Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Prága
Prága Prága, a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosa az északi szélesség 50° és a keleti hosszúság 140 30' fokán fekszik. Tengerszint feletti magassága 1:75—383 m között van (átlagosan 235 m), Csehország középső részén, a Moldva folyó két partján helyezkedik el. A terep erősen tagolt. Prágát az Európán át nyugatról keletre és északról délre haladó főutak fontos kereszteződésénél alapították, ezért mindig nagy jelentősége volt a közép-európai kereskedelemben. Fennállása óta a cseh állam fővárosa. Az ország ipari termelésének jelentős része itt koncentrálódik, többek között fontos gépipari központ (17,8%). 1977-ben Prágának 1 180 395 lakosa volt (a lakosság 7,8%-a). A főváros területe 496,88 km2, a prágai agglomerációs terület magába foglalja a Közép- Cseh megye egy részét is, és 3350 km2-en terül el. A mai Prága területe a pleisztocén korban kezdett benépesedni. A régészeti leletek bizonysága szerint a paleolit korban a prágai medence területén vadászó törzsek tartózkodtak. Az első állandó településeket a neolitikumban, az i. e. 4. évezredben földművesek alapították a Moldvakanyar árterülete feletti termékeny löszös részen. A moldvai gázlók körül, a fontos kereskedelmi utak kereszteződésében különböző népek és kultúrák találkoztak. A bronzkor és a késői vaskor jellegzetes kultúrái: az unetici, a knovizi és a bylani kultúra. Az i. e. V-IV. században a megszálló bojok törzs révén jelentős kelta hatás érvényesült. A kelta termelő központok fejlettségének bizonyítéka a Prága déli szélén levő Závisti feletti kiterjedt oppidum. Az V. században, a népvándorlás korában a germán telepesek mellett megjelentek az első szlávok is. Fokozatosan túlsúlyba kerültek, és kezdték elfoglalni a régi bal parti településeket. Jellegzetes temetkezési rítusuk emlékei és az úgynevezett prágai típusú kerámia igazolja e szláv települések folyamatosságát, amelyek a VII-IX. századtól kezdve már a prágai medence jelentős részét benépesítették. Az új lakosság a medence szélén levő településekben - Zánka, Podhoíi, Hostivar, Sárka, Butovice - élt. Az egységesítő és államalkotó folyamatot meggyorsította a prágai és közép-cseh területen letelepedő cseh törzs, mely az egész országnak új nevet adott (a régebbi latin Bohemia, Biohaemum elnevezés a bojok törzs nevéből származik). A cseh törzs Píemysl-házból származó uralkodói a IX. század második felében igen kedvező helyen, a prágai medence feletti keskeny, meredek szirten új várat alapítottak. A várhegy a Praha nevet kapta (a XII. század végéig kiejtése és írása Praga). Innen indult el az ország keresztény hitre térítése, itt alapították meg az első kolostort és püspöki székhelyet (973-976). Valószínűleg még a IX. század vége előtt került sor egy második prágai fejedelmi székhely, a Moldva jobb partján levő Vysehrad vár megalapítására is. A prágai vár és a Vysehrad megerősödésével egy időben a többi vár jelentősége csökkent. A település súlypontja áttevődött a mai város központjába, a két új vár környékére. A prágai vár alapjait maga a csillámpala várhegy alkotta. A valószínűleg félig fából épült fejedelmi palotán kívül három templomot is építettek ide. A legjelentősebb a szép apszisú Szent Vitus-rotunda volt, amely karoling vagy nagymorva példákra enged következtetni. A X. század végéig a várban felépítették a női bencés kolostort, a háromhajós Szent György-bazilikát, valamint a püspöki palotát is. A 965 és 966 között Prágában járt Ibrahim íbn Jakúb szerint a város kőből és mészkőből épült. A szláv vásárok közül a prágai volt a legforgalmasabb, az európai kereskedelem fontos csomópontja. A XI. század folyamán, valamint a XII. század első felében a Píemysl fejedelmek a prágai várat és a Vysehradot kőből, román stílusban építették át, a székhelyeket PRÁGA 249
