodásának kezdetén a város pompás építészeti és művészeti értékekkel gazdagodott. Ez a fellendülés azonban megelőzte és főleg meghaladta a cseh középkori társadalom lehetőségeit és igényeit. AIV. Károlytól és a dinasztia terjeszkedő politikájától addig túlságosan is függő gazdasági helyzet meggyöngült és még a századforduló előtt társadalmi válsághoz vezetett. Ennek lett kifejezője a katolikus egyház ellen Húsz János vezetésével kibontakozott mozgalom is. Az 1419. július 30-án az újvárosi tanácstagok defenesztrációjával kezdődő huszita forradalmi mozgalom elsöpörte a prágai patríciusokat és az egyházi intézmények gazdasági és politikai hatalmát. Prága visszaverte Zsigmond császár hadjáratának két támadását. A Jan Éelivsky által vezetett felkelés legyőzése után (1422) azonban a prágai kis- és középpolgárság eltávolodott a mozgalom forradalmi vonalától, és részt vett az 1434. május 30-án Lipanynál lezajlott döntő ütközetben, amellyel hozzájárult a huszitizmus radikális vonalának legyőzéséhez. A huszita mozgalomból a prágai városok mégis megerősödve kerültek ki. Megtartották az elkobzott egyházi vagyont és az emigránsok vagyonának többségét, felszámolták adósságaikat és a házakra terhelt örökös jelzálogtörlesztéseket. A teljes jogú polgárság megalakította az úgynevezett nagy települések közgyűlését, kezébe vette és az élet minden területére kiterjesztette a városi önkormányzatot. Prága volt a központja a polgári rendnek, amely a nemesség mellett az ország másik jelentős politikai tényezőjévé vált. A XV. és XVI. század elején a városi építkezések stagnáltak. Fellendülést PodébrádGyörgy és utódai, II. Ulászló és Jagelló Lajos uralkodása hozott. Különleges politikai helyzetét Prága egészen 1547-ig megőrizte. A polgárság hatalmát és gazdagságát a késő gótikus stílusban épült magán- és középületek egész sora tükrözi, egyúttal a középkori városok arculatára jellegzetes stílusjegyeit is rányomva. A leégett Malá Stranát újraépítették és újból betelepítették a szétrombolt Vysehradot. A polgári építkezések területén fellendülés mutatkozott és ugyanakkor középületek is épültek. E kor jelentős mesterei: B. Rejt (Ried), aki átépítette a prágai várat és megépítette a híres Ulászló-termet, Közép-Európában elsőként alkalmazva a reneszánsz stílust és M. Rejsek (lőportorony). Gazdaságilag Prága lassan fejlődött; sem a termelésben, sem a kereskedelemben nem volt képes alkalmazkodni a megváltozott társadalmi és gazdasági feltételekhez. A vezető személyiségekre, a városi tanácsok és céhek politikájára a szűkkeblű konzervativizmus volt jellemző. A város nem tudott hatékonyan szembeszegülni a nemesség politikai és gazdasági támadásaival (1490-1517) és a késő feudális nagybirtokok növekvő piaci konkurrenciájával. A Habsburgok trónra lépése (1526) a polgári rend helyzetét alapvetően megváltoztatta. A Habsburg-politika a rendi kiváltságok megszüntetésére és az uralkodói abszolutizmus keresztülvitelére törekedett, ami elsősorban a városok, különösen Prága ellen irányult. A cseh rendek Habsburg-ellenes mozgalmában 1547-ben a prágaiak aktívan részt vettek, de a nemesi szövetségesek árulása miatt vereséget szenvedtek. A város lakói tettükért az összes városi vagyon és jövedelem elkobzásával, a kiváltságok elvesztésével, pénzbüntetéssel, a fegyverek beszolgáltatásával, vallatásokkal, bebörtönzésekkel és kivégzésekkel bűnhődtek. I. Ferdinánd király a felkelés sikertelenségét felhasználta a polgári rend politikai hatalmának megtörésére és a városok politikai önállóságának megszüntetésére. Egy idő után ugyan visszaadták a városoknak vagyonuk és privilégiumaik egy részét, sőt az országgyűlési képviseletet is, de mindezeket a jogokat az uralkodó jelentősen korlátozta. A városi önkormányzatot a királyi tartományfőnökök és bírók hatáskörébe rendelték. E politikai-társadalmi változásokkal egy időben halt el a késő gótikus stílus is. A földesúri és nemesi paloták reneszánsz stílusban épültek. Az első valóban reneszánsz épület a prágai vár kertjében Anna királynő nyári palotája volt (1535-1563). A reneszánsz stílus gyorsan terjedt (Micovna: Labdaterem, régi országgyűlési terem, a Hradeci urak palotája, Lobkovicky-, Hrzánsky-, Martinicky-paloták, a Hvézda nyári palota stb). A templomépítészetet a kevert gótikusreneszánsz forma jellemezte. II. Rudolf császár a prágai várba tette át (1584-1612) állandó székhelyét. Prága ekkor ismét európai nagyváros lett, jelentős kulturális központnak számított, tudósok, művészek gyülekezőhelye. Ezt a rövid ideig tartó, gazdaságilag megalapozatlan fellendülést az 1618-1620-as cseh rendi felkelés zárta le. A fehérhegyi vereségnek (1620) súlyos következményei lettek. A küzdelmekben Prága ugyan nem játszott aktív szerepet, a város így is gazdasági hanyatlásnak indult, elvesztette politikai jogait. A katolikus koalíció hadserege kifosztotta a várost (1620), a 30 éves háború (1618-1648) pedig kegyetlen svéd ostrommal fejeződött be. A nagyarányú vagyonelkobzások, fosztogatások, háborús adók tönkretették a polgárságot, az evangélikus város könyörtelen rekatolizálása száműzte a lakosság egyötödét. A pusztítást járványok tetézték. A valamikor virágzó nagyváros, amelynek a felkelés előtt 50 000 lakosa volt, 1648-ban csupán 26 400 lelket számlált. Prága csak nehezen heverte ki a gazdasági romlás következményeit. A polgárság sokáig teljesen távol maradt az újra fellendülő építkezésektől, amelyekbe csak az Óvárosban és az Űjváros egy részében keletkezett tűzvész (1689) után kapcsolódott be ismét. Az európai városok PRÁGA 251
