Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Párizs
Párizs, a Francia Köztársaság fővárosa a Szajna két partján fekszik, tenger szint feletti magassága 75 méter, földrajzi koordinátái: az északi szélesség 48° 49' és a keleti hosszúság 2° 20'. A közigazgatási egységet képező belső városmag területe 105 km2, lakossága 2 300 000 fő. A fővárosnak 20 kerülete van, s minden kerület négy egységre oszlik. A közigazgatásilag önálló külvárosokkal együtt az agglomeráció területe 1450 km2, az összlakosság száma 9 878 524. A párizsi medence teknő alakú, amely a Szajna és mellékfolyói, az Yvonne, a Marne és az Oise által övezett terület középpontjában helyezkedik el. A gall korszakban a környéket a „párisii” népcsoport lakta, tőlük kapta a város nevét a IV. század végén. Legrégibb településük a villejuifi kiszögellésen, a déli fennsík előretolt nyúlványán terült el, amely ma a déli külvároshoz tartozik. Körülbelül i. e. 100-ban a „parish” népcsoport megalapította Lutetia városát a Szajna egyik szigetén, amely ahhoz a kis szigetcsoporthoz tartozott, amiből manapság csak az Ile de la Cité és az lie Saint- Louis (Szent Lajos-sziget) maradt meg. Az Ile de la Citének - mint ahogy a szomszédos szigetecskéknek is - nagyszerű védelmet nyújtott a vad természeti környezet. A folyó jobb partját hatalmas mocsár borította, amelyet a Szajna egyik mederága határolt körül. Ez utóbbi jóval a jelenlegi Szent Lajos-sziget felett kezdődött, végighúzódott a Montmartre és a Belleville dombjainak a lábánál és az Alma-híd magasságában érte el ismét a folyót, nem messze a jobb oldali Chaillot dombjaitól. A jobb parton a mocsárból néhány méter magasságú dombok emelkedtek ki, amelyek a Saint-Gervais-templom, a Tour Saint- Jacques (Szent Jakab-torony) és a Saint-Germainl’Auxerrois-templom magasságában a város benépesedésének centrumát képezték. Az i. sz. I. században a Szajna bal partján egy galloromán város alakult ki. A város a mons Lucoticius (Szent Genovéva-hegy) északi részén terült el. Az Ile de la Citével az összeköttetést egy fahíd biztosította. Az archeológiái ásatások tanúsítják, hogy a klasszikus római négyzetes felosztás szerint a települést két nagy, egymást derékszögben metsző tengely köré rendezték el: az egyik az észak-déli tengely volt (cardo), amely megfelel a mai rue Saint-Jacques-nak, ez Orléans felé vezetett, a másik a keleti-nyugati tengely volt (decumanus), amely a mai rue Cujas-nak vagy a rue des Écoles-nak felel meg. Ez utóbbiról átlós irányban leágazó utak biztosították a Melun és Dreux felé irányuló forgalmat. A rue Soufflot, a rue Cujas, a boulevard Saint-Michel és a rue Saint- Jacques által határolt négyszögben volt a fórum. A thermák (fürdők) a boulevard Saint-Michel sarkán levő Cluny múzeum helyén, keletebbre pedig a rue Monge mellett „Lutetia arénái” még ma is láthatók. A Rungis és Gentilly között húzódó tizenhárom kilométer hosszú vízvezeték biztosította a város vízellátását. Maga a város a Szajna irányába, valószínűleg a Cluny fürdő felé terjedt; északon lápos terület, a déli kijáratnál pedig egy temető határolta. Az Ile de la Cité és a jobb part közötti összeköttetést a mai Notre-Dame híd helyén levő fahíd biztosította. A régészeti feltárások szerint innen indult a senlis-i út La Cbapelle irányába. A III. század végén a germánok első inváziója szükségessé tette, hogy a Citét körülbelül 8-10 hektárnyi térségben védőfallal vegyék körül. A VI. század elején Clovis (Klodvig) Párizst tette meg az általa meghódított királyság középpontjává, királyi várossá, a bal parti domb tetején bazilikát építtetett, amelyben őt és feleségét, majd 512-ben Szent Genovévát is elhelyezték. Fia, Childebert király alapította meg kissé nyugatabbra a Saint-Croix-Saint-Vincent-templomot, amely később a Saint-Germain-des-Prés nevet vette fel. PÁRIZS 227 Párizs
