Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Amszterdam
a XV. században rakták le, 1578 óta a franciául beszélő kálvinisták tulajdona. Amszterdam legrégebbi háztípusa faház, amelyet a tűzveszély miatt fokozatosan kőházak váltanak fel. A ma még létező faházak a Begijnhofban és a Zeedijken találhatók. Amszterdam legjellemzőbb háztípusa keskeny és mély, a voorhuishoz (nappali szobához) épített egy vagy két emeleti helyiséggel, amelyek a szobához galériaszerűen csatlakoznak. A ház mögött esetenként még egy független achterhuis (hátsó ház) is állt. Az 1650 előtti legtöbb ház lépcsős oromfallal épült, ebből alakult ki többféle változat, mint a Vredeman de Vriesről és a Hendrick de Keyserről elnevezett típusok. A lépcsős oromzatból alakult ki a néha pilaszterekkel díszített „nyak”-homlokzat is, amelyeknek legszebb példái Philips Vingsboons épületein találhatók. A XVI. század a társadalmi mozgalmak időszaka volt, amelyben összefonódik az abszolutizmus elleni tiltakozás és a reformációért indított küzdelem. Az ellentétek kiéleződtek, amikor a Holland Grófság ugyanúgy, mint más németalföldi gyarmatok, a Habsburgokkal is perszonáluniót alkotott. Az inkvizíció tevékenysége és a holland érdekek megsértése következtében II. Fülöp (1555-1581) spanyol király uralkodásakor kitört a nyolcvanéves háború (1568-1648). Amszterdam csak 1578-ban csatlakozott a felkeléshez, de az 1579-es Utrechti Unió által kikiáltott független köztársaság életében már jelentős szerepet játszott. Bár a Zuiderzee helyzete kedvezőtlennek mondható, a XV., de különösen a XVI. században Amszterdam mégis Hollandia legfontosabb kereskedővárosává fejlődött; kereskedelme elsősorban a Balti-tenger felé irányult. A város legrégebbi részeit, a hajóépítő műhelyeket és a kikötőt a Burgwallen (városi csatornák) kötötték össze, amelyeken eredetileg a szállítási tevékenység folyt. Később erre a célra építették az Oude Wallt és a Kromme Wallt a város védművein kívül, a Lastage néven ismert térségben. A XVII. század kezdetén Amszterdam már a keletindiai kereskedelem központja, a gyarmati termékek világkikötője és raktárvárosa. A Kelet- és Nyugat-indiai Társaságok raktárakat, irodákat, dokkokat és hajójavító műhelyeket építettek. A középkori városmagot 1613-tól a híres, koncentrikus kör alaprajzú csatornákkal kezdték bővíteni, amelyeket a Singelgracht erőd vett körül. E csatorna gátjain szélmalmok épültek. Az IJ kikötő körül palánk épült, melynek öt, éjszakánként zárva tartott kapuja a Weesp, Utrecht, Leiden, Műiden és Haarlem felé vezető utak végén helyezkedett el. Rendeletek szabályozták, hogy milyen üzemek települhettek a falon belül és melyek kívül. A falon túl, az Amstel mentén a szegénynegyedek és a kisiparosok, a kocsmák és a fogadók sajátos világa alakult ki, a Boerenwetering és az Overtoom. Az 1613. évi városbővítési terv - amely 1662-re nagyjából megvalósult - a városfalon belül három „szabadidőhely”-et is biztosított. Ilyenek voltak: a Plantage, a tavernák és a hétvégi házak kedvelt területei. 1603 és 1611 között épült a Zuiderkerk (Déli-templom), a város első protestáns temploma, Hendrick de Keyser építész tervei szerint. A homokkő oszlopsor és a gazdagon díszített homlokzat a holland reneszánsz szép példája. Ma átalakított formában a környék társadalmi és kulturális eseményeinek nyújt otthont. A különböző felekezetek jelentős templomokat építettek: az Ons’ Lieve Heer op Zolder (Jóisten a padláson) római katolikus titkos templomot (1662-1663); a Hét Lám (A Bárány) mennonita-zsidó titkos templomot (1607) és az Oude Lutherse Kerket (a Régi Lutheránus-templom, 1633). A Portugál zsinagóga 1670 és 1675 között épült (tervezője Elias Bouman) és egy udvar közepén áll. Összefüggő együttest alkot a Stalpaert által a XVII. században épített Grote Sjoel (Nagy Zsinagóga) és a Maybaum által a XVIII. században épített Meie Sjoel (Új, illetve Főzsinagóga). Az igazgatási és kereskedelmi célú épületek rányomták bélyegüket a városképre. Az épületekből egyenesen következtethetünk a városban folyó kereskedelmi és ipari tevékenységre. A Dam téren eredetileg városházként épült a mai királyi palota (1648-1662). A korábbi Szent Antal kaput (1448) átalakították mérlegházzá (Waag - 1617- 1618), felső szintjein számos céh kapott helyet. E korszakból való a De Geyer (gabonamalom, és a Munt-torén (Pénzverde-torony) is. Kikötőhivatalnak a késő középkorból származó rakparti tornyot, a Schreierstorent (Sirámok tornya) használták. Jellegzetes épület a Tripp család háza, a Trippenhuis, amely ágyú formájú kéményeivel a család öntödéiben készült ágyúkra emlékeztet. A lakóházak többsége a XVII. században a csatornák mentén épült. Stílusuk XIV., XV. és XVI. Lajos korabeli. Az összes hidakat a XVII. és a XVIII. században építették részben kőboltozattal, részben egyszerűen facölöpökre. Ahol szükségessé vált, ott mozgatható hidakat, úgynevezett felvonóhidakat is építettek. Az Amstelt átszelő Magere-híd és a Prinses szigeten fekvő Sloterdijk-hidak a legszebbek. A XIX. században számos boltozatos hidat lejjebb süllyesztettek, ezekből lettek az úgynevezett gerendahidak. A hidakat a XIX. században, kettő kivételével, lebontották. A XVII. század Amszterdam építészetének virágzó korszaka. Ekkor rakták le az Új Városháza és a Tőzsde alapkövét, kapukat, templomokat, tornyokat és számos jótékonysági intézményt építettek. Hendrick de Keyser építész tervezte a Wester- és a Zuid-templomot s egyes feltevések szerint a Noorderkerket is. Az ő nevéhez fűződik a Tőzsde, a Pénzverőtorony, a Montelbaan- és Harringpakker-torony tervezése is. Az Új Városháza 22 EURÓPAI FŐVÁROSOK
