Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Moszkva
A XVII. században az orosz építőművészet újabb lendületet vett. Ekkor jelenik meg az ún. moszkvai barokk (vagy Nariskin-stílus). A kőből épült székesegyházak mostantól magasabbra törnek, sokszintesek; a részletek gondos kidolgozása az épületeket könnyen légiessé teszi. A Nariskin-stílusban épült műemlékek közül a legjellegzetesebb a filibeli Pokrov Mária oltalma-templom és az ekkor átépített Viszoko Petrovszkij-kolostor. A XVII. századi Moszkva nagyrészt még fából épült. Egyre-másra jelennek meg azonban a kőből épült bojárpaloták, nemesi házak és egyházi épületek is: a Putyinki Krisztus születése-templom (1652), a mai Csehov utcán, a Viszoko Petrovszkij-kolostor épületegyüttese (XVII. század vége), a mai Petrovka utcán, a Nyikitnyiki Szentháromságtemplom (XVII. század vége) a Sztaraja tér közelében és Volkov bojár palotája (XVII. század) a mai Bolsoj Haritonjevszkij utcán. Moszkva utcáit nagyrészt fával burkolták, csupán a Kreml kapui körüli térséget kövezték ki. A régi Moszkva bővelkedett folyókban és patakokban, az ivóvizet a lakosság innen hordta. A háborúk és a politikai megrázkódtatások súlyos nyomokat hagytak a város arculatán. 1610-ben a lengyel nemesi hadsereg bevette a várost. Az elkövetkező csaknem száz évet az idegen csapatok elleni küzdelem határozta meg. Nemegyszer pusztította tűzvész a várost, a lakosság száma több tízezerrel csökkent. Az 1626. évi tűzvész után cári parancs rendelkezett a fő- és mellékutcák építkezéséről. Eszerint az utcákat a Kremlben és a vele szomszédos területeken 12-13 rn-re kellett kiszélesíteni az újabb tűzvészek elkerülése érdekében. A Kreml bástyáit ekkor koronázták meg sátortetővel, a Frolov (Szpaszszkaja) bástyán pedig új óra jelent meg. A Kreml falait övező várárok fölé a Vörös téren kőhidakat építettek. A XVII. század elején a város területének és népességének növekedése két kormányhivatal - az ún. Zemszkij és a Puskarszkij prikaz létrehozását tette szükségessé. Ezek foglalkoztak a városrendezés és építés ügyeivel. A városban az állami földmunkák irányítását speciális intézmény, a Kőépületek Hivatala irányította. Moszkva alaprajzát egészében - mint említettük - a kialakult sugár, illetve gyűrű alakú beépítés határozta meg. A sugár alakban szétfutó útvonalakon - a város fő ütőerein - belül azonban a beépítés teljesen rendszertelenül történt. 1712-től, I. Péter uralmától kezdve Oroszország fővárosa Pét er vár lett. Moszkva azonban, amely ezután is az ország gazdasági és sok tekintetben politikai központja maradt, jelentős kulturális intézményekkel gazdagodott, és a további városiasodás jeleit mutatta. A XVIII. század első negyedében több kormányrendelettel szabályozták a Kreml, a Kitaj gorod és a Belij gorod által határolt területen a városépítést. I. Péter elrendelte, hogy az új épületeket kőből emeljék, homlokzatuk az utcára nézzen és egy vonalban készítsék. Megkezdődött a város útvonalainak kikövezése. Bár 1700 és 1725 között nem történt átfogó városrendezés, mégis a részleges városrendezés tárgyában több ízben is intézkedtek. 1722 januárjában az építkezések állandó ellenőrzésére rendőrfőnököt neveztek ki, s mellé hivatalt szerveztek; az ekkor kiadott részletes utasítás felölelte a városépítés tárgyában mindeddig kiadott rendelkezéseket. 1742-től a rendőrfőnöki hivatalban építészeti osztályt szerveztek; ez adta ki ezentúl az épületterveket és az építési engedélyeket. Az építészeti osztály egészen 1780-ig működött. Az építési ügyek intézése 2 évre átkerült a Kőépületek Hivatalába. Amikor 1782-ben ezt is feloszlatták, az építési ügyek intézése a városi rendőrség hatáskörébe került. Ivan Micsurin építész 1739-ben dolgozta ki az első átfogó, geodéziai felméréseken alapuló várostérképet: ez egyfelől pontos képet adott a város beépítésének akkori állapotáról, másrészt magában foglalta a moszkvai utcák vonalvezetésének korrekcióit is. Az építési szabályzatot a rendőrfőnök által kiadott utasítás tartalmazta. Ebben jelölték ki első ízben Moszkva új határát, a Kompanyejszkij (később Kamer-Kollezsszkij) sáncot, amely felölelte a régi moszkvai városhatáron - a Zemljanoj sáncon - kívül eső településeket és külvárosi udvarházakat. A Kamer- Kollezsszkij sáncot 1742-ben építették abból a célból, hogy a városba irányuló áruszállítást ellenőrizzék, és a szállítmányokat megvámolják. A sánc mentén várossorompókat létesítettek. Egyik-másik moszkvai utca ma is őrzi nevében a sánc (oroszul „val”) egyes szakaszainak nevét - Szuscsevszkij val, Butirszkij val, Trjohgornij val stb. A XVIII. században Moszkva számos klasszicista stílusú nemesi palotával és középülettel gazdagodott - tervezői között olyan kimagasló építőművészeket találunk, mint V. I. Bazsenov, K. I. Blank, M. F. Kazakov, D. Kvarengi, I. Korobov, V. V. Rastrelli, D. V. Uhtomszkij. Alkotásaik közül mindenekelőtt a mai Marx sugárúton levő Paskov-házat (V. I. Bazsenov, 1786), a Jauza folyó partján épült Jekatyerina-palotát (D. Kvarengi, XVIII. század vége), a Mohovaja utcán, a mai Marx proszpekten a Nemesi Gyűlés székházát (M. F. Kazakov, 1784) s a Moszkvai Egyetem épületét (M. F. Kazakov, 1726) emeljük ki, de említhettünk volna sok más épületet is. A városigazgatásban a XVIII. század folyamán jelentős változások mentek végbe. Még I. Péter reformja nyomán létrejöttek a választott kerületi elöljáróságok, majd az ezt felváltó magisztrátus, 1785-ben pedig új városi hivatalok kezdték meg működésüket. Üj közigazgatási intézmények: a Moszkvai Főkormányzói Hivatal, a Moszkvai Kormányzói Testület, a Moszkvai Közigazgatási Hivatal stb. Ezek feladatai között szerepelt a városrendezés és -építés. Végső fokon azonban a fővárosokban folyó tervező és MOSZKVA 205
