Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Megbízások. A magán- és közalkalmazott építészek harca, 1932-1933 A Mérnöki Kamara a mérnöki rendtartásról szóló 1923. évi XVII. törvénycikk, valamint a kereskedelemügyi miniszter 1923. évi 78.100. számú rendelete alapján alakult meg a mérnökök erkölcsi és anyagi érdekeinek védelmére. A törvény alapján magántervezést és kivitelezést csak kamarai tag vállalhatott, de kivételes esetben, a Mérnöki Kamara jóváhagyásával el lehetett tekinteni ettől. A tagság feltétele többek között a hároméves szakmai gyakorlat volt. A kamarai tisztségviselőket a tagság választotta három évre. Vitás kérdésekben a kamara, illetve a kereskedelemügyi miniszter döntött. A kereskedelemügyi miniszter azonban bárkit megbízhatott, ha ahhoz közérdek fűződött. Kamarai tag mérnöki (építészeti) irodát tarthatott fenn. Közalkalmazott nem vállalhatott olyan magán- vagy közmunkát, melynek bonyolításában, elbírálásában a munkáltatója illetékes volt.201 A gazdasági válság idején a törvény rendelkezéseivel kapcsolatban erőteljes vita alakult ki az építészek között.202 A magánmérnökök sérelmezték, hogy a Mérnöki Kamara megalakulása óta a köztisztviselők kapják a jól fizető megbízásokat. Igazságos elosztást kértek, ami a köztisztviselők magántervezésének (közmunkák) radikális csökkenésével járt volna. A Kamara 1932 májusában tartott tisztújító közgyűlésén fogalmazták meg igényüket. Petrovácz Gyula 1932. június 11-i országgyűlési felszólalása olajat öntött a tűzre: kifejtette, hogy az építtetők szívesebben bízzák meg a műegyetemi tanárokat vagy a közállásban álló mérnököket, mint az állástalan „senkijánosokatA szociáldemokrata Büchler József éles hangú felszólalásban támadta Wolff Károlyt és a Keresztény Községi Pártot amiatt, hogy a középületekre vonatkozó jól fizető megbízásokat a hivatalokban dolgozó építészek kapják, szemben a magántervezőkkel. Pontosabban azt bírálta, hogy köztisztviselők, államtitkárok, műegyetemi, ipariskolai és képzőművészeti tanárok (Csáky István, az FKT műszaki tisztviselője, Frecska János ipariskolai tanár, Hegedűs Ármin nyugalmazott fővárosi műszaki főtanácsos, Jendrassik Alfréd és Kertész K. Róbert helyettes államtitkárok, Kotsis Iván műegyetemi tanár, Petrovácz Gyula felső építőipari iskolai tanár, a keresztény párti Wälder Gyula műegyetemi tanár, Sváb Gyula helyettes államtitkár és Rerrich Béla állami kertészeti tanintézeti igazgató) végzik elsősorban a tervezéseket.203 A vita folytatásaként mintegy négyszázan kiléptek a Mérnöki Kamarából, és megalakították a magánmérnökök és külön a közszolgálatban működő mérnökök egyesületét. A magánegyesület kimutatást készített a köztisztviselők által végzett közmunkákról és azok költségvetéséről. Ebben első helyen Petrovácz Gyula, illetve Lechner Jenő, majd Kotsis Iván, Sándy Gyula és Wälder Gyula munkái szerepeltek, akik mögött jelentős egyházi tervezési munkák is álltak. Kotsis válaszként épületenként felsorolta a neki járó díjazást, és kifejtette, hogy ezek nagy része magánmegrendelés vagy nyertes pályázati munka volt, és a magánmérnökök egyesülete által kimutatott összegnél kevesebbet vagy semmit sem kapott értük. Lechner is pontosította a rá vonatkozó adatokat. 1932. október 27-ére a magánmérnökök rendkívüli kamarai gyűlést hívtak össze a tarthatatlanná vált helyzet megoldására, az állástalan vagy munka nélkül maradt mérnökök érdekében (a kamarai tagok között 1257 magánmérnök, illetve 356 magángyakorlatot folytató építészmérnök volt). Igazságos munkaelosztást kértek, ami azt jelentette, hogy a magas rangú köztisztviselők és a műegyetemi tanárok kis csoportja helyett (mellett) a magántervezők is megfelelő munkához jussanak. A közgyűlés előtt egy nappal (!) - a helyzet enyhítésére - kereskedelmi miniszteri rendelet jelent meg a közszolgálatban álló mérnökök munkavállalásáról, amely kimondta, hogy a gazdasági válság idején csak kivételesen engedhető meg, hogy közalkalmazott mérnök magánmunkát vállaljon.204 A decemberben közölt adatok szerint a háború óta kiadott közmunkák tervezésének 75%-át tanárok és műszaki köztisztviselők kapták. 201 1923. évi XVII. te. 3. és 29.§. 202 A vitát a Közérdekű tudnivalók a mérnöki kamara tisztújító közgyűléséhez c. írás közli részletesen. Ahol nem tüntetünk fel forrást, ott erre hivatkozunk. ELKH BTK MI MDK-C-I-019 16/655; 656; 659/1-3, 1-4, 2-3, 2-4; 663-2a; 696; 699. A sajtóban elsősorban a Pesti Napló és A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1932-1933. évi számai számoltak be a vitáról. 203 OK KN 1931. IX. kötet 492. p. (1932. június 10-i ülés). 204 A közalkalmazottak kötelesek az önálló magánmérnöki gyakorlat során a hivataluktól engedélyt kérni. A Mérnöki Kamarának ezt be kell jelenteni, a mérnöki főiskolai tanároknak is. A válság idején ilyen esetben csak kivételesen kaphat engedélyt magánmunkára. 91
