Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Lisszabon
III. Alfonz király idejében épített kis templomot is, a székesegyházat pedig IV. Alfonz uralkodása idején bővítették. Az ő uralkodása alatt készül el a két királyi palota: a Szent Márton-templom melletti Limoreiro-palota és a várban a Pa?o da Alcá?ova a lisszaboni muzulmán kormányzó palotájának a helyén. IV. Alfonz idejében rendezték a Rossio teret, a város népszerű központját és piacterét, a Tejo folyó mentén falat építettek, hogy az megvédje a Baixát (Alsóváros) a kalóztámadásoktól, a város szélén, ahol a későbbiekben a Ribeira-negyed épült ki, gátat emeltek. A gazdasági fellendülés következtében a lakosság száma gyorsan növekedett, és a fallal körülvett terület kicsinek bizonyult. A kiáramló lakosság először az alsóvárost lepte el, majd a Fragoso-hegy és a Pedreira felé terjeszkedett. A falon kívül élő lakosság védelmére Ferdinánd király 1373 és 1375 között új falat (Cerca Nova) építtetett 77 toronnyal és 38 kapuval. Ez a fal kb. 100 hektárnyi földet vett körül. A felszín és a lakóházak anarchikus építkezése miatt a fal vonala szabálytalan lett, a városközpont egyre inkább az alsóvárosba tolódott. A város terjeszkedését a későbbiekben a következő földrajzi tényezők határozták meg: a Baixa völgye (a Tejo régi mellékága), amely a város központját alkotja; keleten a S. Jorge-domb, az őslakosság bölcsője, amely Gra?a, S. Gens és Penha de Franca dombjaiban folytatódik, és a Fragoso-hegy, valamint a Pedreira és a Bairro Alto fennsík; északon a Rossióból kiindulva két medence, az egyik a Valverde folyóé (a mai Avenida da Liberdade), a másik az Arroios pataké (a mai Rua da Palma és Boqueiräo dos Anjos). A két medence között terül el a Santana-domb s ennek folytatása a várost körülvevő fennsík. Lisszabon politikai jövőjét döntően meghatározta a kasztíliai uralom elleni küzdelem és a város tengeri kereskedő rétegének megerősödése. Az 1421-es népszámlálás szerint a városnak 65 000 lakosa volt, 23 kerületre osztották fel és még rendelkezett a falon belül városfejlesztésre alkalmas területekkel. I. János (1383-1433) és az őt követő uralkodók végleges letelepedése a városban jelentős királyi és főúri építkezésekkel járt. I. János a Pa?o da Alcá^ovát igazi királyi rezidenciává alakíttatta át; Péter régens kezdeményezte az Estaus-palota építését a Rossión, melyben a Portugáliába látogató követeket helyezték el. Nuno Alvares Pereira infáns építtette a kármelhegyi Miasszonyunk-kolostort a Pedreirán, ahol már kialakult a Vila Nova de Andrade település. E gótikus kolostor romjai még ma is a Lisszabon városképét meghatározó jellegzetességek közé tartoznak. A korszakban megsokszorozódtak a városi polgárság hegyes oromzatú házai, amelyek flamand hatásra utalnak. II. János uralkodása idején (1481-1495) Lisszabonnak vezető szerepe volt a nagy felfedezésekben. II. János újjászervezte az egyetemet, s megalapította a Junta dós Matematicost, a matematikusok bizottságát, amelyben kiváló kozmográfusok is részt vettek. Lisszabon egyre inkább az ország kulturális centrumává vált. A XV. század végén az Indiába vezető tengeri út felfedezése újabb fellendülést jelentett az országnak és különösen Lisszabonnak. Innen indultak és ide érkeztek ugyanis a hajóflották és a város fontos európai piaccá vált. Egy rövid, de ragyogó időszakra Lisszabon - egy portugál krónikás szavai szerint - „a világ kereskedelmi központja és az óceán hercegnője” lett. I. Mánuel király uralkodása idején (1469-1521) a város sok ún. Mánuel-stílusú, gazdag díszítésű, mór hatásról tanúskodó épülettel gazdagodott: ilyenek a Jeromos-kolostor, a Torre de Belém (Belém-torony), a Pago Real (Királyi Palota), a Concei?äo Velha-templom, valamint a II. János király idejében elkezdett Mindenszentek Királyi Kórháza, amely keleti oldaláról zárja be a Rossio teret; ezenkívül a Convento da Madre de Deus (Isten Anyja-kolostor). I. Mánuel király kikövezi ette a Rossiót, vízvezetékhálózatot létesített, engedélyezte a Dénes király idejében feltöltött Ribeirán az építkezéseket, és felépíttetett - ugyancsak a Ribeirán - egy új palotát is. Amikor a királyi udvar átköltözött ebbe a palotába, a városközpont is áttevődött a Baixába, s a Rossio és a Terreiro do Pa?o (Palota tér) közti terület lett a város kereskedelmi, politikai és kulturális központja. A délen elterülő Terreiro do Pa?o volt a folyó felől érkezők számára a város bejárata. Nyugati oldaláról a Mánuel-féle palota, délről a Tejo határolta. Itt voltak a keleti kereskedelemben érdekelt intézmények épületei: az India-ház, az Alfandega Velha (Régi Vám), az Alfändega das Sete Casas (Hétház-vám), a Celeiro Púbüco (Közmagtár), a Ribeira das Naus dokk és a hajógyár. Keleten a mozgalmas Ribeira Velhán a halpiac, a zöldségesek, az élelmiszerárusok és a borokat árusítók bódéi húzódtak meg. A régi vámmal szemben levő Pelourinho Velho téren gyülekeztek az alkalmi írnokok, akik felvilágosításokat adtak és beadványokat fogalmaztak. A Rossio és a Palota tér között terült el a Baixa házainak rendezetlen tömege, ahol minden céhnek volt egy saját utcája. A Baixa negyedben kitűnt nagyságával és szélességével a Nova d’El-Rei vagy a dós Ferros út, amelyeket] helyenként több emeletes, igényesen megépített házak szegélyeztek. Ez volt a Mánuel kori Lisszabon életének egyik központja, ahol a tőzsdeügyletektől kezdve a drágakövekig mindennel foglalkoztak. Bár a városfalon belül még akadtak szabad területek, a város minden irányban túlterjeszkedett a városfalon, különösen nyugat felé a Combro és Esperan?a úton át a Palácio Real de Santosig (Királyi Palota). A XVI. században folytatódott a Bairro Alto (Felsőváros) betelepülése, amely az előző században a Vila Nova de Andrade kis településmagjából jött létre. Ez az első városrész, ahol geometrikus rendben építkeztek, s széles, egyenes utcá-172 EURÓPAI FŐVÁROSOK
