Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
A FŐVÁROS TEMPLOMÉPÍTŐ TEVÉKENYSÉGE 1Q28 UTÁN________________ „ÉVENTE KÉT EGYSZERŰ NÉPTEMPLOM” (PeTROVÁCZ GYULA) VAGY A „KONTÁR EKLEKTICIZMUS” JEGYÉBEN (RlMANÓCZY GYULA)207 A főváros háztartása 1927-re rendeződött. Ebben a konszolidálódott gazdasági helyzetben végre lehetőség nyílt arra, hogy a főváros az újonnan létrejövő plébániák számára templomokat építsen. A községi háztartásban keletkezett feleslegből 1928-1929-ben, sőt 1930-ban, amikor már a gazdasági válságjelei mutatkoztak, a templomépítési alapból évente esedékes összegen felül is biztosított pénzt templomépítés céljára, ez azonban az 1931-ben elmélyülő súlyos gazdasági válsággal megszűnt. Az 1930. évi költségvetés rendkívüli kiadásai között - összehasonlítva az egyéb kiadásokkal - jelentős összeg szerepelt templomépítésre: kórház- és iskolaépítésre 2-2 millió, telekszerzésre 1,1 millió, a Villányi úti árvaház megvételére 750 000 pengőt irányoztak elő, és ezt követte a templomépítésre szánt 700 000 pengő.208 A nem katolikus egyházaknak templom és papiak építésére 428 000 pengős rendkívüli segélyt biztosítottak (a reformátusoknak 129 000, az evangélikusoknak 60 000, az izraelitáknak 80 000, az unitáriusoknak 24 000 pengő).209 A szociáldemokrata párt, amely a szociális gondok megoldását helyezte előtérbe, erőteljesen ellenezte a kegyúri beruházásokat, ezen belül a templomépítési programot. Egy jellegzetes ellenzéki felszólalás az Angyalföldön emelendő új templomokkal kapcsolatosan: „ Angyalföldön olyan a szegénység és oly tűrhetetlenek a közegészségügyi viszonyok, valamint a lakásviszonyok, hogy ott egyetlen népfürdő, egyetlen gyermekjátszótér sincs. [...] előbb kellene következnie az egészség gondozásának és csak azután következhetne az úgynevezett lelki gondozás [...] szociálpolitikai alkotásokat sürgősen hozza a közgyűlés elé, nevezetesen a gyermekkórház ügyét, parkot és olcsó népfürdőt...”.210 A főváros 1928-ban indította programszerű, több évre szóló templomépítő tevékenységét.211 A program nem titkolt célja - a kegyúri feladatok ellátásának kötelezettségén túl - a keresztény-nemzeti vonal erősítése volt a külvárosokban. Az építési program összeállításakor építési sorrendet állapított meg, ezt elsődleges forrásból azonban nem ismerjük. Petrovácz Gyula 1929 januárjában ismertette a főváros az évre tervezett építkezéseit. A két kegyúri templommal (tripoliszi és a külsőferencvárosi) kapcsolatban beszélt a program elképzeléseiről: „Egyszerű keretekben tervezett templomok [...] Miután a perifériákon még nagy a templomhiány, évente két egyszerű néptemplom felépítését kell még hosszú éveken át programmba venni.”212 Az egyházon belül szintén változások történtek. 1927-ben, Csernoch János érsek halála után az igen aktív, sokoldalú tevékenységet folytató, nagy tudású és nagyvilági módon gondolkodó, jó római kapcsolatokkal rendelkező Serédi Jusztinián került az esztergomi érseki székbe. Már ebben az évben megkezdődtek a tárgyalások a főváros (alpolgármester) és az egyház (Mészáros János, budapesti érseki helynök) között. 1928-ban az angyalföldi és a csillaghegyi egyházközség az egyházhatóság jóváhagyása nélkül kezdte el templomának építését. Serédi ennek kapcsán fogalmazta meg a jövőbeli építkezésekre vonatkozó álláspontját: szükségesnek látta zártkörű versenytárgyalás (pályázat) kiírását, amelyre jónevű építészeket hívnak meg; a bíráló bizottságban az építész szakma, az egyházi hatóság, a kegyúr és az egyházközség képviselői is kapjanak helyet. A végső döntést a bizottság javaslata alapján ő maga szándékozott meghozni.213 Elképzelését azonban nem vitte végig, lehetséges, hogy lefoglalta a többi új, ennél nagyobb horderejű feladat megoldása. A távolság is közrejátszhatott, miután nem a fővárosban székelt. A fővárosi egyházi ügyek közvetlen irányítását Mészáros János budapesti érseki helynök végezte, aki - az építészekkel ellentétben - láthatóan nem tartotta fontosnak a pályáztatást. Serédi Jusztinián (1884-1945) a korszak meghatározó egyházi személyisége volt. 17 évesen lépett be a bencés rendbe, 1920- 1927 között főapát, római rendi prokurátor és a vatikáni magyar követség egyházjogi tanácsosa, a Szentszéknél ügyvivő, az egyházi levéltárosképző és a Szt. Anzelm Egyetem jogtörténeti tanára volt. Szerkesztő a Codex Iuris Canonici, vagyis a latin rítusú katolikus egyházi törvénykönyv forrásainak kiadásánál. 1927-től esztergomi érsek. 1928-tól az MTA igazgatósági tagja, majd a Szent István Akadémia elnöke. 1930-ban megalapította az Országos Egyházművészeti Tanácsot, 1934-ben az Actio Catholicát. Katolikus Lexikon, 'Serédi Jusztinián György’ szócikk A kép forrása: Hauser 1930. 7. p. 207 Petrovácz Gyula: A nagy városi építkezések esztendeje. Építő Ipar - Építő Művészet 53 (1929) 1-2. sz. 1-2. p. 1. p; Rimanóczy Gyula: Az új városmajori rom. kát. templomról. Tér és Forma 6 (1933) 4-5. sz. 103-106. p. 103. p. 208 Az 1930. évi költségvetés jóváhagyása. Fővárosi Közlöny 41 (1930) 9. sz. február 4. 252. p. 209 A különböző hitfelekezetek 1930. évi rendes és rendkívüli segélyéről. IV.1403.a 1237/1929 kgy. sz. határozat. A rendkívüli segély templom- és paplaképítéshezvaló hozzájárulást jelentett a különböző egyházak, illetve katolikus intézmények részére. 210 Horváth Pál angyalföldi szociáldemokrata képviselő hozzászólása. Fővárosi Közlöny 39 (1928) 22. sz. április 24. 1117-1118. p. 211 A templomépítő programra vonatkozó fő forrás: PrL Egyk 4556/1943, PrL Helyn 2928/1929. 212 Petrovácz Gyula: A nagy városi építkezések esztendeje. Építő Ipar - Építő Művészet 53 (1929) 1-2. sz. 1-2. p. 213 PrL Helyn 4711/1928. 93
