Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Petrovácz Gyula (1877-1953) PIM Diplomások Adattára A kép forrása: Hauser 1930.7. p. Az 1930. évi Szent Imre-ünnepségek megnyitásán Böhle Kornél dominikánus perjel, Petrovácz Gyula, Huszár Károly, Serédi Jusztinián hercegprímás és Bangha Béla páter Pesti Hírlap 62 (1940) 101. sz. 4. p. A budapesti olasz képzőművészeti kiállításon Colonna herceg olasz követ, Gömbös Gyuláné, Petrovácz Gyula a Képzőművészeti Társulat igazgatójaként, Gömbös Gyula miniszterelnök és Gerevich Tibor, a kiállítás magyar kormánybiztosa Pesti Hírlap Képes Vasárnap 62 (1940) 18. sz. 4. p. A 70 éve működő Fővárosi Közmunkák Tanácsa díszülést tartott, az asztalnál Szaplonczay Ádám, Irsy László alelnök, Bessenyey Zénó elnök és Petrovácz Gyula. Tolnai Világlapja 42 (1940) 27. sz. 18. p. Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt egyik alapítója és legfontosabb politikai vezetője volt, a fővárosi templomépítésekben betöltött szerepe ettől elválaszthatatlan. A Vajdaságban született fiatalember mérnöki végzettséget szerzett a Műegyetemen. Igen fiatalon, 24 évesen a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola tanára, 27 évesen (1904-ben) a kalocsai érseki főegyházmegye építészeti és egyházművészeti vezetője lett, majd a kalocsai érsek műszaki tanácsosává nevezte ki. 1905-ben tervezte első templomát Bácsalmáson. A megyében 25 év alatt mintegy ötven egyházi épület helyreállítása, átépítése, bővítése, építése fűződik a nevéhez: tervezett templomokat, plébániákat, iskolákat, zárdákat és katolikus egyesületi épületeket, részben Foerk Ernővel. Petrovácz a szerkezettervezést, Foerk pedig az építészeti megoldást és a berendezés tervezését végezte. Az I. világháború után aktívan bekapcsolódott a főváros politikai-műszaki életébe, irányításába. Tervezői tevékenységét azonban továbbra is folytatta Kalocsa és Budapest körzetében (Kispesti Jézus Szíve templom, Külsőkőbányai Szent Család plébánia meg nem valósult temploma, 1931; II. Bimbó út, az orsolyiták rendház-iskolájának terve, 1927). A Keresztény Községi Párt alapító tagja, Budapest déli választókerületének pótképviselője (1922-től), majd négy év múlva országgyűlési képviselője, 1930-tól kormányfőtanácsos, 1939-ig a nemzetgyűlés, illetve országgyűlés tagja volt. 1922-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a főváros által választott tagja, a főváros törvényhatósági bizottságának tagja (később örökös tag). Részt vett az ügyosztályok mellé rendelt különféle állandó (közigazgatási, közművelődési, kegyúri, pénzügyi, városfejlesztési) szakbizottságok, illetve a művészi szaktanácsadó testület és egyéb testületek munkájában, a magasépítési szakbizottság elnöke volt.205 1929-től a Nemzetközi Építész Kongresszus VB tisztikari választmány tagja, 1937-től a Képzőművészeti Társulat igazgatója, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő Műszaki Bizottság elnöke. Nem tudjuk, hogy a háború után mi történt vele. Az utolsó ismert információ szerint 1946-ban Révay József, a Manréza igazgatója felvetette egy egyházi építészeti iroda felállítását, melynek élére Oltványi Józsefet és Petrováczot ajánlotta mint régi egyházi építészeket. Mindszenty hercegprímás a javaslatot továbbküldte a KEH-nek (Molnár Ernőnek) észrevételezésre.206 Hauser 1930. 86. p. 205 Petrovácz 1929; Az 50 éves Vállalkozók Lapja [1930.] 215-216. p; Országgyűlési Almanach 1935-1940. 341. p. 206 PrLKEH 27/1946. 92
