Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
London
London London, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságának fővárosa a Temze két partján, az Északitengertől 80 km-re helyezkedik el, az északi szélesség 510 50' fokán és a o-dik hosszúsági körön. Nagy-London közigazgatási területe 1600 km2, lakóinak száma 1977-ben 6 970 100, a londoni agglomeráció területe 9900 km2, lakóinak száma 5 629 900. A londoni agglomeráció a brit ipari termelés egynegyedét összpontosítja. Jelen fejezet a történeti városmagra korlátozódik, amely maga is 274 hektár. A korai betelepedést a Dél-Anglia belsejébe vezető mély folyó, a Temze tágas torkolata, valamint az áradásoktól és mocsaraktól mentes magas folyópart tette lehetővé. London fekvése és termékeny hátországa bizonyára vonzotta a kontinens kalandorait és kereskedőit, de történelme csak i. sz. 45-től, a római hódítástól fogva ismert. Kereskedelmi tevékenységének a híre vonzhatta a rómaiakat Londonba, ahol a korábbi település nyomait a folyamatos megszállás eltörölte. Bár a közfelfogás a Temzét tekinti a város szülőanyjának, Londont a rómaiak tették naggyá. Védőfalakat építettek, amelyeknek töredékei még láthatók, egy legendás hidat, fórumot és középületeket emeltek, valamint egy nemrégiben feltárt erődöt. Londonból szerteágazó úthálózatuk hasonlított egy 1850-es londoni vasúti térképhez. A római közigazgatás hozzájárult ahhoz, hogy London Anglia középkori fővárosává fejlődjék. A csak nemrégiben feltárt és lépték szerinti rajzokon és fényképeken rögzített alapfalak, Mithrász templomából és máshonnan eredő szobrok, műemlékek és töredékek, hol felégetett és megbolygatott, hol érintetlen földek mutatják a város kiterjedését és a korszak építészetét. Századok elteltével London a 131 hektárnyi, falakkal és árokkal védett római városból a 157 950 hektárnyi London megyévé nőtt, melynek határait táblákkal vagy térképjelekkel ki lehet ugyan tűzni, de azok nemfélesek, minthogy a város és a külvárosok összeolvadtak. A köztudatban London ma is lakóterületek és üzleti negyedek amorf vegyüléke, amely az ősi város körül alakult ki, és fokozatosan fejlődött naggyá. Először egy sor elővárosban jött létre a hatáskörök és tisztségek rendszere, melyek eredményeképpen az egyes hatáskörök meghatározta városrészek alakultak ki. Azután különböző fővárosi hatóságok jöttek létre a hatáskörök gyakorlására. A legtöbb tisztség és hatáskör ma a Greater London Council (Nagy-Londoni Tanács) közigazgatási rendszerében egyesül. Fővárosnak azonban soha egyetlen londoni területet sem jelöltek ki. Történelmileg az összes bekebelezett külvárosból és hatóságból együttesen alakult ki a jelenlegi London. A rómaiak i. sz. 400 után történt távozása után London az angol, szász és dán királyság ellenőrzése alá került, s a várost a kontinensről érkező invázió árasztotta el. Bár London hatalma és függetlensége egy időre meggyengült, mégis megőrizte kozmopolita jellegét. 604-ben London Mellitus püspök egyházmegyéje lett, s egy magaslaton felépült a Szent Pál-templom. A következő évszázadban Londont mint „sok nép piacá”-t emlegették, fontosságát háborúk és inváziók domborították ki. Amikor az angol királyságok Alfréd király és utódai alatt összeolvadtak, London körül csökkent a feszültség, a kereskedelem felvirágzott, a polgárok képesek voltak megvédeni vagy pénzzel megváltani magukat a támadókkal szemben. A fellendülésről vallanak a XI. században alapított templomok (egyesek közülük viking védőszentekkel, mint Szent Olaf vagy Haakon Szent Miklós). Időközben a város egy területsávot szerzett falain kívül, itt jöttek létre az első külvárosok. Területe így 131 hektárról 280-ra nőtt, majd a Tower építése következtében 274 hektárra csökkent. Ez a határvonal ezer évig megmaradt, és ma is a londoni City helyi kormányzati jogLONDON 179
