Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Moszkva
tölgyfából és fehér mészkőből felépült a 2 kilométer hosszú, 6 kapus Kreml. A védelem és a 30-40 000 főnyi lakosság érdekei szükségessé tették távolabbi erődítmények létesítését is. Ezek lettek a várost őrző Andronyikov-, Danyilov-, Novinszkij-, Petrovszkij-, Rozsgyesztvenszkij-, Szimonov-, Szretyenszkij-kolostorok. A metropolita székhelyének Moszkvába helyezésével a város egyházi központtá is vált. Űj útvonalak létesültek, mellettük kézművesek és kereskedők házai épültek. A sugár alakban futó utcák megvetették a későbbi városszerkezet alapját. Közülük a legrégebbiek sokáig megőrizték egykori nevüket, pl. a Szmolenszkaja, Tverszkaja, Kaluzsszkaja stb. utcák. A város körül a megerősített kolostorok láncolata tovább fejlődött. A már említett és a XIV. század folyamán továbbépült kolostorok mellé sorakoztak a XVI. században a Novogyevicsij- és a Donszkoj -kolostorok, körülöttük kézművesek házai épültek; új utcák is keletkeztek, például a Rozsgyesztvenka, a Petrovka, a Jauzszkaja, a Voroncovszkaja és mások. A XIV. század végén Moszkva súlyos csapást mért az Arany Hordára és megrendítette hatalmát. 1380. szeptember 8-án az orosz fejedelemségek egyesült seregei Dmitrij moszkvai fejedelem vezetésével a kulikovói mezőn szétverték Mamaj kán mongol-tatár hordáit, és elkezdődött a függetlenségi küzdelem. A tatárok elleni egységes orosz fellépést a feudális széttagoltság nehezítette ugyan, de a feudális belharcok felszámolása a Moszkvában megteremtett központi kormányzat révén lehetővé vált. A XV. század végére Moszkva az orosz állam fővárosa, legfontosabb kereskedelmi központja lett, az 1480-as győzelem pedig véget vetett a tatárok oroszországi uralmának és megmentette Európát a további mongol-tatár betörésektől. Az egységes, központi orosz állam kialakulása a XVXVI. század fordulóján fejeződött be. A város fejlődése, beépítése és rendezése is visszatükrözte az állam politikai erejének növekedését. Aristotele Fioravanti olasz építésznek az orosz építészet szabályaihoz igazodó tervei szerint 1475 és 1479 között felépült az új Uszpenszkij(Mária mennybemeneteléről elnevezett) székesegyház - a főszékesegyház. Másodikként épült fel a Blagovescsenszkij- (Angyali üdvözlet) székesegyház (1484-1489), még későbben pedig az Arhangelszkij- (Arkangyal) székesegyház (1505-1509). Valamivel korábban emelték a Kremlben a Granovitaja-palotát, 1600-ban pedig befejezték a Nagy Iván-harangtorony építését. Ezzel kialakult a kremlbeli székesegyház-tér nagyszerű építészeti együttese. Ezzel egy időben emelték az új, csipkés, vörös tégla Kreml-falat, amely alapjában véve napjainkig megmaradt. Külön parancs rendelkezett a Kreml keleti falánál elterülő tér épületeinek lebontásáról; ezt a teret idővel Kr aszna ja (óorosz nyelven szép, mai nyelven vörös) térnek nevezték. A Vörös tér déli oldalán, a Moszkva folyó partján, a XVI. század közepén Kazany bevételének emlékére épült fel a Pokrovszkij-székesegyház. A tér nyugati oldalán kereskedősorok álltak, az üzletek száma elérte a 200-at. A sorok mindegyikét az ott árusított árukról nevezték el - így volt szíjgyártó-, nyerges-, tűkészítő-, késessor stb. A XVI. századra Moszkva Európa egyik legnagyobb városa lett (területe 535 ha), lakosságának száma mintegy 200 000. A Kreml területéről kitelepítették a kereskedőket és a kézműveseket, részben a Moszkva folyón túli területre, részben a Zarjagyje negyedbe. Benépesültek Moszkvának a Nyeglinnaja és Jauza folyókon túli területei is. A város gazdasági jelentőségének növekedésével párhuzamosan bővültek ki a kézművesnegyedek, amelyekről később sok-sok moszkvai utcát és teret neveztek el. Gazdaságilag fontos szerep jutott a kovácsok telepének (Kuznyecsnaja Szloboda - Kuznyeckij moszt), a fazekasokénak (Goncsarnaja rakpart, út és utca), a bőrösökének (Kozsevennaja és Kotyelnyicseszkaja utca) stb. A cári udvar szolgálatára rendelt kézműves-települések többek között olyan neveket viseltek, mint Povarszkaja, Hlebnaja, Sztolovaja, Konjusennaja (szakács, kenyérkészítő, felszolgáló, istállómester). E településeken tömörült a kincstár körül szolgálatot teljesítő katonaság. A települések száma elérte a 150-et. í535-ben Moszkva védelmére kőből felépítették a kapubástyás Kitaj gorodi falat (építője Petrok Malij). Ez foglalta magában a Kremlhez kelet felől csatlakozó kereskedő-városrészt. A fal maradványai és a kapubástyák egyike (Tretyakovszkij projezd) ma is láthatók. A Kitaj gorodi fal a Kreml mellett Moszkva második védelmi gyűrűje lett. Fél évszázad múltán újabb két gyűrű alakú erődítményfalat építettek: a Belij gorodot (1585-1591, építője Fjodor Kony) és a Zemljanov gorodot (1591, építője Szkorodom); így teljessé vált a város sugár és gyűrű alakú alaprajza. A Belij gorod fala a mai körutak vonalán húzódott, építőanyaga tégla volt és számos „vak bástya”, valamint tíz kapubástya emelkedett rajta. Ez utóbbiak Moszkva sugár alakban szétágazó utcáira nyíltak. A Zemljanoj gorod erődfala a mai Szadovoj körút vonalán állt, teljes hossza kb. 16 km volt, az általa övezett terület 1878 ha, a magas földsáncon rönkökből összerótt fal emelkedett 34 kapuval. A kapu nélküli bástyák száma száz körül volt. Moszkva XVI. századi építészetében új, nemzeti építészeti stílus bontakozott ki, a népi faépítkezésből merítve ihletét. Ez időre tehető a kőből emelt „oszlopos” és „sátortetős” székesegyházak típusának kifejlődése is. Ilyen a Vaszilij Blazsennij-székesegyház, az Antyipijtemplom, a Rozsgyesztvenszkij-kolostor temploma, a Jauzán túli Nyikita-templom stb. A kor vezető építészei Petrok Malij, Posztnyik és Barma Jakovlev, Fjodor Kony és Aleviz Novij. 204 EURÓPAI FŐVÁROSOK
