Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Prága
magas várfallal vették körül, mely 6 templomot, palotát, káptalani épületeket, kolostorokat és más épületeket foglalt magába. Ezek a nyugat-európai országok császári palotáira és román stílusú váraira emlékeztettek, megtartották azonban nagy kiterjedésüket és az eredeti szláv erődítmények egyes funkcióit is. Kosma krónikás tollából, 1091-ből származik az első írásos emlék, a prágai vár aljában (suburbium pragense) levő, és a Vysehrad alatti (vicus vissegradensis) településről. Ugyanabban az időben már több más jelentős településegység is állt a Moldva jobb partján: a németeké (Na Poíící), a románoké és a zsidóké. Egy 1110 körül keletkezett írásos emlék felidézi a mai Staroméstské námésti (Óvárosi tér) területén levő vásártér életét. A vásárteret mintegy 50, kőből épült, egyemeletes, zárt udvarú ház vette körül. Megépült a fejedelmi vámház és a kereskedők szálláshelye (Tyn, Ungelt). Mintegy 35 kastélyt és egyházi rendeltetésű épületet is emeltek (rotundákat, egyhajós templomokat, kolostorokat és valószínűleg emeletes kápolnákat). A Moldvát a korábbi fahíd helyén a Judit-kőhíd ívelte át (épült 1158-1172). Azoknak az épületeknek a többségét, amelyekről dokumentumokkal rendelkezünk, a XII. század végén emelték. A X-XII. században megerősödtek a városfejlődést elősegítő tényezők. Területét, lakosságát és beépítettségét tekintve Prága az akkori Közép- Európa egyik legjelentősebb településének tekinthető. A folyó jobb parti területe kb. 70 hektárt tett ki, és 3000- 3500 lakosa volt. A szó igazi értelmében azonban nem volt város, számos apró településből állt, nem rendelkezett városi törvényhozó hatósággal és a középkori városok egyéb kiváltságaival sem. A később Nagy- vagy Óvárosnak nevezett jobb parti részt 1230 után várfallal vették körül. Ettől kezdve az okmányok Mezihrady (várköz) néven is említik. A városi intézményeket a német városi jog alapján hozták létre. A tornyokkal és 13 kapuval ellátott várfal 140 hektárnyi területet vett körül. Az épületek egy része a várfalakon kívül épült, s a várfalakon belül sok szabad tér maradt beépítetlenül, ahol néhány kolduló-, illetve lovagrend alapított kolostort. 1232 urán új vásártér és város létesült a Svaty Havel (Gál-templom) mellett, a Havelské mésto (Gál-város), amely 1287-ben igazgatásilag és bíróságilag összeolvadt Prágával. 1257-ben a folyó bal partján levő régi váralja helyén megalapították a Nővé méstot (Üjváros, ma Malá Strana). Sakktábla elrendezésű alaprajzát, amely a II. Píemysl Ottokar által létesített városokat jellemezte, a későbbi átépítések megváltoztatták. A XIII. század harmincas éveitől kezdve a város építészetében a korai gótikus stílus hatása érvényesült. Emlékei: az Ágnes-kolostor, a Régi zsinagóga, valamint Drazic Janz püspök udvarának megmaradt része. A Moldván átívelő kőhíd két oldalán elterülő ikervárost erődítménnyé építették ki, mely támasza volt az uralkodónak, de haszonélvezője is a király által biztosított előjogoknak. Prága így vált a cseh királyság gazdasági, politikai és kulturális központjává. A kézműipar kifejlődése, valamint a kereskedelem felvirágzása társadalmilag megerősítette a prágai polgárságot. A gyarapodó számú kézművesek céhekbe tömörültek, a tehetős patríciusok ekkorra már földtulajdonnal is rendelkeztek, és fokozatosan megszüntették a városban a királyi hivatalnok, a bíró hatalmát, és bevezették a városi önkormányzatot. A város lakóinak képviseletét a városi tanács látta el, élén a polgármesterrel. A prágai Óváros az országban elsőként állított fel saját kancelláriát és esküdt-írnoki hivatalt (1299). Városházát is építettek (1338) és a polgármesteri hivatallal együtt kiegészítő gazdasági és bírói hivatalokat is. A Píemysl-dinasztia kihalása után (1306-ban) a hatalomért folyó harcba a polgárság is beavatkozott. A politikai és kulturális fellendülés a XIV. század derekán érte el csúcspontját, amikor IV. Károly császár és király a Luxemburgi-dinasztia székhelyévé, valamint a Német-római Birodalom központjává tette Prágát. A király különös gonddal és előrelátással alakította át a várost. Prágában a gótika 50 év alatt nagy utat tett meg Arras-i Mátyás klasszikus francia gótikájától Petr Parléf és műhelye sajátos művein keresztül egészen az ún. lángoló gótikáig. IV. Károly átépíttette a prágai várat és Vysehradot, megkezdte a Szent Vitus-katedrális építését (1344), megalapította Közép-Európa első egyetemét (1348), a lebontott Judit-híd helyett új kőhidat, a Károly-hidat emeltette (1357, tervezte P. Parléf), kibővítette és megerősítette a mai Malá Stranát (1360). A városi település kibontakozásához a legjelentősebb ösztönzést a prágai Újváros megalapítása adta (1348). A három vásárterű város tervének megvalósításával a város területe tovább nőtt, elérte a 8 km2-t, lakosainak száma pedig a több mint 40 ooo-et, Konstantinápoly és Róma után a harmadik legnagyobb európai várossá nőtt. Az Újváros fő iránypontjai a három vásártér: a szénavásártér (ma Gorkij tér), a ló vásártér (ma Vencel tér) és a marhavásártér (ma Károly tér). A Na Poíící, Hybernská, Jecná és Spálená utcák - melyek a mai napig megtartották régi nevüket - kötötték össze a városkapukat az Óvárost körülvevő városfallal. Amikor az európai nagyvárosok többségében az utcák kötelező szélessége kb. 7 méter volt, IV. Károly az Újváros fő útvonalait 27 méter szélességűre építtette. A végrehajtott városrendezés során kitűzött terület 500 éven át, a XIX. század közepéig megfelelt a város igényeinek. Az Újvárosban hat kolostort, több templomot és középületet építettek. Figyelemre méltó az épületek sokfélesége. A többszöri egyesítő próbálkozások ellenére Prága továbbra is négy önálló városból tevődött össze (a XIV. 250 EURÓPAI FŐVÁROSOK
