Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Helsinki
Helsinki, a Finn Köztársaság fővárosa az ország déli tengerpartján három foldnyelven terül el, amelyeket szigetcsoportok vesznek körül. A város középpontjának (Kallio-templom, Kallionkirkko) földrajzi koordinátái: keleti hosszúság 240 57', északi szélesség 6o° 9'. A város alacsony, változatos alakú sziklákkal borított területen fekszik. A tengerparti sziklahalmok magassága 3 és 40 méter között van, a legmagasabb szikla 62,30 méter. A szárazföld emelkedése következtében (2,7 mm/év) a partvonal fokozatosan visszahúzódik. Kilenc fő közlekedési út vezet Helsinkibe. Ezek közül öt országos autópálya, négy pedig elsősorban a helyi forgalom lebonyolítását szolgálja. A kilenc fő közlekedési útvonalból hét távolsági s egyszersmind városi autóút, ezek a városi főútvonal-hálózatot a központtól 1-5 kilométer távolságra eső területekkel kapcsolják össze. Helsinki és környéke az egyetlen hely Finnországban, ahol a vasút jelentős helyközi forgalmat is lebonyolít. A személyforgalom átlagosan 552 855 utast szállít naponta. Az 1975. január i-i népszámlálási adatok alapján a város lakossága 502 961 fő, az ország 4 527 664 fős lakosságának 10,6%-a. A város teljes területe 185,8 km2, ebből a városrendezési terv hatálya 86,2 km2-re terjed ki. Ez utóbbiból beépített terület 44,3 km2; zöldövezet és hasonló rendeltetésű terület 41,9 km2. Helsinki a Finn-öböl északi részén húzódó tengeri utak és a kelet-nyugati irányú szárazföldi utak növekvő szerepének és fontosságának köszönheti létrejöttét, de észak-dél irányú kapcsolatai is voltak. A Vantaa folyó a középkorban széles vízi út volt. Häme belső területeiről tartott a partvidék természetes kikötőibe, amelyekből ősidők óta tengeri út vezetett a Finn-öblön át az észt kereskedelmi központokba. A közlekedési és a kereskedelmi érdek együttesen serkentette a folyó menti letelepedést és a gazdasági életet, s így a Vantaa folyó torkolatánál kialakult a leendő város magja. Helsinki környékének vadászai és a letelepültek hamar hozzászoktak a szigeteket és a víziutakat használó idegenekhez. A Finn-öböl északi része a viking időkben lett ismertté a svéd hajósok körében, Tallinn megalapításával pedig az 1200-as évek elején a Hanza városok kereskedői is eljutottak e partokig. Helsinki környékének első lakosai részben hämei finnek, részben svédek voltak. A város neve: Helsinki arra utal, hogy a svéd lakosok a svédországi Helsinglandból származtak. Helsinki megalapítása I. Vasa Gusztáv svéd király nevéhez fűződik. (Finnország ugyanis a XII. századtól 1809-ig a svéd királyság része volt.) Gusztáv gazdag kereskedővárosokat akart létrehozni a Balti-tenger partján, s a terv megvalósítása érdekében 1550. február i-én kereskedelmi és tengerhajózási törvényt hozott, elrendelve egyúttal egy új város építését Santahamina szigetén. Célja olyan kereskedelmi központ létrehozása volt, amely felveszi a versenyt a Hanza-városok közé tartozó Tallinnal az orosz kereskedelem feletti ellenőrzés megszerzéséért folytatott küzdelemben. Mivel azonban a király finn megbízottjai és a helyi lakosok a Vantaa folyó torkolatát részesítették előnyben, Gusztáv itt jelölte ki az új város helyét és elrendelte, hogy a négy parti város, Povoo, Tammisaari, Rauma és Ulvila lakosai ide települjenek le. Helsinki alapítólevelet nem kapott, III. János volt az első, aki 1569-ben előjogokat adományozott a városnak. Ennek az okmánynak az értelmében a város Kumpula és Koskela falvakkal, valamint a Vantaa folyó torkolatánál fekvő szigetekkel együtt összesen 8,33 km2 területet mondhatott a magáénak. A Vantaa folyó torkolatánál fekvő városról hivatalosan jóváhagyott terv nem készült A vidék természetes földHELSINKI 155 Helsinki
